Azért jó, hogy az aacheni pályaudvarra visszaérve még mindig ott találtam a három héttel korábban felelőtlenül odalakatolt szuper biciklimet, mert így mégsem kell ilyen szomorú bejegyzést publikálnom: "
Azért jó, hogy nagyon örültem, hogy rátaláltam és hosszútávra terveztem, mert annál nehezebb elfogadni, hogy a mostani hazalátogatásom végére búcsút kellett neki intenem. Azt a kérdést pedig, hogy ha nem hagyom hetekre magára, akkor most vajon úgyis nélküle álldogálnék-e itt, talán sosem lehet majd 100%-os biztonsággal megválaszolni, de azt gondolom, hogy igen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése