A nagy nap

Azért jó, hogy felkeléskor csak annyit tudok, hogy ma estig el kell hagynom a lakást, mert szerencsére ez az állapot továbbra se nagyon izgat. Reggel a cuccaim másik felét elrejtem egy ritkán használt pincébe, az utolsó napom örömére sütivel támadok be a munkahelyemre, túlórázom, hogy befejezzem a dokumentációkat és a gyakornoki beszámolót, este végignyalom a szobámat, majd hétvégére elhúzok München környékére ritirora - addig is van fedél a fejem fölött és van időm gondolkozni, hogyan tovább, de egyre inkább érzem, hogy Mannheim lenne a helyes választás.

Végnapjaim: 1 nappal a lakásom megszűnése előtt

Aachen: erről mondanék le

Azért jó, hogy ezerrel zárom le a munkahelyi projektjeimet, mert közben egész nap dilemmázom*:

• kényelmes Aachen: már meglévő álomkoli, lenne holnapután hova költöznöm, ismerősök, egyetemi sport, ingyenes vonatozás, dupla fizetés, viszont kb. ugyanaz a meló, mint eddig, ergo szakmailag valószínűleg kevés kihívás és tanulási lehetőség.

• bizonytalan Mannheim: se lakás, se ismerős, se könnyű hazajutás, de érdekesnek tűnő téma és apró startup cég

Kolikat hívogatok és a kapcsolataimat izzítom, közben összegzem a rövid távú kilátásaim, azaz hogy ki mindenkinél tudnék másnaptól éjszakázni. Este összedobálom a cuccaimat és rádumálom az egyik lakótársamat, hogy "néhány napra" nála hagyhassam egy részét megőrzésre - szegény ekkor még nem sejti, hogy ez nálam a "bizonytalan ideig" megfelelője!

*ahogy egy ismerősöm később mondta: nem én lennék, ha a magától értetődő utat választanám...

Végnapjaim: 2 nappal a lakásom megszűnése előtt

Másik bevetés - ugyanaz a főzőmester

Azért jó, hogy délután befutott a múlt heti aacheni interjúm eredménye is, mert kiderült, hogy ők is örömmel látnának. Azonban nem volt időm sokat gondolkodni: este - pálinkás - búcsúvacsorára mentem a városba a kedvenc kollégáimmal. Így arra a kérdésükre, hogy tonképp mi lesz péntektől (holnaputántól), amikor is valahova muszáj költöznöm, egy határozott és gondtalan holvanazmég! volt a válaszom...

Végnapjaim: 3 nappal a lakásom megszűnése előtt

Azért jó, hogy délelőtt az elsők között érkeztünk a rangos (de rém uncsi) embedded world kiállításra, mert a kollégám beléptetésétől elszállt a regisztrációs pult. Jöttek a szakik, lecserélték a gépeket, de semmi sem segített, így végül kénytelenek voltak átterelni minket a mögöttünk feltorlódott több száz résztvevővel együtt a másik két kapuhoz. Amint sorra került a kollégám, az a pult is elszállt... Nem kicsit volt blamázs a világhírű villamosmérnök kiállítás szervezőinek : )
Némi munka után délután Mannheim felé vettem az irányt és szuperül sült el a felvételi beszélgetés, szimpatikus volt a társaság, találtunk egy jó témát és zöld jelzést kaptam. A végén pedig már várt Simon, a német-loppián barátom, aki csak másfél órányira lakik onnan, dumáltunk egy jót, majd éjszaka 3 átszállással visszadöcögtem Nürnbergbe...

Mindenkinek üzenem: van remény!

Sajnos vele nincsen fényképem

Azért jó egy némettel összehaverkodni 2007 nyarán a jamboreen majd pont az utolsó napokban elkerülni egymást, mert 2008 januárjában egy szerencse folytán kinyomoztam az email címét, 2009 januárjában pedig írtam neki egy emailt. 12 órával később már jött is a döbbent és lelkes válasz, majd ... a folytatást röstellem, de azt hiszem, sokan megtapasztaltátok már velem ... szóval heteken, hónapokon, végül éveken át váratott magára a válasz. De - és remélem ezt szintén megéltétek már - van remény: 2013. novemberében, 4,5 évvel később ismét fogtam a billentyűzetet és írtam neki, hogy még élek és ráadásul ebben a félévben pont a környékén vagyok. Ezek után felgyorsultak az események: röpke pár hónapos időpont egyeztetés után, a nürnbergi odébbállásom előtt néhány nappal sikerült találkoznunk és a vidám beszélgetés után nagy örömmel nyugtáztam, hogy a 7 évvel ezelőtti énemnek jó ízlése volt és igazán jófej emberekkel barátkozott!

Audi-falván jártam

Azért jó, hogy ebben a félévben már a többi ösztöndíjas is gyakorlatra megy, mert egyikük, akivel jóban vagyok, pont itt landolt a 100km-re fekvő Ingolstadtban, úgyhogy ma délelőtt leugrottam hozzá, úsztunk egy adagot a - magyar viszonylatban is - háború előtti városi uszodában, nagyot ebédeltünk, majd pedig délután én is megmutattam neki Nürnberget. Éljen a Bayern-ticket!

Rekordok

Azért jó, hogy a vidám célozgatásokkal tarkított Assessment Centeren elájult öcsköstől a felvételiztető fejvadász (aki ráadásul az egyetlen olyan Vorstandsmitglied, aki nem is ismert minket a bratyóval!), mert ennek örömére következzenek a családhoz köthető Mummert-rekordjaink:

• családon belüli ösztöndíjasok száma: 3
• leghosszabban regnáló ösztöndíjas: 3 év (Bazsi)
• leghosszabb gyakorlat: 2x fél év (én, holtversenyben még néhány aacheni különutassal)
• kezdés legális halasztása 1 évvel (ketten is)
• és jó úton haladok a - Loppiano miatt megdönthetetlen - legtöbb AC-n résztvevő ösztöndíjas címére

Úgy tűnik, nem véletlenül vicceskedik mindenki, hogy außergewöhnliche família vagyunk, az ősök büszkék lehetnek...

"Írd át te" jeligére

Azért jó, hogy most sok idegen tollakból bejegyzést írtatok, mert következzen egy kissé műfajbontó. 
Sziasztok!
Én nem vagyok egy nagy bloggíró, de ha már felkértek kisérletet teszek rá.
Krisó két héttel ezelőtt felhívott minket és asztalt foglalt magának vasárnapra ebédre. Nagy örömet meg frászt hozott rám, mert épp nem álltam fényesen az ebéd terén. De sikerült az adrenalin szintemet felpörgetnie, és végül egy elég tuti kis ebéd lett, finom (és sok, ha az embernek sikerül a magára hagyott gesztenyepüré-maradékokat is felfalnia egy óvatlan pillanatban - a szerk.) desszerttel a végén.
Majd következett az uncsi tesók rocky tanítása, ami elég jól sikerült egy kisebb ajakduzzanatot leszámítva (arról persze szó sem esik, hogy eközben az én szegény térdembe beleharaptak! - az áldozat szerk).
A leckék kicsit ugyan hiányosak voltak hétfőn, de semmi pénzért ki nem hagytuk volna az égi meszelő látogatását.
Csók Gyopi

Idegen tollakból. Írta: a körösztlány-étterem kedvenc főszakácsa

"Veletek Bármikor"

Azért jó volt hazamenni erre a 7végére, az tuti! Kezdjük a Véradó Bulival. 43-man is ad6tak vért, ami különösen azért jó, mert a mázlista 43-adiknak becsúszó szereléssel még egy órával a kihirdetett utolsó időpont után is sikerült vért adnia, köszönöm! Az OVSZes nénikről el kell tehát mondani, hogy mégüberebb jófejek voltak (mint alapból a 8ig ígért maradással). No aztán ott volt a sok remek party arc mellett a legkedvencebb körösztfiam is, az első VB egyik gyümölcse mondhatni :-), és a fél* bandát elbűvölte a zseniális piros (alapon) pöttyös szerkójában. A bohóc orromat is megvizsgálta és ezerrel vigyorgott egészen addig, amíg valahogy a kezében nem maradt. Na ezt nem bírta szegény földolgozni hirtelen, és el is tört a mécses... Mivel komám és kománé épp táncoltak, Anyuci nélkül kellett megnyugtatni. Ez is megvolt. Jó volt a brádörökkel&Márjával is összefutni azért. És végül kedvenc gen fehéremtől olyan jó kérdést kaptam, ami arra enged következtetnem, hogy bár nagy ívben nem ír a BesztRecének, talán titkon** mégiscsak számítunk számára számosan számolatlanul, még ha nem is annyira, mint a számológép...

Idegen tollakból. Írta: az orrgyilkos kedvenc körösztfiam kedvenc anyukája

* helyett az egészet - a szerk.
** teljesen elérzékenyültem, majdnem elnéztem neki az elmúlt 3 év verstelenségét! - a szerk.

"Azért, jómadár!"

Azért jó, hogy az elmúlt három hónapban kétszer is etettem kengurut a héjjbradörökkel, mert e közben megtapasztaltuk az állatkerti dolgozók hihetetlen nagylelkűségét, amint ők háromszor annyi eledelt adtak az elefántoknak mint mi. Szóval hétvégén elhatároztam magam, hogy idei vidám bohóckodásunk alkalmából megtriplázom az egerek rémálmának Valentin napi ajándékát. Arra viszont nem számítottam, hogy a cirkusziak 246 bolond közül a legbolondabbat küldik művelődni. Sajnos állatgondozói hivatásom ezt nékem meg nem engedi. Szóval ezért jó?

Idegen tollakból. Írta: senki és valaki, két elborult ölyv őrstagom

Szép koncepció

Azért az jó is lenne, ha a facebook ilyen szép letisztult lenne, a barátaink csak igényes tartalmat osztanának meg és egy helyen tudnám követni a kedvenc blogjaimat és az engem érintő híreket is...!

VB meets impro

Azért jó, hogy külföldön vagyok, mert a többiek már harmadszorra szervezik meg nélkülem nagyon ügyesen a Véradó Bulit, nekem meg a mental support mellett marad időm, energiám a kreativitásom, új ötleteim kiélésére, ami másoknak talán csak nyűg lenne, engem viszont lelkesít. Tavaly az új fejléc rázott fel, idén pedig a témaadás és kis verselés után az aktuálisan ismét magas hőfokon lángoló improvizációs szenvedélyemet kapcsoltam össze a VB-vel: egy nagyon profi budapesti improvizációs társulattal megbeszéltem, hogy néhány ajándékjeggyel szponzoráljanak minket!