Egy játék margójára

Azert jo h maffiaztunk a genekkel, mert 3 nagyon erdekes megallapitast tettem:
1) mindent "logikusan" levezetve vegig baromi biztos voltam a dolgomban
2) utana be tudtam latni, hogy kb. mindenben tevedtem. Mindenki, akire nagy erokkel gyanakodtam, artatlan volt
3) abban a pillanatban, amikor vegul nekem kellett eldontenem a jatekot azzal, hogy kire ruhazom at a polgarmestersegem, kepes voltam tiszta lapot adni a tobbieknek es azt valasztani, akiben az elso kortol kezdve a dontes elotti korig biztos voltam, hogy gyilkos, ugyanakkor akinel tamadt egy - helyesnek bizonyulo - megerzesem, hogy talan megis o az egyetlen jatekos, akiben meg bizhatok.

Remelem a valo eletben is sikerul a donto pillanatokban ezekre a - neha meglepo - megerzesekre hallgatnom, akarmennyire biztos vagyok elotte mindvegig az "esz" hatalmaban!