Azért jó, hogy Lorenz eredetileg csak a kezdeti időkre fogadott be, mert villámgyorsan rájöttünk, hogy remekül kijövünk egymással, nagyon jófej srác, esténként nagyokat dumálunk meg nevetgélünk, úgy tűnik, hogy mindketten jobban élvezzük, hogy nem egyedül lakunk, mint amennyire kényelmetlen, hogy egy egy főre berendezett szobán (íróasztalon, ruhásszekrényen) osztozunk ketten. Eredmény: amikor az érkezésem után két héttel valóban sikerült volna egy jó kis koliszobát szereznem (munkahely mellett, potom áron, berendezve, ahogy annak lennie kell), akkor közös megegyezéssel végül úgy döntöttünk, hogy inkább itt maradok egész félévre. A következő egy-két hónapban ráadásul úgyis alig leszünk itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése