Azért jó egy öt egyetemista fiatalból álló acapella együttes aacheni koncertjére menni (az egyik közülük egy kölni Gen, onnan tudtam az egészről), mert egy nagyon jó példája a magyar-német különbségnek, még ha itt a blogon nem is tudom ezt egyetlen bejegyzésben hitelesen átadni. Összeáll 5 srác összesen 46 szemeszterrel a hátuk mögött (ergo átlagban fiatalabbak nálam), énekelgetnek (jó, egész ügyesek), az egész színpad olyan komoly fény- és hangtechnikával van megspékelve, hogy csak lesel,
profi
honlap, könnyedén megtöltik az egyetemi menzát több mint
500, azaz ötszáz vendéggel, ebből 400 már elővételben (de semmi kedvezmény!) megvette a jegyet a biztonság kedvéért, a szünetben eladnak jó adagot a reklámpulcsijaikból és -pólóikból, CD-kből, úgy pörög a büfé, mint az Operában, 8-10 barát a (fizetett) segítő team, akik másfél órával előtte előkészítik a helyet, elkötelezetten és önállóan intézik a "feladatukat", 19.30-kor pedig kapunyitás, hangulatos háttérzene szól, minden pöccre a helyén, ekkor már
nincsen rohangálás, kapkodás, özönlenek a vendégek, majd 8-kor mosolyogva és pihenten felsétálnak a művész urak a színpadra és megkezdődik a műsor.
Mindez
16 euróért per Kopf (diákkedvezménnyel 13). Segítek: kb. 4500 Ft/fő. Ezt most szorozd be ötszázzal (plusz büfé és reklámbevételek). És Aachen csak
egy (jó, hazai) megállója az amatőr egyetemista banda idei adventi turnéjából.
Ehhez képest otthon egy
Sziesztán, Véradó Bulin folyton ügyeskedni kell, sokkal-sokkal több energiabefektetéssel
összebarkácsolni és -kunyorogni, azaz megoldani "okosba" (helyszín, technika, szolgáltatások), mivel pénz nincs, hogy csak úgy "megvegyed" és működjön, és még így is "nem lehetne olcsóbban?". És iszonyatosan örülünk 200 embernek, illetve hogy néhány rendes barátot megint sikerült rávenni, hogy segítsen. Arról meg szó sincs, hogy a hálálkodó szavak meghallgatása után rögtön induljunk forraltborozgatni a városba. Elővétel?! Pffff...
Különbség: pénz és mentalitás.