Azért jó a hetek óta tartó kánikula, mert 10 éve nem hittem volna, hogy én valaha ennyire fogom élvezni, mint az elmúlt években egyre inkább: az árnyas fák tövében kifejezetten hűsítő egész nap tanulni, néha csobbanunk a kerti medencénkben és este a lemenő nap utolsó sugarai pontosan engem világítanak meg a szobámban, miközben egész napos számítógépmentes lét után végre kielégítem az információ- és kattintási éhségemet (majd ismét elpakolom másnapra a szekrénybe). Sőt, bevallom férfiasan, még olyan is volt, hogy a kora délutáni erős nap* "utolért" és én nem menekültem azonnal árnyékba. Igen, én. Bezony. Változnak az idők. Hol van már a 15 évvel ezelőtti énem, aki napszemüveg nélkül nem bírt meglenni a teraszon a közös családi ebéden!
*este fél 7-7-től aztán már én kergetem asztalostul, székestül a kertben a napos flekkeket.
Linda, talán ez a globális twister? : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése