2011. december 1., csütörtök

Régen és ma

Azért jó, hogy tavaly is voltam ezen a kongresszuson, mert így van összehasonlítási alapom: azzal, hogy még olaszul is tudok, kinyílt a világ (eddig csak a külföldiekkel tudtam beszélni, mert egy echte talján nem hajlandó más nyelvet ismerni), az általános programokon fordítás nélkül gizdultam, bárkit nyugodtan leszólíthattam és rettentő menő, hogy van egy láthatatlan háló, aminek én is tagja vagyok - ez pedig az idei loppianoi évfolyam, mert bár mindenki szétspriccelt és ezerrel ismerkedett, beszélgetett, honfitársait üdvözölte (már aki megtehette, mint pl. én:), a szálak összeértek, az összenézésekben, egymásba botlásokban ott vibrált a hosszabb-rövidebb ideje tartó intenzív együttlét kihatása.
A lány geniskola (egy része)

Nincsenek megjegyzések: