Újratervezés... újratervezés...

Péntek este óta hajléktalan és munkanélküli vagyok, de annyira azért nem drámai a helyzet, tegnap kitaláltam a tutit: ma egy nürnbergi haveromhoz bekéredzkedek egy éjszakára (ő még nem tud róla), aztán felhúzok Aachenbe, hogy legyen fedél a fejem fölött és onnan keresek majd mannheimi lakást. A terv némileg módosult, amikor napközben összehaverkodtam egy mannheimi gen sráccal, aki kapásból felajánlotta, hogy lakhatnék nála a kezdeti időkben: remek, akkor tonképp holnapután jönnék is! Tehát: Ottmaringból Nürnbergbe, másnap cuccostul Nürnbergből Mannheimbe, majd kapásból tovább Aachenbe, hogy amíg még nem kezdek, addig se legyek neki útban.
Ámde azért jó zuhanyozni, mert rendszerint olyankor támadnak a legjobb ötleteim: ma reggel megálmodtam, hogy ennyi erővel haza is mehetnék, miután Mannheimban lecuccoltam. Ebédre továbbfejlesztem a tervem és kész is a végleges taktika: délután vissza Nürnbergbe, este rádumálom a lakótársam, hogy még egy hétig őrizgesse a cuccaim, egy másik srácot pedig arra, hogy befogadjon egy éjszakára, másnap kora reggel irány Magyarország, a határ előtt még gyorsan felhívom a mannheimi főnököt, hogy akkor tényleg minden oké-e a részükről és lefixálom, hogy mikor kezdenék, határozatlan ideig otthon vagyok és onnan keresgélek szállást (ahogy azt Móricka elképzeli), majd vissza Nürnberg, felnyalábolom a logisztikusokat is megszégyenítő alapossággal szétterített cókmókjaimat, átdarálok Mannheimba, másnap felhúzok Aachenbe, hogy ott is lerendezzem az ügyeimet, majd frissen és üdén (höhö, na persze) elkezdek dolgozni.

És igen, megint pöccre összeállt minden: kedves világ, én így szeretlek!