Passzív félév? Remélem nem!

Azért jó, hogy február közepén, a német utam után váltottam, mesterségesen visszafogtam magam, próbáltam minden felelősséget letenni és helyette a felszabaduló időmet az emberekre, beszélgetésekre fordítani, mert ez elég jól sikerült, (amúgyis egy nyugodtabb periódusa volt az iskolának) és kb. egy hét után teljes zombi üzemmódba süppedtem - ötletek, megváltási vágy, többiek lelkesítése és úgy egyáltalán gondolatok nélküli időszak (a heti fehér-megbeszéléseinken állandó bombázás helyett kukán ültem 2 órán át...), ami azóta is tart, mivel továbbra sem vagyok benne biztos, hogy jó-e, ha újraaktiválom magam (és utána újra túlvállalom magam, plusz az alkotási vágytól újra előjön a (még) határozottabb, bepörgött énem). Szép lassan feltűnt a váltás a többieknek is, néhányan mondogatják nekem, hogy ez így nem okés, nekem nem szabad csak úgy kiszállnom, mert én is jobban érezném magam az alkotó bőrömben és nekik is szükségük van a motorra, úgyhogy gondolkozom sokat, hogy vajon melyik változatom a szeretet, mert nekem tök mindegy, elvileg azért hagytam fel a másik módommal, hogy csökkentsek sok felgyülemlett dolgot, legyen időm a többiekre és ne akarjak mindig újabb és újabb dolgokat megvalósítani (illetve az "aki nem csinál semmit, az nem tud hibázni" - persze nyilván hazug - elv miatt), illetve logikus módon próbálnék nagyon lightosan aktivizálódni, de mindig megállapítom, hogy ha kicsit is beindítom az agyamat, akkor hirtelen tele leszek tervekkel, alkotási és változtatási vággyal és ebből megint túlpörgés lesz, így most inkább gyorsan satufék.

Figyelem! A blog lehet, hogy lehangolónak tűnik, ez csak a látszat, ugyanis a belső nem alapján csak a "legszükségesebb" blogbejegyzésekre szorítkozom - így a könnyed, vicces, vidám (és emiatt felületes?) történések kimaradnak!!