A pult túloldalán

a szórólapjainkra nagyon ráharaptak

Azért jó, hogy egy másik sráccal együtt rámbízták a cég standjának felépítését a karlsruhei(!) állásbörzén (= hajnali öt órás kelés) és azért jó, hogy negyed órával a megnyitó előtt kiderült, hogy a főnök egyedül lesz, mivel a társa lebetegedett, mert rögtön megragadtam a nagy lehetőséget és spontán felajánlottam, hogy szívesen beugrom a helyére. Tökéletes win-win helyzet: nagyon elememben voltam és rettenetesen élveztem, hogy csomó fiatallal beszélgethetek és lelkesíthetem be őket teljesen a saját stílusom szerint, hogy jöjjenek ehhez a király céghez, a főnök pedig szintén nagyon elégedett volt, hogy milyen természetességgel csinálom és mennyi fiatalt sikerült együtt megszólítanunk - mindeközben valahogy egyáltalán nem izgatott, hogy alig két hónapja vagyok csak az Opascánál, ráadásul gyakornokként, és mellesleg nem is a német az anyanyelvem...

Repül az idő

Azért jó, hogy másfél hónapja nincs időm írni, mert a képek néha magukért beszélnek.

Svájci hőség

Azért jó, hogy a hétvégén Svájcban jártam, mert végre egy ország, ahol kellően meleg volt ahhoz, hogy rövidnadrágot hordhassak (hála drága unokatesóm ruhatárának), rengeteget beszélgettünk az onklikámmal, bespájzoltunk mogyorós joghurttal és Farmer Croccal (R.I.P. mindkettő), menetrend szerint körbebicikliztük a zugi tavat, majd pedig az ifjú párral éjszakába nyúlóan élveztük a lampionos teraszt és Dóri csodaturmixjait. Nem is beszélve arról, hogy itt készült el az egy éven át futó afterflashmob legfrissebb felvétele!

Fail

"Azért jó, hogy erre a hétvégére végre nincs tervem, mert most aztán majd jól kipihenem magam" - fogadtam meg csütörtökön. Kevesebb mint 24 órával később már Svájc felé vágtáztunk a lakótársammal.

Gyenesi esküvő

Azért jó, hogy lassan három hét éjszakázás után már csak egy vágyam volt, mégpedig egy jó nagyot aludni, mert ez még várat magára: vasárnap éjjel kipakolás, hétfőn munka után bepakolás, majd kedden irány ismét Magyarország, hogy egy szokásos laza, pihentető, ingerszegény Budapest-turné után a Balatonban és a 2014-es idényt megnyitó lagzin landoljak. A romantikus, nádfedeles, szitroön kacsás fhancia-angol-magyah ösküvőőn egyedül a Szibériából rendelt jeges szelet nem tartottam túl autentikusnak, de ez valószínűleg a nagyobb bodzapálinka fogyasztás és az amúgyis magas bulizási hajlandóság további emelése érdekében volt elkerülhetetlen.