Az érem két oldala

tegnap ilyennel utaztam

Amikor a BMW Z4-es sofőrje 220 km/h-val száguldva szabadkozik, hogy a téli gumijai miatt nem mehetünk gyorsabban, vagy amikor két vidám, fiatal lány vesz fel és őket szórakoztatod a történeteiddel és énekelnek lelkesen az első sorban, esetleg amikor a legelső autós megáll neked vagy egy kedves magyar házaspár tukmálja beléd a csokit meg fincsi sajtos kiflit, akkor nem kérdés, hogy miért jó stoppolni. Ámde amikor órákon át ácsorogsz egy reménytelenül elhagyatott benzinkúton, amikor 80-nal poroszkálsz egy anyókával és sorban húznak el mellettetek a kamionok, amikor már látod, hogy vészesen megy le a nap és te még mindig csak Ausztria túlsó végén üldögélsz a padkán és számolod a felhőket, olyankor az előbbi élmények nélkül már nem lenne annyira világos a válasz...

Újratervezés... újratervezés...

Péntek este óta hajléktalan és munkanélküli vagyok, de annyira azért nem drámai a helyzet, tegnap kitaláltam a tutit: ma egy nürnbergi haveromhoz bekéredzkedek egy éjszakára (ő még nem tud róla), aztán felhúzok Aachenbe, hogy legyen fedél a fejem fölött és onnan keresek majd mannheimi lakást. A terv némileg módosult, amikor napközben összehaverkodtam egy mannheimi gen sráccal, aki kapásból felajánlotta, hogy lakhatnék nála a kezdeti időkben: remek, akkor tonképp holnapután jönnék is! Tehát: Ottmaringból Nürnbergbe, másnap cuccostul Nürnbergből Mannheimbe, majd kapásból tovább Aachenbe, hogy amíg még nem kezdek, addig se legyek neki útban.
Ámde azért jó zuhanyozni, mert rendszerint olyankor támadnak a legjobb ötleteim: ma reggel megálmodtam, hogy ennyi erővel haza is mehetnék, miután Mannheimban lecuccoltam. Ebédre továbbfejlesztem a tervem és kész is a végleges taktika: délután vissza Nürnbergbe, este rádumálom a lakótársam, hogy még egy hétig őrizgesse a cuccaim, egy másik srácot pedig arra, hogy befogadjon egy éjszakára, másnap kora reggel irány Magyarország, a határ előtt még gyorsan felhívom a mannheimi főnököt, hogy akkor tényleg minden oké-e a részükről és lefixálom, hogy mikor kezdenék, határozatlan ideig otthon vagyok és onnan keresgélek szállást (ahogy azt Móricka elképzeli), majd vissza Nürnberg, felnyalábolom a logisztikusokat is megszégyenítő alapossággal szétterített cókmókjaimat, átdarálok Mannheimba, másnap felhúzok Aachenbe, hogy ott is lerendezzem az ügyeimet, majd frissen és üdén (höhö, na persze) elkezdek dolgozni.

És igen, megint pöccre összeállt minden: kedves világ, én így szeretlek!

Drungli: már a neve is király!

Azért jó, hogy élek-halok a gyönyörűen és letisztultan kivitelezett dolgokért, mert a drungli is ilyen, egyszerűen öröm ránézni: csak a lényegre szorítkoztak (mindegy mikor vagy mindegy hova repülnék), a hátterek alapján egyértelműen kedvet kapsz minden városhoz és külön öröm, hogy az egész projekt ráadásul magyar. Persze én továbbra is maradok a skyscanner-nél, mert az már bevált és jobban illeszkedik a jelenlegi igényeimhez, de bárkinek tudom ezt is ajánlani!

Minden szempontból gazdagít

Azért jó, hogy az elmúlt hetekben kellett leadnom a szokásos féléves ösztöndíjas beszámolómat, mert gondoltam, feldobom egy kicsit azon főfejesek kedvét, akik netán valamilyen véletlen folyamán eljutottak az ötödik oldal végéig: összeszámoltam, az elmúlt félévemben 3675 km-t stoppoltam, de ha a Loppiano óta eltelt bő egy évet nézem, akkor ráadásul ennek pontosan a dupláját, azaz kb. 7400 km-t tettem meg idegen sofőrökkel. Még MÁV árakkal számolva (Bp-Siófok, 24 Ft/km) is kb. 175 ezer (!) forintot spóroltam meg vele, helyi ICE árakkal meg ennek min. a háromszorosát.
Most mondja azt valaki, hogy a stoppolásnak manapság nincsen létjogosultsága...

Októberi fürdés

Azért jó munkából egyenesen a tökéletes stopp helyre tekerni, leszáguldani Münchenbe, majd egész éjszakás kókadozás után délelőtt kikászálódni Kelenföldön a vonatból, mert kedvenc ídösanyám várt rám, majd a hihetetlen szép őszi októberben némi nanehogymá'-fürdést követően letélísítettük Déviddel a medansziét.

A kép 5 évvel ezelőtti felvétel. Ne lepődjetek meg, hogy Daddy pizsamástul fürdik: mi nagyban játszottunk, ő meg álmosan megjelent és úgy ahogy volt, papucsostul a habok közé vetette magát. Bár ez valószínűleg genetikusan öröklődik, a tavaly augusztusi Karácsonyon ugyanis szintén többen ruhástul fürödtek a rokonságból. Az esetek közös jellemzője, hogy az önkéntesek hangos "fiúk, ne szór" felkiáltással ugranak - és hogy mi mindig segítőkészen próbáljuk őket visszatartani.

Kifulladásig

Azért jó, hogy két nappal a kezdésem után négy napos hosszú hétvége jött, mert korán reggel hazatéptem a menetrendszerinti stoppommal begyűjtve útközben egy luxemburgi meghívást, segítve néhány bajbajutott vendégmunkás honfitársamon és pár száz kilométeren át nevetgélve három korombeli lánytesóval, mert szereltem egy adagot a biciklimen, lecsekkoltam Kristófka köröszténnyé válását, majd pedig Andrásék nagyon egyedi, kajakos-tiszai esküvőjét és a hajnalig tartó óriási bulit követően kedvenc unokatesóm nyakába ugrottam a nagy hír hallatán.

Stoppolási statisztikák

Profession meets hobby

Azért jó útban a gyakornoki felvételimre fejembe venni, hogy 150 km alatt el sem indulok a kiváló aacheni kilövési állomásomról, mert ez egy kis felmérésre adott lehetőséget: két óra alatt 26 autós állt meg a hagyományos stoppolási módszerrel (ujj ki), akik gyakorlatilag a teljes társadalmat lefedték: fiatal suhancok, kismama gyerekkel, furgonos, öltönyös bőrüléses luxusautóval, majd kiesik a kocsiból akkora mosolyú lány, idős nyugdíjas pár, stb.

Azért tud élni a kölök!

Azért jó, hogy még nem döntöttem el, hogy a következő napokban/hetekben pótlom-e a két hónapos lemaradásom vagy in medias res folytatom Nürnbergből, mert addig is megemlékezek arról, hogy zénöcsém a nyári gyakorlata (és a nyaralás előtti utolsó vizsgám) után beállított hozzám a koliba, elvégre a Regensburg-Budapest távon legalább annyira útbaesik Aachen, mint nekem Lisszabon tavaly Loppianoból hazafelémenet, kapásból jól megizzasztottam az edzésen, elbűvölte az összes nő nemű kolitársamat, megnéztünk két nagyon állat filmet, szombat este épp ismét egy hatalmas kolibuli volt, ahol már ő izzította be a partyt 5 lány körében (a német lakótársaim nagy irigykedése közepette - nem mintha nekik nem szabadott volna beállniuk;), majd elegánsan vette a kalap...satykóját, mert este már Münchenben volt jelenése. Sztájlos, no!

Tejben-crunchyban fogok fürdeni!

Azért jó hétvégére leugrani Szöcsinguszhoz, mert ennyire crunchysan fogadta a Mercedes E-Klasseval stoppolásban megfáradt bátyját.
Kiegészítés: természetesen belül a puding is crunchy (chocolate chips cookies, nyammi). És a képen nem igazán olvasható, de külön plottolt/maratott nekem egy "legkedvencebb regensburgi vendégem" feliratot. Kicsit ott van a bradér, azért érzitek...