Eközben letettem a lantot

Ma este meg elmentünk a két kedvenc
kollégámmal Gulasch-ozni

Azért jó, hogy azt hittem, hogy a mostani munkahelyemen minimálisat láthatnak csak az "igazi" Kristófból (egész nap gép előtt ülünk és programozunk), mert annál jobban meglepődtem, amikor múlt héten a céges Karácsonyon kaptam egy nagyon pontos jellemzést az egyik kedvenc kollégámtól, ami egyrészt jólesett mint feedback ("I take it as a compliment" jeligére:), másrészt ismét ledöbbentett, hogy bár "csak" dolgozni járok oda és néha kifejezetten szürkének érzem magam, mégis mennyi mindent látott meg belőlem az elmúlt két hónap alatt, illetve hogy ez mennyire egybecseng azzal, amit tőletek/loppián genektől/bútorgyáras főnökömtől vagy épp az aacheni lakótársaktól hallottam az elmúlt években, pedig elvileg mindenki teljesen más helyzetben és szituációkban lát. És hogy ne csak a levegőbe beszéljek: nem telt el még másfél hónap sem, amikor egymás között azon kezdtek el morfondírozni, hogy vajon miért akarok mindent a végletekig optimalizálni, tökéletesíteni...

Kinek a pap...

Skót St. Andrew's day

Azért jó, hogy átköltöztem Nürnbergbe, mert szenzációs papunk van: Pál Feri (vagy Lanzi?) humora összegyúrva Horváth Árpi egyszerűen és közérthetően átadott komoly gondolataival, megspékelve némi teológiai lázítással (Gérard-style), de csak annyit és csak azért, hogy azt kapásból tényleg tökéletesen fel is oldja (ez már nem Gerard-style), és mindehhez Matyi atya-szerűen fel-alá sétálva (színészi mikrofonnal az arcán). "A mise egyetlen lényege az eucharisztia" olvasóim most ugorjanak a következő bekezdésre... Megalkottam ugyanis a tökéletes mise receptjét: vegyük ezt a papot (néha megbolondíthatjuk a fentebb említett további kedvencekkel), kevergessük Budapest szívében, amíg meg nem tanul magyarul, helyezzük a környékünkre átköltöztetett grandiózus loppián templomba (Erikástul:), kanalazzuk le a Szt. Imre, jezsu és félnyolcas krémjét és csordultig töltsük meg vele a rendelkezésre álló teret, passzírozzuk bele a csinos hangú félnyolcas zenekart, a teljes mindenség áldoztatását Aldi hatékonysággal végezzük és utána a vidám traccsolás után irány a Loyola!
Mindenesetre ennek (is) köszönhető, hogy az elmúlt időszakban többször voltam hétköznap misén, adventi zenélésen, rorátén.

Verőfényes ősz két arca

Verőfényes ősz két arca

Azért jó, hogy szerdán elugrom Düsseldorfba az ösztöndíjas Karácsonyra, mert a 4 órás vonatúton talán lesz időm még néhány blogbejegyzést írni, mielőtt beköszönt a hivatalos 2,5 hetes ünnepi hírzárlat. Addig is nézegessétek a szeptember végi művemet, amit már hónapok óta meg akarok osztani és amit már talán senki sem tartott számon. Az ősz legkreatívabb esküvőjére kellett ajándékba különböző mottókhoz képeket készítenünk és ez volt az én nevezésem a "verőfényes ősz" kategóriában.

Időhiány

Az egyik ösztöndíjas társam (szlovák)

Azért nem volt időm az elmúlt héten a blogra, mert múlt hétvégén vendégeim voltak (keresztbe kasul bejártuk a várost és az adventi vásárt), hétfőn a munkából egyenesen egy zenés adventi koncertre mentem és azt követően maradtam misén is, kedden vettem egy irodai széket, hogy ergonomikusabban (és így kevésbé hátfájósan) üljek itthon és elmentem egy másik impro előadásra (óriási alakítások voltak és ők szerencsére korombéliek voltak), szerdán nürnbergi új szokásomhoz híven átúsztam majdnem a fél Balatont (sőt, Linda múltkori elismerésének hatására néhány hossz pillangó is beficcent, míg bele nem fulladtam), plusz aznap este sütöttem köszönöm-sütit a film-főszereplő kollégámnak, mert erre ezidáig nem volt érkezésem (nagyon bevágódtam náluk), tegnapelőtt reggel rorátéra mentem és este volt a céges karácsonyi vacsoránk, tegnap pedig a másik majdnem-fél Balaton átúszása után a véradó buli honlapját készítettem elő, mert ma akarjuk indítani a hirdetést, szóval zajlik az élet, jó?!

Nyitogatnivaló

Azért jó, hogy a munkahelyemen kaptam egy adventi naptárat, mert így háromszorosan jól kezdődik a hétfő egy fárasztó hétvége után!