Azért jó, hogy úriember vagyok (avagy hogy a bejegyzés nem vész el, csak elkallódik), mert ezennel törleszteném egy régi adósságom és nyíltan elismerem, hogy a tavalyelőtti nyári táboros bejegyzésemben nem bontottam ki az igazság minden részletét: bár természetesen nem én robbantottam ki a zuhanyháborút, azonban annyi apró felelősségem tagadhatatlanul van a dologban, hogy az azt megelőző másodpercekben úgy alakult, hogy a mellettem levő kabinban mit sem sejtő komám felé irányítódott a - történetesen jéghidegre állított - zuhanyrózsám.
Kedves olvasóimtól és az érintettől ezúton elnézést kérek : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése