Vegyes érzéseket keltett bennem, amikor Németországból Brüsszelbe átvonatozva találkoztam a két brazil és egy kolumbiai barátommal, akikkel Olaszországból ismerjük egymást. Egyrészt hullafáradt voltam, mert az egész heti gürizés után korán kellett kelnem (ezért nem értékeltem annyira, hogy utána majd' két órát várattak az állomáson), másrészt fél nap után ugyanattól "szenvedtem", mint Loppianoban (közösség, mélység, kapcsolatok/szeretet? hiánya). Részletesebbet nem szeretnék publikusan írni az intő jelekről, de nekem például döbbenet, hogy hármasban mennek nyaralni, mégis minden egyes alkalommal egyedüli képeket rendelnek egymástól - és végül csak az én kedvemért készítettünk közös képet.
De azért jó volt am viszont- és vendégül látni (Aachenben) őket!
1 megjegyzés:
A ti (mi) érzelmi igényetek több mint a szokásos - a velejáró extra-örömökkel és extra-hiányérzetekkel. De a jobbik részt választottuk!
Megjegyzés küldése