Válasz?

Azért is jó kis időre otthagyni Loppianot, mert hazafele azon gondolkoztam, hogy a loppián' életformából/hétköznapi rutinból mintha semmi sem maradna meg (ezt láttam Paulon meg a többi genen is, aki már lelécelt), ld. biztos nem fogok a jövőben ennyi misét látogatni hetente, mint itt. Miközben ezen morfondíroztam Pisából hazafelé vonatozva a Kreskenéktől kapott Bütz mich!-es karneváli kalapomban feszítve, hogy van-e így értelme az egésznek és mit is fogok egyáltalán magammal "vinni" az olasz kalandomból, ihletem támadt rádumálni a velem szemben ülő kenyai nőt a csokis kekszemre és onnantól végigbeszéltük az utat olasz-angol keveréknyelven... Talán ez a válasz?

Még a repülőn is ebben feszítettem, bár a felszállás idejére levetették velem... : (