Azért jó egy héttel később
kedd éjjel visszaérni Mannheimbe, mert
csütörtök este, két megfeszített nap után már ismét 300-zal zötyögök a vonaton, ugyanis Kölnben újabb ösztöndíjas program vár rám. Az alumnik közé beépült ügynök-tesóval egy feltűnésmentes kacsintással köszöntjük egymást, szombat este viszont rendes lehetőségünk is akad, hogy egy lehallgatás-biztos helyen, lánybúcsúnak álcázott testőrgyűrű és egy kupica vadászmester kíséretében kiértékeljük az elmúlt (hó)napokban tapasztaltakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése