És ez még nem minden

Azért jó egy héttel később kedd éjjel visszaérni Mannheimbe, mert csütörtök este, két megfeszített nap után már ismét 300-zal zötyögök a vonaton, ugyanis Kölnben újabb ösztöndíjas program vár rám. Az alumnik közé beépült ügynök-tesóval egy feltűnésmentes kacsintással köszöntjük egymást, szombat este viszont rendes lehetőségünk is akad, hogy egy lehallgatás-biztos helyen, lánybúcsúnak álcázott testőrgyűrű és egy kupica vadászmester kíséretében kiértékeljük az elmúlt (hó)napokban tapasztaltakat.

Hazai Húsvét

Azért jó egy professzionális utazásközvetítő (aka. svájci onkli) a háznál, mert néhány email után a kedd éjjeli beesés és kipakolásból kapásból becsomagolás lett: másnap 10-11 óra munka után irány Memmingen, éjjel 11-kor randi hasonlóan fit unokatesómmal és kedves feleségével, majd hazadaráltunk Húsvétolni, ahol a hajnali fél hetes érkezés után végre kipihenhetem mag... Bumm, a szomszéd szobában max. hangerővel kezd bömbölni a zene, majd ha ez még nem lenne elég, az ajtó is kivágódik és elmosódottan, lassított felvételben látom, ahogy a kedvenc szomszédom bevetődik mellém valami revansról hadoválva. Ennyit a pihenésről, welcome home!

Óra indul

Azért jó Mummert ösztöndíjasnak lenni, mert Stuttgartban egy héten át tölcsérrel öntötték belénk a management potenciált: minden nap kora reggeli kezdés, sok száz végigpörgetett és - a brazil esőerdők nagy bánatára - kinyomtatott dia, éjszakába nyúló case studiek, főzőshow, nagy reggelizések, hétvégén egész napos csapatépítő program a szabadban (legjobb!), a minimális szabadidőben pedig Mercedes-múzeum, stuttgarti borvidék-tesztelés és este olasz gyakorlás egy német-loppián ismerős jóvoltából.

... és most hol laksz?

Azért jó, hogy Lorenz eredetileg csak a kezdeti időkre fogadott be, mert villámgyorsan rájöttünk, hogy remekül kijövünk egymással, nagyon jófej srác, esténként nagyokat dumálunk meg nevetgélünk, úgy tűnik, hogy mindketten jobban élvezzük, hogy nem egyedül lakunk, mint amennyire kényelmetlen, hogy egy egy főre berendezett szobán (íróasztalon, ruhásszekrényen) osztozunk ketten. Eredmény: amikor az érkezésem után két héttel valóban sikerült volna egy jó kis koliszobát szereznem (munkahely mellett, potom áron, berendezve, ahogy annak lennie kell), akkor közös megegyezéssel végül úgy döntöttünk, hogy inkább itt maradok egész félévre. A következő egy-két hónapban ráadásul úgyis alig leszünk itt...