Fekete, feher, igen, nem?!

Azert jo ez az egesz, mert egyaltalan nem uj jelenseg, ld. KA, genlakas vagy ugy altalaban minden otthoni felevem: minden alkalommal elhatarozom, hogy ezuttal ugyesebben fogom intezni es legkesobb a hatar elott picivel visszatancolok, de ujabb es ujabb kihivasok es aktivitas nelkul nem erzem jol magam a boromben, ill. orok adossagaim is vannak (amiket pont annyira eselytelen barmikor visszafizetni, mint az allamet), ami ugy latszik szuksegszeruen tulporgeshez, lavinahoz, majd kipurcanashoz, leallashoz vezet, hogy utana ismet elkezdjek morfondirozni: hol a hiba, mit rontok el, jobb lenne be sem indulni, miutan most aztán tényleg letudok minden tartozast (ahogy azt Pistike elkepzeli, avagy az allam fogadkozik egy krizis alatt)?

Velence

Belso igen

Azert jo leallni, mert szeretnek eleget(?) aludni, mas gen egysegekhez bekukkantani es csak ugy beszelgetni (ezen mindenki meglepodik, mert nem szokas barminemu cel es tema nelkul atmenni a tobbi hazikoba), rendszeresiteni a terdtornat (ez neha kulso, neha belso igen), illetve a blog korabbi, kb. 30 felig megirt fontos bejegyzeset befejezni, rendszerezni es atallni a ritkabb beszamolasra*.

Ryan szülinapi tortája alap...

*Mert bar teny, hogy nagyon le vagyok maradva, mostanaig kaptatok minden (!) napra egy kis morzsat!!

Külső igen

Azert jo, hogy vannak dolgok, amiket MUSZAJ lenne megcsinalnom, mert ha ezeket mind letudnam, akkor nem nyomasztana ejjel-nappal a halogatasa es felszadultan koncentralhatnek arra, hogy milyen igenekhez szeretnek prioritast rendelni, igy a nemek miatt "feszabadulo" idomben szeretnem letudni az osszes mummertes formasagot, a rengeteg kolis palyazast es a honapok ota nyomaszto kedves emailek legalabb apro hanyadara nyekkennek.

A sofőrködésre és a a genfehérkedésre továbbra is: igen.

Belső nem

Azert jo a sajat lelkesedesemnek nemet mondani, mert ez sokkal nehezebb, fajdalmasabb - es joval tobb: nem valositom meg a kreativ reklamfilmotlete(i)met, a megmaradt gyumolcsot hagyom rohadni es nem kezdek vad sutisutesbe, kozos filmnezeseknek konyec, kozossegi hely rendbentartasa (plane tupirozasa!) igeny hianyaban vege, esti mokazasokbol kiszalltam es vegezetul ami Titeket is erint: nem folytat(hat)om az Azertjot teljeskoruen, csak a "jelentős" címkés bejegyzésekre próbálok koncentrálni.

Azert a 9 napos mozarellabol nem hagyhattam ki, hogy lejart szavatossagu vilagrekordot felallitva rantott sajtot fozzek*

*Azóta már megdöntöttem ezt a rekordot is, 10 napra javítva a szintidőmet.

Külső nem

Ez csak egy jópofa kép a Gen Verdével

Azért jó visszaérkezni Németországból, mert már kiutazásom előtt eldöntöttem: kiszállok a buliból, erővel korlátozom magam, hogy ne akarjam a folyamatosan termelődő ötleteimet és projektjeimet megvalósítani (ld. később), de legeloszoris amelyik rámsózott/rámsózásra váró feladatra lehetséges, nemet mondok, így kiszálltam a május 1-jei elő-elő-megbeszélésekből, a márc. 11-es egyeztetéseken jeleztem, hogy nem szeretnék az iskola küldöttje lenni, mert nem tudok most ráhangolódni (megköszönték, hogy megosztottam az érzéseimet és biztosítottak, hogy megpróbálunk dolgozni azon, hogy közelebb kerüljön hozzám, grrrrr, fokolár...), próbálom minimálisra szorítani a formális egyeztetéseket, fényképezést, mental supportot mások projektjeihez és minden egyéb Kristóf-segíts felelősséget hárítok ezerrel.

Válasz?

Azért is jó kis időre otthagyni Loppianot, mert hazafele azon gondolkoztam, hogy a loppián' életformából/hétköznapi rutinból mintha semmi sem maradna meg (ezt láttam Paulon meg a többi genen is, aki már lelécelt), ld. biztos nem fogok a jövőben ennyi misét látogatni hetente, mint itt. Miközben ezen morfondíroztam Pisából hazafelé vonatozva a Kreskenéktől kapott Bütz mich!-es karneváli kalapomban feszítve, hogy van-e így értelme az egésznek és mit is fogok egyáltalán magammal "vinni" az olasz kalandomból, ihletem támadt rádumálni a velem szemben ülő kenyai nőt a csokis kekszemre és onnantól végigbeszéltük az utat olasz-angol keveréknyelven... Talán ez a válasz?

Még a repülőn is ebben feszítettem, bár a felszállás idejére levetették velem... : (

Dobbantás

Azért volt jó menekülni a rámszakadó Loppianoból, mert sikerült már Pisában kikapcsolnom (ahol is a repülőm indulása előtt a ráhagyásomat újabb ferdetoronycsekkolással töltöttem) és nagyon hamar éreztem megint a teljes váltást: hirtelen távoli, ködös emléknek tűnt már csak a havas Toszkána, akár mindent ott tudtam volna hagyni Loppianoban (pedig összvissz a kis hátizsákomnyi cuccal ugrottam át megint az egy hetes kiválasztásra) és így különösen jólesett, amikor a házikóm egy poénos képpel, Simon és Antonios pedig kis üzenettel figyelmeztetett, hogy várnak vissza - és persze innen meg már megint Németország tűnik távolinak, és nem sok kedvem van már a hivatalos papírokkal, kolijelentkezésekkel és egyéb német levelek írásával foglalkozni.

Fagyos Pisa Teflonkínzás*

*‎"K., guarda che cosa Patrick e Johnathan stano facendo! tu devi tornare subito!!" - felkiáltással jelent meg facebookon.

Pro és kontra

Egy hét után újra saját tollakból...

Azért jó egy élményekkel teli hét után tegnap visszatérni Loppianoba,  mert nagy a kontraszt a két "életem" között: kint megy a tanulás, mint a güzüke, itt a "laza" Loppianoban vagyok (még), a Kreskenéknél nagyon otthon és felszabadultan/szeretve éreztem magam, ez úgy látszik, hibádzik Loppianoban, az ösztöndíjválogatáson durva volt megint látni az elit(kedő) világot, a nyomulást, (ön)pozícionálást (és főleg nagyzolást),  most még sokkal távolabbnak éreztem magam attól, hogy ne vállalhassam fel őszintén magamat, hazai(bb) ízeket kóstoltam a sok vendégeskedés alatt, pihentem is, nyugi volt és főképp naaaagggyon jó volt kötetlenül lenni sok időt sok lánnyal, erőst megérződik az elmúlt 4 hónap (...).

"Rövidfilm"

Azért jó sofőrrel vitetni magam a reptérre, mert az enyveskezű, fürge lábú tolvaj főszerepet a "Lámpánál Járó Motornál Csicsergő, Zöldre Várakozó Gyanútlan Német Csaj Wireless Autókulcsát Egy Gyors Ajtófeltépő Mozdulattal A Rettentő Gonosz Arcot Vágó Idegen Felkapja És Csak Egyre Messzebbre Szalad Vele" (mb am "The Theft", 2012) című gyakorlófilmben kire másra, mint rám osztják.

Idegen tollakból. Írta: Röhögő utas (Oscar-jelölt: legjobb mellékszereplő)

"Cseh emléktorna"

Azért jók a hideg karneváli napok, mert négy lány társaságában becsületből végig lehet csápolni a traktoros menetnek "kamelle"-t artikulálatlanul ordítva és zsákszámnyi édességet gyűjtve, de estére ez úgy kifárasztja a firnyákokat, hogy kénytelenek a mi kreatív játékainkat használni pantomimezéssel és természetesen az elmaradhatatlan nemzetközi "Chef, Vice" arcszenezéssel.

Idegen tollakból. Írta: Török bazsa.

"Ki kér meg először?"

Azért jó, hogy az utóbbi években minden mummertes egy koleszban lakott, mert őszre túl sok magyar lesz egy kupacban, így megvan az alibi, miért fogok másutt, németekkel lakni - s ha már itt vagyunk, bradával végigjártuk a lehetséges jelölteket spontán helyi idegenvezetésekkel, ismerkedéssel és leginkább egyre növekvő lelkesedéssel.

Idegen tollakból. Írta: egy aacheni családtagom.

"Transzmissziós koefficiens"

azért jó, hogy vannak ultrajófej csajok a brada évfolyamában, mert bár átvágnak és éjjel szép cipőben villamos híján gyalogolnunk kell, ám cserébe minket kérnek meg tesztelni, hogy az utcáról nézzük, valóban látszik-e, amikor a szobában vetkőznek* :) *és igen, látszik

Idegen tollakból. Írta: Brada

"Széna vagy szalma?"

Azért jó korábbi kiválasztottként az idei ösztöndíjas-jelöltek között lebzselni, mert mi már tudjuk azt, amin ők még halálra izgulják magukat.

Idegen tollakból. Írta: a Mummert-brada

"Ő kérjen elnézést"

Azért jó, hogy ma végre megérkeztem Kölnbe, mert találkoztam a bratyóval és miután képbe hozott, majd azt követően észrevétlenül lelécelt Aachenbe, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy az évfolyamtársainak a róla szóló panaszait (hogy volt pofája elszaladni anélkül, hogy elmondta volna az eljegyzését?!) reggelig hallgassam. Háromszor.
Illetve szintén tőle: azért jó a mai napi beszámolóm, mert szokás szerint hetekkel lemaradva háromszor újraírtam volna, ehelyett ugyanezt a bratyóval játszattam el.

Idegen tollakból. Írta: Bratyó (aktív blogját belinkelném, de titkosította)

Kimozdultam végre

Azért jó, hogy még csak 24 órája vagyok Németországban, mert máris egy víz alatti rögbi meccs sűrűjében találtam magam és most újból érzem a térdfájást lelkesedést, hogy ősztől folytassam ezt az egyedi sportágat, valamint ebben az időben már 3 iskolába, mint kisvárosi látnivalóba lógtunk be Papihrkutja Baullal (ebből 2-ből megpróbáltak kipenderíteni minket) és lágyan ömlő esőben szanaszéjjel fagyott kezekkel és lábakkal eltekertünk Düsseldorfba is, hogy megnézzük, mik azok a helyek, amik nyáron, jó időben baromi hangulatosak lehetnek.

Kontraszt

Azért jó olyan jófej emberekkel megismerkedni, mint Papihrkutja Baul és családja, akiknél a Németország-turnémat kezdtem egy másfél napos olaszról németre átszoktató tanfolyammal, mert ez pont jókor ellensúlyozza azt az elkeseredésem, hogy olyan rossz emberek is mászkálnak köztünk, akik mise után a villamosmegállóban álldogáló, őrsömbe járó Valakit csak úgy megkéselik.

Fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

Azért jó a címet olvasva azt gondolnotok, hogy a blog-előzmények alapján ez egyáltalán nem meglepő, mert ez csak félig igaz: az elmúlt hetekben annyira kipurcantam, hogy próbáltam kiszállni, megszüntetni a házunk gócpont-jellegét, rávenni magam, hogy ne törjem magam a csapatösszerázásáért, elengedni a fülem mellett, hogy nem megy az internet, stb. csak arról nyilván nem írok, hogy ma is átlagos nap volt, 8 óra munka, semmi különös nem történt; de a fő teher, a régi felelősünk (ráadásul még csak felhőtlen sem volt a kapcsolatom vele) búcsúztatóbulijának apró feladatait hiába próbáltam, nem sikerült rálőcsölnöm a többiekre (amit meg mégis, az olyan is lett), úgyhogy mostanra nagyon-nagyon-nagyon fáradt vagyok az iskolától, már egy-két hete csöndesen mondogatom is ezt a közeli embereknek meg hogy csináljanak valamit, mert ez kibukáshoz vezet - de nem volt rá fülük, úgyhogy letudom ezt a búcsúztatóprogramot, rá két nappal elmegyek Németországba egy hétre az ösztöndíjam miatt és mikor visszajövök, nem leszek tovább motor - nincs értelme meghalnom, ha a többieknek ez nem annyira fontos, hogy ők is felvegyék a kesztyűt és tegyenek azért, hogy jól működjön az iskola.

Szokásos: konferálás és paródia N'Sync: Bye bye-hoz tanultunk be páran egy koreográfiát

Máshogyan megközelítve: megint egyszer úgy érzem, túl sok mindent kéne/szeretnék csinálni, idővel az egyre gyűlő lehetőségektől rogyik össze körülöttem minden és én a szokásos végső megoldásomhoz nyúlok: dobbantok a recsegő házból. De mint mindig, egyszer még a "hiteleket" rendeznem kell - ezt például visszaérkezésem után.

Erős ellenlobbi

Azert jo, hogy Loppiano kulonleges hely, mert a sok hotlan nepseg ugy latszik erosebben imadkozott a ho ellen, mint en erte, mivel Olaszorszag nagy reszen megszunt az elet az ismet lezudulo tomenytelen mennyisegu hotol (inkl. tolunk 40 km-re!), de nalunk semmi, igy mely szomorusaggal kell tudomasul vennem, hogy igluepites helyett megis megyek Nemetorszagba.

Brazilok

Azert jo 20 brazil Gen 3-at fogadni, mert olyan belevaló srácok voltak, hogy megallapitottam, celt tevesztettem, valoban inkabb Del-Amerikaban kellett volna landolnom :)

Idougras: Offisöl

Azért jó, hogy nem vagyok ideges, mert ha nem vagyok ideges, akkor nem kell 20x leírnom, hogy nem vagyok ideges, lényeg, hogy tatataaam...

Balkezes

Azert jo poenbol (es reszben a nem-szuno gyenge csuklofajdalmam miatt) bal kezzel vegezni a munkat (furas, smirglizes, szereles, nejlonozas, emelodaruzas, alairas!), mert nem tudom megerteni azt az ismerosom, aki mindket kezevel kepes irni akar tukorirassal is, es mindezt a fentiek szabadon valasztott kombinaciojaban tudja végezni szinkronban.

Játék vs. film

Azert jo 12-14 eves sracokat 1-2 ora jatszas utan megkerdezni, hogy folytatnak-e vagy inkabb nezzunk meg egy filmet, mert lelkesedesukben ez utobbirol hallani sem akartak, ami hatalmas pozitiv csalodas volt nekem.

Természetesen magyarul

Azert jo az En helyem! nevu jatek, mert nehez elsore megerteni, de ha egy tarsasagnak sikerul atesnie a holtponton (max. 10 perc), akkor viszont orakig el lehet vele szorakozni, ahogy ezt a panamai es costa ricoi gen3-akkal tartott estenk is mutatta (és nem mellesleg annyit most már mindenki tud magyarul, hogy "énhájem!";).

Kiwi dömping

Azért jó, hogy most pont kiwi érkezett iszonyat mennyiségben, mert megint élesen szembesültem az étellel bánásunk különbözőségével: míg a genlakásban, ha volt maradék a vacsoráról (nem volt:), azt Marci betolta reggeli gyanánt és legközelebb módosítottunk a mennyiségen, itt viszont mindig van: jobb esetben bekerül a hűtőbe, és rajtam kívül a következő főzésnél senkit sem izgat onnantól kezdve (=néhány nap múlva csendben kuka), ennél viszont még durvább, hogy a nagy többség egyáltalán nem törekszik az érkező ingyenkaja mindenáron való felhasználására, ld. tojások (nagy részük kukában végezte, pedig maradva az otthoni példánál: tuti, hogy a következő napokban minden étkezésre azt ettük volna Bággó-módra) és ész nélkül kidobásra ítélik a dolgokat (első héten egy hatalmas kartondoboznyi babapiskótát(!) hajítottak ki, mert lejárt egy hónapja - pedig az elkövetkezendő hónapokban meg lett volna oldva az ingyen-süti!), így visszatérve a iszonyat mennyiségű kiwihez, az is kezdett a 25°C-os állandó aszalástól éretlen állapotból éretté válni és csak az utolsó pillanatban közbelépve tudtam megakadályozni, hogy az egyik srác ki ne dobja, így aznap este a nagyon érettekből kiwi-shaket iszogattunk, másnap kiwi-sütivel kísérleteztem, utána feltaláltam a kiwilevest, a maradékot pedig egyszerűen kivittem.

Frissítés: és amikor a német utam előtt lementem érte (hogy gyümölcssalátát készítsek, mivel félő volt, hogy távollétem alatt ez is repül a kukába), megállapítottam, hogy a bio-hűtő hatására 1-2 hét után is még mindig tökéletesen éretlen maradt.

És ki az, aki a legjobban szívén viseli a maradék-kaják sorsát, ill. nem akad fönn a lejáratokon? A német, a lengyel, meg a magyar. Elgondolkodtató.

Verem a fejem a falba

Azért jó, hogy kihoztam az iglukészítő kesztyűimet, a bakancsomat és már hetekkel ezelőtt kinéztem EU-konform iglukészítő szemeteskukákat, valamint fél éve ígérgetem mindenkinek, hogy nem érdekel, hogy itt sosincs hó, én márpedig idén megépítem Toszkána történelmének első igluját, mert az általam vizionált hó csak befutott, cserébe viszont nagyon várt szépöcsém nem, így Esz Krimó munkások, csatasorba! helyett kanapét próbáltam szörfölni éjjel 1-ig Naggyész Jenőnek, mire már mindenki lefeküdt és én naiv azt hittem, hogy senki sem annyira elhivatott, hogy felrázhassam éjjel közepén iglut építeni (tévedtem), így az aznapi tökéletes hóból kettőnknek csak a giga-hóemberre futotta, másnap pedig a hó már nem volt friss, nem tapadt, idővel megfagyott és lehetetlenné vált az építkezés, pedig olyan hideg volt utána, hogy 2-3 hétig állt Loppiano legmagasabb "embere".

Én is csodálkoztam rajta, de nagyon letört, a következő napokban néha sírhatnékom is támadt, hogy ez volt az egyetlen előzetes konkrét tervem Loppianora, tök sztájlos lett volna és még hó is lett - pláne, amikor másnap beugrott, hogy az öcsi-féle hátizsák-technikával még Ryan-nel is simán összedobhattunk volna egy iglura-valót...