Fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

Azért jó a címet olvasva azt gondolnotok, hogy a blog-előzmények alapján ez egyáltalán nem meglepő, mert ez csak félig igaz: az elmúlt hetekben annyira kipurcantam, hogy próbáltam kiszállni, megszüntetni a házunk gócpont-jellegét, rávenni magam, hogy ne törjem magam a csapatösszerázásáért, elengedni a fülem mellett, hogy nem megy az internet, stb. csak arról nyilván nem írok, hogy ma is átlagos nap volt, 8 óra munka, semmi különös nem történt; de a fő teher, a régi felelősünk (ráadásul még csak felhőtlen sem volt a kapcsolatom vele) búcsúztatóbulijának apró feladatait hiába próbáltam, nem sikerült rálőcsölnöm a többiekre (amit meg mégis, az olyan is lett), úgyhogy mostanra nagyon-nagyon-nagyon fáradt vagyok az iskolától, már egy-két hete csöndesen mondogatom is ezt a közeli embereknek meg hogy csináljanak valamit, mert ez kibukáshoz vezet - de nem volt rá fülük, úgyhogy letudom ezt a búcsúztatóprogramot, rá két nappal elmegyek Németországba egy hétre az ösztöndíjam miatt és mikor visszajövök, nem leszek tovább motor - nincs értelme meghalnom, ha a többieknek ez nem annyira fontos, hogy ők is felvegyék a kesztyűt és tegyenek azért, hogy jól működjön az iskola.

Szokásos: konferálás és paródia N'Sync: Bye bye-hoz tanultunk be páran egy koreográfiát

Máshogyan megközelítve: megint egyszer úgy érzem, túl sok mindent kéne/szeretnék csinálni, idővel az egyre gyűlő lehetőségektől rogyik össze körülöttem minden és én a szokásos végső megoldásomhoz nyúlok: dobbantok a recsegő házból. De mint mindig, egyszer még a "hiteleket" rendeznem kell - ezt például visszaérkezésem után.