A "tékozló fiú" effektus

Egyik jóbarátom - kilétét fedje jótékony homály, nevezzük csak napszemüveges, feltűrt ingujjú P.-nek : ) - nagy tézise (szabad fordításban:), hogy

azért jó késve érkezni egy táborba, mert akkor te vagy a középpontban és mindenki körülrajong.

Ma reggel 7:00-kor becsekkoltam a munkahelyemre, hogy 9:02-kor kicsippanthassak és becsúszó szereléssel elérjem a vonatom, majd kb. 6 órával később befutottam Aachenbe. Ha hatalmas lendülettel berobbanásról van szó, akkor mindig elememben vagyok, nagyon fel tudok dobódni rég nem látott ismerősök láttán és feltölti minden akksimat - hogy aztán miután ez lecsengett, annál nagyobb legyen bennem a kétely: vajon az örömöm és a felém áradó jajjdekomálunktéged-cunami mennyiben valódi és mennyiben köszönhető kizárólag a fenti pszichológiai ténynek?!
Mindenesetre most gyorsan leléptem, mielőtt kidurranhatott volna a csodalufi, így volt egy király hétvégém Aachenben ebéd- és vacsorameghívásokkal, szikrázó napsütéssel, süti- és gofrisütéssel, hollandiai biciklizéssel és 4 különböző szállásfelajánlással!

It's five o'clock in the morning

Ismered azt az érzést, amikor hajnalban felriadva biztos vagy benne, hogy mindjárt megszólal a vekker, majd kiderül, hogy még bőven éjszaka van és még egy csomót alhatsz? És azt, amikor azt hiszed, hogy hétfő van, majd rádöbbensz, hogy elszámoltad magad és még mindig hétvége van? De azért egyértelműen az a legjobb, ha egyszerre mindkét ideális állapot teljesül és mindemellé az ablakon kinézve nagy pelyhekben hulló hó látványa fogad! Szépen elvackolódsz az ágyikódban és alszol tovább...

Beláttam: nincs értelme tovább

amikor nem hagy nyugodni
- kinek ismerős a helyzet?

Azért jó, ha egyre többször érzed úgy, hogy ez később sem lesz jobb, majd szorítod össze újból és újból a fogad és futsz neki még egyszer, hogy "sebaj, itt egy kicsit belejavítunk, azt megreformáljuk és akkor majd királyul fog működni", mert az egyre görcsösebb és elkeseredettebb gányolás végén végül egyszer csak szembe tudsz nézni azzal, hogy ennek nincs jövője, akárhogy küzdesz, és így végül meg mered lépni, hogy az eddigieket hátrahagyva a nulláról kezdj mindent újra: lezárod az elmúlt néhány hónapot és többet nem nézel feléje - és ha tényleg tudod, hogy elmentél a határig, akkor utána felszabadultan fütyörészve állhatsz neki az új alapoknak és az sem izgat, hogy ugyanott tartasz, mint egy-két hónapja, mivel azalatt is rengeteg tapasztalattal gazdagodtál.

A félreértések elkerülése végett: ma az elmúlt másfél hónapom munkáját, több ezer sornyi kódot töröltem ki, hogy egy teljesen új megközelítéssel próbáljam meg megoldani a feladatomat. A kollégáimmal együtt kíváncsian várom, hogy bejön-e ez a kockázatos lépés, hisz már egyre kevesebb időm van hátra.

Update: minden képzeletet felülmúlóan sikeresnek bizonyul az új ötletem, még csak másfél nap telt el, de gyakorlatilag máris előrébb vagyok, mint a kínkeserves másik módszerrel!

Erlangeni est

valahogy így éreztem magam

Azért jó, hogy Erlangenben van katolikus ifjúsági élet, Nürnbergben pedig nincs, mert miután múlt vasárnap tudomást szereztem az előbbiről, kapva kaptam az alkalmon, hogy ma este az egyik új ismerősömmel tartsak és egy csöppet sem bántam meg: éjfélkor azzal a jóleső érzéssel dőltem az ágyamba, hogy végre ismét nyüzsgés volt körülöttem, mosolygó fiatalok, hangzavar, ismerkedés és finom radler.

Áldozás

Miközben vártam a soromra és felhangzott a zongorán az első két akkord, még el is mosolyodtam a gondolatra, hogy ez pont úgy kezdődik, mint a Skyfall... Azért jó, hogy az "öregek" hírét sem hallották még Adelenek, mert nekik ez csak egy hátborzongatóan szépen előadott szaxofon-gitár-zongora darab volt, az a néhány fiatal viszont, aki még volt rajtam kívül a templomban, vigyorogva bökdöste egymást.

Recycled csocsó

Azért jó, hogy a változatosság kedvéért továbbra is gyakornoki állást keresek a következő félévre és ennek kapcsán sokat kutatok ígéretes cégek és projektek után, mert így találtam rá erre is: kreatív az ötlet, tetszenek a kis apróságok, mint az elengedhetetlen sör- és iPhone tartó, ügyes a film, főleg a hangok (bár nem értem, hogy miért a tompa-szín effekt), és mindemellett tökéletesen tükrözi a német fiatalok világát (öltözködés, grill a parkban, sör a kézben, arcok, stb.). A használhatóságtól most tapintatosan tekintsünk el...

Drungli: már a neve is király!

Azért jó, hogy élek-halok a gyönyörűen és letisztultan kivitelezett dolgokért, mert a drungli is ilyen, egyszerűen öröm ránézni: csak a lényegre szorítkoztak (mindegy mikor vagy mindegy hova repülnék), a hátterek alapján egyértelműen kedvet kapsz minden városhoz és külön öröm, hogy az egész projekt ráadásul magyar. Persze én továbbra is maradok a skyscanner-nél, mert az már bevált és jobban illeszkedik a jelenlegi igényeimhez, de bárkinek tudom ezt is ajánlani!