Beláttam: nincs értelme tovább

amikor nem hagy nyugodni
- kinek ismerős a helyzet?

Azért jó, ha egyre többször érzed úgy, hogy ez később sem lesz jobb, majd szorítod össze újból és újból a fogad és futsz neki még egyszer, hogy "sebaj, itt egy kicsit belejavítunk, azt megreformáljuk és akkor majd királyul fog működni", mert az egyre görcsösebb és elkeseredettebb gányolás végén végül egyszer csak szembe tudsz nézni azzal, hogy ennek nincs jövője, akárhogy küzdesz, és így végül meg mered lépni, hogy az eddigieket hátrahagyva a nulláról kezdj mindent újra: lezárod az elmúlt néhány hónapot és többet nem nézel feléje - és ha tényleg tudod, hogy elmentél a határig, akkor utána felszabadultan fütyörészve állhatsz neki az új alapoknak és az sem izgat, hogy ugyanott tartasz, mint egy-két hónapja, mivel azalatt is rengeteg tapasztalattal gazdagodtál.

A félreértések elkerülése végett: ma az elmúlt másfél hónapom munkáját, több ezer sornyi kódot töröltem ki, hogy egy teljesen új megközelítéssel próbáljam meg megoldani a feladatomat. A kollégáimmal együtt kíváncsian várom, hogy bejön-e ez a kockázatos lépés, hisz már egyre kevesebb időm van hátra.

Update: minden képzeletet felülmúlóan sikeresnek bizonyul az új ötletem, még csak másfél nap telt el, de gyakorlatilag máris előrébb vagyok, mint a kínkeserves másik módszerrel!