"Majd gyere haza gyönyörködni benne"

Azért jó, hogy március 15-én van a névnapom, mert így mindig is különösen közel állt a szívemhez a nemzeti zászló. Így aztán ennél* a képnél (és a mögötte álló többnapos betonozási munkálatoknál) szuperebb meglepetést nem is kaphattam volna kedvenc öcsikémtől, aki kiskorában sok éven keresztül döbbenten konstatálta ezen a neves napon, hogy nem hülyítettem, az én tiszteletemre valóban fellobogózták a teljes várost!

*Hey dude, valami hiba csúszott a gépezetbe - állapítja meg ámérikaiasan öreganyám és megigazítja a kokárdáját. Nincs mese, gyertek vendégségbe, ha a piros csíkos helyett az "igazira" vagytok kíváncsiak!

Számok bűvkörében

Egy emlékezetes otthoni pillanat

Azért jó, hogy szeretem a számokat, mert a múltkori stoppolós összesítés után kíváncsi lettem, hogy az elmúlt évben nagyságrendileg vajon mennyit vonatoztam, repültem, autóztam, de (egyelőre) feladtam, mert túl sokat kéne gugliznom a távolságokért. 

De azért nem maradtok meglepő számok nélkül:

• az első németországi picit kevesebb, mint egy év alatt 108 napot töltöttem Aachentől távol, ebből 90(!) napot otthon - most merjétek azt állítani, hogy keveset járok haza!
• a szórás is érdekes: 12-ből csak két olyan hónap volt (november és június), amikor egyáltalán nem láthattatok magyar földön (frissítés: azóta 3/18!) - talán még a genlakásos évem alatt sem volt jobb arányom, pedig akkor csak 20 km-rel költöztem arrébb
• az elmúlt egy évben 4 biciklivel gazdagodtam és 7-et javítottam (meg?)
• 5 év alatt 12x költöztem új lakásba - csoda ezek után, hogy kezdem unni?!

Megjegyzés: ez a bejegyzés eredetileg 2013 őszén jelent volna meg és az adatok is a tavaly októberi állapotot tükrözik!

Az érem két oldala

tegnap ilyennel utaztam

Amikor a BMW Z4-es sofőrje 220 km/h-val száguldva szabadkozik, hogy a téli gumijai miatt nem mehetünk gyorsabban, vagy amikor két vidám, fiatal lány vesz fel és őket szórakoztatod a történeteiddel és énekelnek lelkesen az első sorban, esetleg amikor a legelső autós megáll neked vagy egy kedves magyar házaspár tukmálja beléd a csokit meg fincsi sajtos kiflit, akkor nem kérdés, hogy miért jó stoppolni. Ámde amikor órákon át ácsorogsz egy reménytelenül elhagyatott benzinkúton, amikor 80-nal poroszkálsz egy anyókával és sorban húznak el mellettetek a kamionok, amikor már látod, hogy vészesen megy le a nap és te még mindig csak Ausztria túlsó végén üldögélsz a padkán és számolod a felhőket, olyankor az előbbi élmények nélkül már nem lenne annyira világos a válasz...

"Váratlan utazásaim"

Nono, ki tenorizál kit?!

Azért jó megijedni a betörőtől, mert mire kinézett szegény tenorizált öcsém az ablakon, addigra átváltozott meglepetés bratyóvá!

Idegen tollakból. Írta: az érkezésemről mit sem sejtő, éjszaka a szobájában nyugodtan pakolgató öcsikém

Újratervezés... újratervezés...

Péntek este óta hajléktalan és munkanélküli vagyok, de annyira azért nem drámai a helyzet, tegnap kitaláltam a tutit: ma egy nürnbergi haveromhoz bekéredzkedek egy éjszakára (ő még nem tud róla), aztán felhúzok Aachenbe, hogy legyen fedél a fejem fölött és onnan keresek majd mannheimi lakást. A terv némileg módosult, amikor napközben összehaverkodtam egy mannheimi gen sráccal, aki kapásból felajánlotta, hogy lakhatnék nála a kezdeti időkben: remek, akkor tonképp holnapután jönnék is! Tehát: Ottmaringból Nürnbergbe, másnap cuccostul Nürnbergből Mannheimbe, majd kapásból tovább Aachenbe, hogy amíg még nem kezdek, addig se legyek neki útban.
Ámde azért jó zuhanyozni, mert rendszerint olyankor támadnak a legjobb ötleteim: ma reggel megálmodtam, hogy ennyi erővel haza is mehetnék, miután Mannheimban lecuccoltam. Ebédre továbbfejlesztem a tervem és kész is a végleges taktika: délután vissza Nürnbergbe, este rádumálom a lakótársam, hogy még egy hétig őrizgesse a cuccaim, egy másik srácot pedig arra, hogy befogadjon egy éjszakára, másnap kora reggel irány Magyarország, a határ előtt még gyorsan felhívom a mannheimi főnököt, hogy akkor tényleg minden oké-e a részükről és lefixálom, hogy mikor kezdenék, határozatlan ideig otthon vagyok és onnan keresgélek szállást (ahogy azt Móricka elképzeli), majd vissza Nürnberg, felnyalábolom a logisztikusokat is megszégyenítő alapossággal szétterített cókmókjaimat, átdarálok Mannheimba, másnap felhúzok Aachenbe, hogy ott is lerendezzem az ügyeimet, majd frissen és üdén (höhö, na persze) elkezdek dolgozni.

És igen, megint pöccre összeállt minden: kedves világ, én így szeretlek!

Egy játék margójára

Azert jo h maffiaztunk a genekkel, mert 3 nagyon erdekes megallapitast tettem:
1) mindent "logikusan" levezetve vegig baromi biztos voltam a dolgomban
2) utana be tudtam latni, hogy kb. mindenben tevedtem. Mindenki, akire nagy erokkel gyanakodtam, artatlan volt
3) abban a pillanatban, amikor vegul nekem kellett eldontenem a jatekot azzal, hogy kire ruhazom at a polgarmestersegem, kepes voltam tiszta lapot adni a tobbieknek es azt valasztani, akiben az elso kortol kezdve a dontes elotti korig biztos voltam, hogy gyilkos, ugyanakkor akinel tamadt egy - helyesnek bizonyulo - megerzesem, hogy talan megis o az egyetlen jatekos, akiben meg bizhatok.

Remelem a valo eletben is sikerul a donto pillanatokban ezekre a - neha meglepo - megerzesekre hallgatnom, akarmennyire biztos vagyok elotte mindvegig az "esz" hatalmaban!