Karácsonyi emlék

Azért jó, hogy Amerikáról szinte semmilyen képi emlékem sincs (egész pontosan csak állóképek rémlenek, pl. hogy az oviban vagyok és különböző színű kártyák között választhatok, de nem tudok egy cselekményt felidézni, a világért sem akar a következő képkockára ugrani), mert cserébe vannak illatok és ízek, amik nagyon határozottan felidézik a kiskoromat - és mint kiderült, zenék is, az idei Karácsony előtt ugyanis sokat hallottam a Little drummer boyt és ez is egyértelműen a kintlétünkhöz kötődik. Összerakva viszont a két állítást fura az eredmény: érzek egy illatot, elfog a nosztalgia és úgy érzem, hogy emlékszem rá, de mivel nincs emlékem, ezért nem tudok képet, helyzetet kapcsolni hozzá, azaz nem tudom, hogy mire is emlékszem tulajdonképp.
Fura.
Mindenesetre ezzel terveztem Boldog Karácsonyt kívánni mindenkinek, csak amíg otthon voltam, nem volt érkezésem megírni ezt a bejegyzést.

Out of virtual world reply

Azért jó, hogy due to my journey I will not read my comments until December 21st, mert in urgent cases please contact my assistant at zoldlific.blogspot.com or send a welcome SMS to my mobile.

Thanks.

Repülök?

Azért jó, hogy 1 euróért(!) vettem repülőjegyet az áprilisi hazautamra, mert nyilván mindenki tudja, hogy ilyen olcsón nem lehet jegyet venni és tökéletesen igazatok van, ugyanis további 20 centet levontak a hitelkártyás fizetésért. Persze a brüsszeli reptérre eljutásnak is vannak költségei (kb. 9€) és legfőképp sajnos most még nem Húsvét lesz, hanem Karácsony - erre az időszakra viszont olyan sokba kerültek a repülőjegyek, hogy lazán a vonat-busz kombó mellett döntöttem, de ahogy közeledik a min. 20 órás tortúrám kezdetének pillanata (százötven centis embereknek kitalált alvókocsi ide-vagy oda), úgy bánom egyre jobban az elhamarkodott döntésemet és igazat adok a bratyónak: "Hol vannak már az idők, amikor Weeze-ből oda vissza húsz euróért jártam meg a karácsonyt... :(" A Húsvétról viszont érdekes módon nem szólt a fáma!

Pusztítás ízorgiával

Azért jó, hogy 3 nap múlva lelécelek három hétre, mert a hűtőből minden maradékot fel kell használnom (és ráadásul úgy, hogy a nagy igyekeztben nehogy utolsó nap éhen haljak) és ennek keretében a mai ebédem körtés-kukoricás-sajtos husi volt krumplival és paradicsomos-bazsalikomos-na és ezt kapjátok ki: narancsos(!) salátával. Desszertként pedig fagyi, hisz ki tudja, lehet az is tönkremegy a mélyhűtőben!!

Egy másik énem

Azért jó egy hülye beadandó kapcsán újból megnyitni a nagyjából napra pontosan két éve leadott BSc-s szakdolgozatomat, mert iszonyatosan megdöbbentem, hogy mennyire igényes és profi munkát végeztem anno. Az elmúlt hetekben amúgy is többször eszembe jutott, hogy akkortájt volt egy elég hatékony/intenzív/klappoló időszakom és ez rémlett fel az ismerős sorokat, betűtípusokat viszontlátva, úgyhogy hirtelen kedvem támadt, hogy átlapozzam és beleolvasgassak, ehhez azonban vissza kell kérnem Sapától a bőrborítású verziót - sebaj, most már odaadhatom neki helyette a pdf verziót, hisz a világ legmodernebb kilencvenéves nagypapája ugyanis majd a tabletjén is olvasgathatja a technika (és onokája) legújabb vívmányait.

19.30

Azért jó a vasárnap este, mert tudod-e szépöcsém, hogy egy hét múlva ilyenkor hol leszünk?! ;) És ki tudja, ki mindenki lesz ott, Valaki biztosan, hisz ott Bárkivel össze lehet futni! Vagy Senki?

"Megoldjuk okosba" német módra

Azért jó egy öt egyetemista fiatalból álló acapella együttes aacheni koncertjére menni (az egyik közülük egy kölni Gen, onnan tudtam az egészről), mert egy nagyon jó példája a magyar-német különbségnek, még ha itt a blogon nem is tudom ezt egyetlen bejegyzésben hitelesen átadni. Összeáll 5 srác összesen 46 szemeszterrel a hátuk mögött (ergo átlagban fiatalabbak nálam), énekelgetnek (jó, egész ügyesek), az egész színpad olyan komoly fény- és hangtechnikával van megspékelve, hogy csak lesel, profi honlap, könnyedén megtöltik az egyetemi menzát több mint 500, azaz ötszáz vendéggel, ebből 400 már elővételben (de semmi kedvezmény!) megvette a jegyet a biztonság kedvéért, a szünetben eladnak jó adagot a reklámpulcsijaikból és -pólóikból, CD-kből, úgy pörög a büfé, mint az Operában, 8-10 barát a (fizetett) segítő team, akik másfél órával előtte előkészítik a helyet, elkötelezetten és önállóan intézik a "feladatukat", 19.30-kor pedig kapunyitás, hangulatos háttérzene szól, minden pöccre a helyén, ekkor már nincsen rohangálás, kapkodás, özönlenek a vendégek, majd 8-kor mosolyogva és pihenten felsétálnak a művész urak a színpadra és megkezdődik a műsor.

Mindez 16 euróért per Kopf (diákkedvezménnyel 13). Segítek: kb. 4500 Ft/fő. Ezt most szorozd be ötszázzal (plusz büfé és reklámbevételek). És Aachen csak egy (jó, hazai) megállója az amatőr egyetemista banda idei adventi turnéjából.

Ehhez képest otthon egy Sziesztán, Véradó Bulin folyton ügyeskedni kell, sokkal-sokkal több energiabefektetéssel összebarkácsolni és -kunyorogni, azaz megoldani "okosba" (helyszín, technika, szolgáltatások), mivel pénz nincs, hogy csak úgy "megvegyed" és működjön, és még így is "nem lehetne olcsóbban?". És iszonyatosan örülünk 200 embernek, illetve hogy néhány rendes barátot megint sikerült rávenni, hogy segítsen. Arról meg szó sincs, hogy a hálálkodó szavak meghallgatása után rögtön induljunk forraltborozgatni a városba. Elővétel?! Pffff...

Különbség: pénz és mentalitás.

Advent

Azért jó "Csenge meg én" jeligére adventi mézeskalácskoszorút sütni, mert
1) azóta sokszor próbálok imádkozni esténként
2) talán még sohasem volt advent első vasárnapjától kezdve koszorúm (jó, tulajdonképp még sosem volt privát koszorúm).

A nagy nulla

Azért jó Karl Menger osztrák matematikusnak lenni, mert nagyban vizsgálgatta a topológiai dimenzió tulajdonságait és egyszer csak hopsz, egy rakoncátlan attribútum beható tanulmányozása közben meglepő látvány tárult a szeme elé: felfedezte a Menger-szivacsot.
Egészen véletlen találtam Wikipédián és megtetszett, hogy ezt is csak úgy fel lehet fedezni, mint Ámérikát, de egyébként tényleg érdekes, érdemes felfogni a definícióját: egyszerre óriási nagy a mérete és mégis gyakorlatilag csak lyukból áll, szakszerűen fogalmazva felülete a végtelenhez tart, ugyanakkor térfogata a nullához(!), azaz ez a "nagy semmi".

Logikus

Azért jó a nagy havazás, mert este Kölnbe átugorva és néhány mummertessel Weihnachtsmarktokat látogatva kiderült, hogy ma a hó miatt a társaság mindhárom fiú tagja elrohant vásárolni: egyikünk téli cipőt vett, a másik kötött sapkát, én meg egy pöpec síkabátot (ezért is mentem Kölnbe), a lányok meg csak nevettek és hitetlenkedtek, hogy mi tényleg csak akkor vesszük rá magunkat a shoppingolásra (haha), amikor hirtelen szükségünk van rá.

Amazin' Miki

Azért jó, hogy Mama múltkor Csengével küldött nekem két csomag minőségi Szamos marczipányburgonyát (ezzel az írásmóddal állítok titkon emléket nyelvújító Mejsikénknek), mert csodával határos módon egy darab kihúzta máig a fiókomban, amit kikiáltottam az idei ajándékomnak, ünnepélyesen megettem és így nem érzem azt, hogy 2012-ben elmaradt a Mikulás.

Thepianoguys másodszor

Azért jó, hogy a múltkori koncerten egy kis fúvós együttes az "Ó, jöjj Emmánuellel" nyitotta meg az estét, mert kiverhetetlenül belemászott mindkettőnk fülébe - erre két napra rá a ThePianoGuys publikálja a karácsonyi "ajándékát", na és vajon mi a címe? "O come Emmanuel".

An angel is coming from absolutely nowhere!...

Azért jó előadáson aktívan figyelni, miközben az újból meglátogató magasrangú vendégem a kolimban szolidaritásból beadandót ír, mert bár a két héttel ezelőtti mummertes time management tréning óta "tiszta" vagyok, de ha kivételesen saját jól működő szabályaimat áthág... dinamikusan értelmezve mégis lecsekkolom a leveleimet, akkor meglepődve tapasztalhatom, hogy a szolidarizálóm fél óra után emailt küldött nekem, benne ezzel a két igen mókás karácsonyi keresztény rádióreklámmal ("Horse race" és "Football match"). Furcsa az a beadandó, amin komolyan dolgozva ilyennel találkozik az ember...

I can only imagine

Azért jó spontán KHG (katolikus egyetemi közösség) kóruskoncertre menni (pláne nem egyedül:), mert a sok komoly mű közé beficcent egy Eric Clapton szám is, amiről felderengett a lentebb látható zene, amit egyszer hallottam az egyik gospel rádiócsatornán: annyira meglepő és egyben felemelő a megközelítése, a szövegét hallgatva megjelenik előttem, ahogy "megérkezem" és ez lesz a legnagyobb gondom, talán ez hozza hozzám legközelebb a Mennyországot. Egyedül az ürge hangja az idegesítő, sokkal szívesebben hallgatnám Bryan Adams imitátor Domónk előadásában - mondjuk a dec. 29-i partyn ;).