Viz, viz, tiszta viz

Most nem ez a helyzet

Azert jo egy hetig csak vizen elni, mert noveli az akaraterodet, bebizonyithatod magadnak, hogy tokos vagy, hogy nem vagy a folytonos etkezes rabja (hisz a tested vigan kibir egy-ket hetet, csak a "szemed" nem), jot tesz az egeszsegednek, mert emesztes helyett a felszabadulo eroforrasait a felhalmozott mereganyagok kidobasara es regeneralodasra forditja (allitolag:) es meg allitolaggabb lelkileg is megujit, szellemi frissesseget, tisztanlatast, ihletet hoz magaval, igy - miutan az elozo hazikom egy honapja kategorikusan kijelentette, hogy "nem lehet kibirni egy napot sem (olaj a tuzre:), be fogok dilizni, erzelmileg instabil leszek" es mindezek miatt kikoltoz(tet?)nek a teraszra, ha folytatom - attettem a Nagybojt utolso hetere, azaz ma este eszem utoljára, es bepaliztam ket munkatarsamat meg ket gent is.

- Potresti andare ad Assisi? - Ah si??! Si.

Azért jó, hogy látogatóba érkezett Ryan családja, mert az asszisztensünk meglepőmódon megkért, hogy mint "sofőr" ugyan furikázzam már el őket Assisibe, amire persze igent mondtam, bár - kövezzetek meg - némileg kelletlenül, mivel valahogy Assisire gondolva rossz szájízem lesz, amit nem tudok mivel magyarázni, barétomnak például a kedvenc helye, pláne a pápás-papihrkutjázásunk óta, talán a Chiara Luce-s boldoggáavatáson túl sokat időztünk el ott? Mindenesetre nagyon jó kis napunk volt együtt, gyakoroltam kicsit az angolom is és mindenkit sok szeretettel üdvözöl Szent Ferenc!

Egy példa

Azért jó, hogy most pénteken ismét búcsúztattunk, mert ennek a szervezéséből például - közös megegyezéssel - teljességgel kihagytam magam, bár volt néhány sorsdöntő pillanat, amikor majdnem meginogtam, a konferálós színdarab főszerepére nagyon kapacitáltak és besegítésre provokált azt látni, amint a korábbi (elvetett vagy már ellőtt) játékötleteimet tervezik ötlet híján megvalósítani, így végül egyetlen személyreszabott, és mindenkinek meglepetés-játékkal készültem.

Vérfrissítés...

Azért jó, hogy most hétvégén majd 3 hónapos házikó fehérkedés után gen egységet cserélünk, mert a váltások mindig nagy megújulást, lendületet adnak. Ugyanakkor ezzel az utolsó teljes idejű egységem kezdem meg, ami nagyon elszomorít, mert 2 hónapos zombi-üzemmód ide vagy oda, nagyon jól érzem magam a bőrömben, élvezem, hogy itt vagyok és sajnálom, hogy így szalad az idő, úgyhogy szeretném ezt az időszakot és új csapatot még jól élni.

A régi csapattal búcsúztatjuk a hazainduló brazil piccolo Fellipset

Frissítés: tényleg jót tesz a változás nekem.

Haj- és hajcsárcsere

Azért jó, hogy mi, volt fehérek állítottuk össze az új gen egységeket, mert sikerült a számomra legnehezebb emberekkel összepakolni magam, szóval kihívás és tapasztalatra való lehetőségem bőven lesz az utolsó 2-3 hónapomra (is)... : )

Olaszos gen egység búcsúztatás

Epigramma odaátról

Azért jó a december végi kipurcant állapotomban írt epigrammám, mert a januári szárnyalás után most megint a szomorú fele keserít el nap mint nap.

Csak ilyenekre telik az energiámból

Passzív félév? Remélem nem!

Azért jó, hogy február közepén, a német utam után váltottam, mesterségesen visszafogtam magam, próbáltam minden felelősséget letenni és helyette a felszabaduló időmet az emberekre, beszélgetésekre fordítani, mert ez elég jól sikerült, (amúgyis egy nyugodtabb periódusa volt az iskolának) és kb. egy hét után teljes zombi üzemmódba süppedtem - ötletek, megváltási vágy, többiek lelkesítése és úgy egyáltalán gondolatok nélküli időszak (a heti fehér-megbeszéléseinken állandó bombázás helyett kukán ültem 2 órán át...), ami azóta is tart, mivel továbbra sem vagyok benne biztos, hogy jó-e, ha újraaktiválom magam (és utána újra túlvállalom magam, plusz az alkotási vágytól újra előjön a (még) határozottabb, bepörgött énem). Szép lassan feltűnt a váltás a többieknek is, néhányan mondogatják nekem, hogy ez így nem okés, nekem nem szabad csak úgy kiszállnom, mert én is jobban érezném magam az alkotó bőrömben és nekik is szükségük van a motorra, úgyhogy gondolkozom sokat, hogy vajon melyik változatom a szeretet, mert nekem tök mindegy, elvileg azért hagytam fel a másik módommal, hogy csökkentsek sok felgyülemlett dolgot, legyen időm a többiekre és ne akarjak mindig újabb és újabb dolgokat megvalósítani (illetve az "aki nem csinál semmit, az nem tud hibázni" - persze nyilván hazug - elv miatt), illetve logikus módon próbálnék nagyon lightosan aktivizálódni, de mindig megállapítom, hogy ha kicsit is beindítom az agyamat, akkor hirtelen tele leszek tervekkel, alkotási és változtatási vággyal és ebből megint túlpörgés lesz, így most inkább gyorsan satufék.

Figyelem! A blog lehet, hogy lehangolónak tűnik, ez csak a látszat, ugyanis a belső nem alapján csak a "legszükségesebb" blogbejegyzésekre szorítkozom - így a könnyed, vicces, vidám (és emiatt felületes?) történések kimaradnak!!

Az Alma atyja: Steve Jobs

Azért jó Steve Jobs novemberben megjelent életrajzát hallgatni munka közben, mert hihetetlen érdekes: szakmailag (miből lesz a cserebogár), hisz az iPhone (és annak kapcsán Jobs) életét a 2006-os első pletykák óta ("Érintőképernyős telefon?! Tuti bukta, hisz a Nokia már évekkel ezelőtt kísérletezett vele és a kutyát sem érdekelte" - ühümm...) követem, így az utolsó néhány fejezet már ismerős eseményekről szólt, aktuális és jelentős, hisz a halálhírét még itt is mindenki tudta már aznap, de főleg személyileg volt érdekes ebben az időszakomban: nagyon sok tulajdonságában magamra ismertem, ld. ha megszületik benne egy ötlet/terv, akkor abban baromira hisz és meg is valósítja, ha viszont nincs ihlete, akkor képtelen dönteni, képtelen veszíteni, ki tud csinálni bárkit, szinte az őrületig be tud pörögni, mindenáron tökéleteset akar alkotni és a többiektől is elvárja a perfekcionizmust (és emiatt pofára esik), mindene volt az egyszerűség/letisztultság, CEO-ként is beleszólt/határozott elképzelése volt a legapróbb dolgokról (elég fehér-e a dekorációs liliom), hatalmas alkotási vágy és egoizmus tombolt benne (vagy csak állandóan legjobb akart lenni, hogy elismerjék?), fiatalkorában csak úgy dobbantott és karrier helyett Japánban lelkizett és almafarmon almát szedett, nagyon kreatív volt, emiatt nagyon különböző dolgokra indult be (Pixar, design, marketing, hajóépítés, ...), satöbbi*, és mindezek kapcsán nagyon elgondolkoztam, hogy én sok mindent próbálok évek óta (az utóbbi hónapokban meg főleg) tudatosan elnyomni magamban, hogy könnyebb legyen velem együttélni, de lehet, hogy a rend megtörésével tud csak valami új(szerű) születni, makroszkópikusan nézve lehet, hogy így lehet csak nagyot alkotni=adni a világnak?!

*ja és mindeközben sok barátnője is volt - ugye, mekkora a hasonlóság? : )

Éljen a magyar szabadság!

Azért jó március 15-e, mert a névnapom alkalmából minden évben munkaszüneti napot rendelnek el, bár idén sajnos ennek ellenére is csak egy jóbarátomnak és egy meglepetés-ismerősömnek jutottam (időben) eszébe, még Coloska is csak néhány nappal később rakta össze, hogy hát persze, kisöcskös korában minden évben azzal etettem, hogy annyira nagy ember a bátyja, hogy az ő tiszteletére fellobogózzák az egész fővárost, de sebaj, tisztességesen megünnepeltük Gregórióval, egy (hasonlóan, sőt, sokkal inkább:) lökött itteni magyar szeminarista barátommal: először a gyárban, ahol dolgozunk, egy raklaposzlop tetejére állva elszavaltuk a Nemzeti Dalt, majd spontán magyar estet csaptunk: előbb mennyei paprikás csirkét főzött, aztán meg jókedvünkben éjfélig nótáztunk a teraszunkon (Antonios azóta is azt óbégatja, ha meglát, hogy "Tsillagok! Tsillagok!"). Éljen a magyar szabadság!

"Éljeeeeen a paprikás csirke!" Ebbe a legényesbe még egy szögedi magyar pap is beszállt

Smink

Azert jo a marcius 11-i nagy fokolaros Chiara-unnepsegen szinpadra menni, mert az utolso tizedesjegyig meg volt tervezve minden (fenyek, szovegek, studio - ez utóbbinál baromi erdekes volt, hanyan, mit és hogyan dolgoznak egy forgatason a profik, smink(!), "stylist" - nekem pl. undorito hajat csinalt), mert egyetlen dologra nem volt ralatasuk: arra, hogy en mit beszelek magyarul Genfest-meghivas cimszoval - igen magas labda, eltokelt szandekom volt, hogy beleviszek egy karinthys halandzsaszot, ha mar pár száz (!) novellajat meghallgattam munka kozben, de vegul aznap reggel magambaszalltam es ugy dontottem, hogy eleg a rim, hogy szolidan el legyen benne rejtve azért a szemelyisegem.

Vannak fotók is (bár azt nem adja vissza, hogy milyen a lányokkal együtt menni 3 napra a római központba;).

Velence? Akkor Vinsz.

Azert jo Velencebe menni, mert az egyik kedvenc varosom, talan mert az elso nemzetkozi stoppolasom is ide vezetett, ugyhogy amikor most viszontlattam a korforgalmunkat, ahol anno kb. 4-5 orat acsingoztunk (es tehetetlensegunkben, meg a haromnapos egymasrautaltsagunk miatt izzott kozottunk a levego), irtam rogton egy smst a KaVe team masik tagjanak. Elgondolkoztatott, mert talan itt lattam eloszor, hogy evszazados baratsagunk aranykora kozeledik a végéhez, bar az meg 1-1,5 evig eltartott, hogy teljesen nyilvanvalova valjon: kulonbozo utakat valasztunk. Azota is sokszor foglalkoztat, hogy miert alakult igy, mostanaban meg foleg, mert ugy erzem, Ryannal a baratsagom nagyon hasonlo ehhez es konnyen elkepzelhetonek tartom, hogy - bar nem orulnek neki - hasonloan vegzodik, vagyishogy vegzodne, de sajnos-szerencsere(?) annyi idonk nincs mar, hogy hosszutavon bebizonyosodhasson ennek az ellentete.

Papihrgondola Bolondok

A mostani látogatásunkról persze feltöltöttem a képeket.