 |
| Amikor a fekvés sem segít |
Azert jo, hogy az elejen kijelentettem magamnak: az ehseg fejben dol el, illetve arra is felkeszultem, hogy a testem ilyen-olyan trukkoket be fog vetni, hogy vis maior alapon felbe kelljen hagynom, mert a harmadik nap 8 orazasa a gyarban tenyleg vizvalaszto volt, a labaim olyan faradtak voltak egesz nap, mint miutan bratyoval futottunk a Margit-szigeten, ahol nekem annyi volt a szereny celom, hogy a hosszutavfuto elsoszulottol ne maradjak le es a vegen egy sprinttel lehetoleg oda is porkoljek neki*, az viszont tenyleg alattomos probalkozas volt, hogy a mutott terdem egesz nap nagyon fajta magat - persze nem mintha meg tudott volna ingatni akar egyetlen percre is (es masnaptol viszont sokkal jobban erezte magat, mint annakelotte barmikor).
*A vegeredmenyt talan az erintett elmeseli kommentben, azt hiszem mindkettonknek - ill. foleg azoknak, akik lattak minket - maradando elmenyt jelentett.
2 megjegyzés:
hoppárécucu most látom itt nincs az utókornak rögzítve hogy aki szkanderben az utóbbi években nyert, az cserébe a futásnál veszített. Fair play!
Természetesen nincs lejegyezve, mivel nem így történt. Olyan holtverseny volt, mint atom, nem emlékszel, hogy úgy futottunk be egymás mellett a két métereinkkel, mint két tank?!
Megjegyzés küldése