"Az ajtó arra való, hogy becsukjuk" - mondta a családi hagyomány szerint nagyapám gyakorta kimérten, ám a jelek alapján úgy tűnik, hogy ez a hozzáállás a második nemzedéknek sem akaródzik beépülni a világképébe. Most azzal a lendülettel, amivel egyik éjjel próbáltam kómásan a bezárt tűzálló üvegajtón keresztülmenni, folytatom az Azértjót.
5 megjegyzés:
... és nemcsak mondta (amúgy eredetiben: becsukJÁK), hanem ez azt is jelentette, hogy akkor most bármilyen lendületesen viharzottam be, ami következik az megfordulás, visszamenés, becsukás (magamban pedig annak megfogadása, hogy nálam majd csak függőny meg lengőajtó lesz, csakazértis!)
Ami megvalósult: azóta is nyitva hagyom az ajtókat...
... szemben a lakótársaimmal, akik viszont csak az esetek 90%-ban... Nekem meg azt a maradék 10%-ot sikerült elcsípnem!
oh jeeee!
"Ami megvalósult: azóta is nyitva hagyom az ajtókat..." - ne feledkezzünk meg a fényárban úszó szobákról sem...
Örömmel üdvözöljük az új fogadkozást!
Megjegyzés küldése