 |
| Féltem, szétdurranok a sok CO2-től |
Azért jó spontán bekukkantani az Uniklinikumra, mert negyed órával később már a véradó székben feküdtem, hogy aztán volt saját magam által kikiáltott karlsruhei bajnok : ) létemre csúnyán lebőgjek egy 10 perc 14 másodperces szintidővel és azzal a tapasztalattal, hogy máskor otthon kell inni, akkor is, ha azt hiszem, hogy nem fogok vért adni, nem az előtte levő 5 percben gyorsan másfél litert, hogy a szívrohamot kapott doktornőt megnyugtassam.
2 megjegyzés:
hogy a fenébe tudod másodpercre pontosan?! nálunk csak úgy bandukoltak, szúrtak ide, szúrtak oda, nézegettek... nem úgy tűntek mint akik titkon stopperolnak...
de akkor legalább kiderült, hogy az én 5 percem azért menő...
Naggyész, van egy gép, ami méri ezt is. Csak meg kell kérdezned az ápolónőt vagy a melletted ülőt, aki már/még mozoghat. Egyébként azt én sem tudom, hogy mikortól méri, mielőtt vagy miután már a kis fiolákat levették, de lényeg, hogy ez egy fix érték, ami sípolással együtt asszem automatikusan leáll és ezt itthon is mindig meg tudtam kérdezni.
Megjegyzés küldése