Warm greetings

Mérnökök, mi a "trükk"?
És ti hogy oldanátok meg?

Azért jó, hogy a mestermunkám kapcsán egy méregdrága hőkamerával játszhatok, mert stílusosan egy különleges felvétellel szeretnék boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak.
Az idei turném január 8-ig tart, szóval az a rossz hírem, hogy addig szokásomhoz híven biztosan nem lesz új bejegyzés, cserébe a jó viszont az, hogy - Erika kivételével - mindenkinek megadathat a lehetőség, hogy itt-ott összefussunk!

Otthon vagyok!

Kinek mikor ugorhatok a nyakába?!

Azért jó, hogy a minap sportolás közben előttem termett egy rég nem látott ismerős és majd kiugrott a bőréből, hogy "mégis"* visszajöttem egy év után Aachenbe, mert - mint azt már számtalanszor leírtam, - ezek az őszinte egymásnak örülések hihetetlenül fel tudnak dobni és számomra ez jelenti azt, hogy otthon vagyok. Az elmúlt egy évben már nagyon vágytam rá, hogy valahol otthon legyek és ez a példa jól illusztrálja, hogy miért élvezem annyira azt, hogy újra Aachenben lakom.
Ami viszont még jobb, hogy ma reggel meg már itthon ébredtem és várom, hogy bőrből kiugró ismerősökbe botolhassak!

*úgy tűnik, hogy nem csak ti kételkedtek, hogy visszajövök-e még : )

Rolling Stones nyomában

Ha tudnátok, hogy másfél hete Münchenben jártam, akkor most biztos részletes beszámolót várnátok vagy legalábbis azt feszegetnétek, hogy minek utaztam 6-8 órát egy irányba, úgyhogy azért jó, hogy nem tudjátok, mert így az egészet kibekkelhetem egy tömör "ismét volt egy király hétvégém" felkiáltással.
De ha már itt tartunk: a legutóbbi hétvégén a koli kömény magjával mentünk el egy környékbeli nyaralóba telelni és az este a kezdeti vonakodás után egy fergeteges énhelyemezésbe és improestbe csapott át, a legjobb szövegeket napokig idéztük, úgyhogy most már - persze zénöcsém mellett - egy teljes lelkes csapatra számíthatok abban, hogy január-február környékén egy "igazi" impropartyt rendezzünk!

Eterna superlong

Beugratós kérdés: ez melyik méret?

Azért jó a sima, 64 cm-es ujjhosszú ing, mert lazán feltűrve senkinek sem tűnik fel, hogy amúgyis legfeljebb csak rövidujjúként tudnám hordani.
Azért jó az extralong, 69 cm-es ing, mert szegény megfáradt szüléknek ideig-óráig csalfa reményt ad, hogy talán ezúttal sikerült kedvenc fiacskájuknak megfelelő méretet találni Karácsonyra.
... és dobpergés...
Azért jó a superlong, 72 cm-es, ráadásul slim fit ing, mert sok-sok év kitartó keresésének eredményeképp szereztem tudomást a létezéséről és (egy centi híján) olyan, mintha rámöntöttek volna, úgyhogy nem sokáig cécóztam, hanem - ezt kapd ki fatér - kapásból felvásároltam szó szerint a teljes készletet, így most 10 új ing anyagilag leégett, de boldog tulajdonosa vagyok!
A karácsonyi turnémon megcsodálható egy-kettő!

Semi-egyetemi lét

Szabadság

Most, hogy kezditek azt hinni, hogy egész nap jobbnál jobb programokkal múlatom az időt, azért jó lesz hozzátennem, hogy ez nagy bánatomra korántsincs így: minden nap 7:15-kor kelek és este 6-ig, fél 7-ig a tanszéken vagyok és csak utána indul a freedom: már amennyire a bevásárlás, mosás, takarítás, hűtőszekrény pucolás és elegendő alvás mellett erre marad időm.
Egyelőre még tartom a frontot, esténként csak beficcen egy kis sport, szosöl ivent, sürgős email vagy apró-cseprő ügyek intézése, de így lassan másfél év full-timeozás után egyre inkább érzékelem, hogy az a fránya szabadságfaló munkáslét kitartóan és egyre sikeresebben flexszel a hawaii tengerpartra néző kalyibám gondosan lelakatolt és triplán elbarikádozott ajtaján.  
Konklúzió: sürgősen ismét szobát kéne cserélnem!

Az új highlight

A nyári kép csak illusztráció
(de a szimpatikusság stimmel:)

Na meg azért is jó tekézni menni, mert összeismerkedtem egy jófej német lánnyal, akin keresztül eljutottam egy olyan keresztény közösségbe, ami tele van nagyon szimpatikus (és feltűnően csinos) fiatallal. Eddig még csak kétszer voltam, de
1) érdekes módon az én asztalomnál csak lányok ültek
2) mérnökváros-Aachen lévén kevésbé meglepő módon az összes többinél meg fiúk
Aztán amikor a párkapcsolati előadás nyitókérdése az volt, hogy ki szingli és a levegőbe repültek körülöttem* a kezek, akkor már végképp nem tudtam lelki szemeim elől kitörölni Andit, amint nevetve állapítja meg, hogy helyben vagyunk, hozom a régi önmagam. Pedig én tényleg ártatlan vagyok!

*A kedélyek megnyugtatása végett: természetesen az enyém is repdesett, de őszintén, ezen ki lepődik még meg?

Elment a kugli

Azért jobb - legalábbis második ránézésre - a teke, mint a bowling, mert igaz, hogy itt még CsőMatyinak is meg kéne erőltetnie magát, hogy strike-ot gurítson, de cserébe sok esetben nem is az a lényeg, hogy durrbele, ész nélkül ledönts minél többet, hanem van egy halom különböző játékmód más-más feladattal és ettől sokkal változatosabb és társaságibb az egész.

Aki nem hiszi, ugorjon ki egy körre!

Teszek-veszek

Azért jó azzal indítani, hogy megjavítom a konyhánk egy éve nem működő hifijének távirányítóját, mert rögtön kikiáltottak a hónap dolgozójának, én meg kifejezetten élveztem, hogy a B.Sc-s szakdogám után néhány évvel ismét beosonhatok egy laborba és oszcilloszkópot és forrasztópákát bizgurálhatok. Ha hozzávesszük, hogy emellett (szigorúan etikusan:) meghekkeltem a koli hálózatát, életre keltettem egy, a kiköltözésem óta agyhalott routert és megoldottam a koli hálózat felelőseinek néhány problémáját kivívva a néma tiszteletüket, apró darabokra szereltem a biciklimet és most mégis gurul, valamint még behatóbban megbütyköltem a jailbreakelt iphoneomat, akkor lassan kezdem elhinni, hogy tényleg nem csak papíron vagyok mérnök úr...

Emberek, ó-ó-ó-ó

Mire jó egy magyar zászló!

Azért jó visszaköltözni a régi kolimba, mert van közönség, aki értékeli, ahogy este az egész napos munka után keresztbeálló szemekkel bambulok magam elé és minden kezem ügyébe eső kaját betolok, ismét sütiket találok a polcomon, ősszel almaszüretet tartottunk, nemrég talján vacsorát csaptunk, máskor lángoló rummal agyonöntözött forraltbort kortyolgatunk filmnézés közben vagy épp bekopogunk egymáshoz, hogy megyünk-e együtt sportolni.

Free shipping

Rutin: múltkor egy könyvespolcot
sétáltattunk haza

Azért jó ingyér' beszerezni és öcsi kíséretében rutinosan hátakkorénmosthazaballagni a város túlsó végéről egy hatalmas íróasztallal, mert végre van rengeteg helyem és görnyednem sem kell - az egyetlen bibi, hogy az eddigi székem túl alacsony volt hozzá, így néhány nappal később "többe kerül a húsleves, mint a kabát gombja!" felkiáltással pofátlanul lealkudtam és házhoz hozattam egy pöpec, bőr irodai széket.