Eközben letettem a lantot

Ma este meg elmentünk a két kedvenc
kollégámmal Gulasch-ozni

Azért jó, hogy azt hittem, hogy a mostani munkahelyemen minimálisat láthatnak csak az "igazi" Kristófból (egész nap gép előtt ülünk és programozunk), mert annál jobban meglepődtem, amikor múlt héten a céges Karácsonyon kaptam egy nagyon pontos jellemzést az egyik kedvenc kollégámtól, ami egyrészt jólesett mint feedback ("I take it as a compliment" jeligére:), másrészt ismét ledöbbentett, hogy bár "csak" dolgozni járok oda és néha kifejezetten szürkének érzem magam, mégis mennyi mindent látott meg belőlem az elmúlt két hónap alatt, illetve hogy ez mennyire egybecseng azzal, amit tőletek/loppián genektől/bútorgyáras főnökömtől vagy épp az aacheni lakótársaktól hallottam az elmúlt években, pedig elvileg mindenki teljesen más helyzetben és szituációkban lát. És hogy ne csak a levegőbe beszéljek: nem telt el még másfél hónap sem, amikor egymás között azon kezdtek el morfondírozni, hogy vajon miért akarok mindent a végletekig optimalizálni, tökéletesíteni...

Kinek a pap...

Skót St. Andrew's day

Azért jó, hogy átköltöztem Nürnbergbe, mert szenzációs papunk van: Pál Feri (vagy Lanzi?) humora összegyúrva Horváth Árpi egyszerűen és közérthetően átadott komoly gondolataival, megspékelve némi teológiai lázítással (Gérard-style), de csak annyit és csak azért, hogy azt kapásból tényleg tökéletesen fel is oldja (ez már nem Gerard-style), és mindehhez Matyi atya-szerűen fel-alá sétálva (színészi mikrofonnal az arcán). "A mise egyetlen lényege az eucharisztia" olvasóim most ugorjanak a következő bekezdésre... Megalkottam ugyanis a tökéletes mise receptjét: vegyük ezt a papot (néha megbolondíthatjuk a fentebb említett további kedvencekkel), kevergessük Budapest szívében, amíg meg nem tanul magyarul, helyezzük a környékünkre átköltöztetett grandiózus loppián templomba (Erikástul:), kanalazzuk le a Szt. Imre, jezsu és félnyolcas krémjét és csordultig töltsük meg vele a rendelkezésre álló teret, passzírozzuk bele a csinos hangú félnyolcas zenekart, a teljes mindenség áldoztatását Aldi hatékonysággal végezzük és utána a vidám traccsolás után irány a Loyola!
Mindenesetre ennek (is) köszönhető, hogy az elmúlt időszakban többször voltam hétköznap misén, adventi zenélésen, rorátén.

Verőfényes ősz két arca

Verőfényes ősz két arca

Azért jó, hogy szerdán elugrom Düsseldorfba az ösztöndíjas Karácsonyra, mert a 4 órás vonatúton talán lesz időm még néhány blogbejegyzést írni, mielőtt beköszönt a hivatalos 2,5 hetes ünnepi hírzárlat. Addig is nézegessétek a szeptember végi művemet, amit már hónapok óta meg akarok osztani és amit már talán senki sem tartott számon. Az ősz legkreatívabb esküvőjére kellett ajándékba különböző mottókhoz képeket készítenünk és ez volt az én nevezésem a "verőfényes ősz" kategóriában.

Időhiány

Az egyik ösztöndíjas társam (szlovák)

Azért nem volt időm az elmúlt héten a blogra, mert múlt hétvégén vendégeim voltak (keresztbe kasul bejártuk a várost és az adventi vásárt), hétfőn a munkából egyenesen egy zenés adventi koncertre mentem és azt követően maradtam misén is, kedden vettem egy irodai széket, hogy ergonomikusabban (és így kevésbé hátfájósan) üljek itthon és elmentem egy másik impro előadásra (óriási alakítások voltak és ők szerencsére korombéliek voltak), szerdán nürnbergi új szokásomhoz híven átúsztam majdnem a fél Balatont (sőt, Linda múltkori elismerésének hatására néhány hossz pillangó is beficcent, míg bele nem fulladtam), plusz aznap este sütöttem köszönöm-sütit a film-főszereplő kollégámnak, mert erre ezidáig nem volt érkezésem (nagyon bevágódtam náluk), tegnapelőtt reggel rorátéra mentem és este volt a céges karácsonyi vacsoránk, tegnap pedig a másik majdnem-fél Balaton átúszása után a véradó buli honlapját készítettem elő, mert ma akarjuk indítani a hirdetést, szóval zajlik az élet, jó?!

Nyitogatnivaló

Azért jó, hogy a munkahelyemen kaptam egy adventi naptárat, mert így háromszorosan jól kezdődik a hétfő egy fárasztó hétvége után!

Avicii: Héjjbradör

Azért jó, hogy Avicii régi gyerekkori játszópajtásunk, mert amikor meghallotta, hogy öcsivel egész nyaraláson a Wake Me Up-ot bömböltettük a család ..khm.. legnagyobb örömére, akkor úgy döntött, hogy hálából ír csak nekünk, Héjjbradöröknek egy saját indulót és ezzel világszerte növeli a hírnevünket. Egész jól sikerült (mármint a szám).

Az orvosra rászoruló ember tragédiája

Első szín, csütörtök este fél 6, szakrendelő
- Jó napot kívánok, XY doktornőhöz jöttem, mostanra van időpontom.
- Rendben, kérem a (német) TAJ kártyáját.
- Itt az E-111-em. (felzúgnak a légvédelmi szirénák, SWAT-os kommandósok ugrálnak be az ablakokon, a váróterem vendégei sikoltozva buknak le az asztal alá.)
- Hilfe, tititi-tá-tá-tá-tititi, egy földönkívüli!!!! (végül ismét magához tér) Magyarország EU-tag?
... (röpke fél óra múlva) ...

Kell a motiváció

Azért jó a hétvégén a kollégámmal villámtempóban forgatni egy rövidfilmet a "Táncolj az esküvőmön!" pályázatra, mert dolgoztam rajta egy csomót, válaszul ugyanakkor csak néhány kedves "ez nagyon baró lett"-et kapok a famíliától (és egy harmadik helyezést a becélzott főnyeremény helyett:), de semmi konkrétumot, úgyhogy ezen most változtatni fogunk: mindenki, aki itt, a blogon megjegyzésben kiemel a videóból valamit, ami tetszett neki és amit más még nem említett meg előtte, azt egy Sport Szelettel jutalmazom! Aki pedig elsőként eltalálja, hogy szerintem melyik vágás a film fénypontja, az kap mellé egy meleg kakajót is és az egészséges életmód jegyében mehet egy kört a svájci onklikám féle ultranagy és ultrakirály biciklivel.  
Az akció természetesen a toszkán művészeti nagymesterekre és körösztgyerekekre is vonatkozik! ; )

5..4..3..2..1..los!

Azért jó, hogy ma eljutottam egy impro színházba (mit nekem 24 óra múlva lejáró pályázat leadási határidő), mert múlt héten egy másik előadásról már lecsúsztam (nem engedtek be, mert minden hely elkelt), és sajnos hiába jelentkeztem  nagy bátran egy fiataloknak szóló jövő hétvégi impro workshop-ra, az meg sajnos a gyér érdeklődés miatt elmarad... És bár annyira nem voltak ügyesek, mint a karlsruhei kedvenceim, de ismét nagyon lelkes vagyok, tisztelt rokon-Dreamteam, Karácsony körül feltétlenül tolnunk kell egy szessönt!!! Ugye benne vagytok?! Természetesen Palika, a szépség, Csibuk és Bryan Domónsz is a nélkülözhetetlen rokon kategóriába tartozik!!

Minden szempontból gazdagít

Azért jó, hogy az elmúlt hetekben kellett leadnom a szokásos féléves ösztöndíjas beszámolómat, mert gondoltam, feldobom egy kicsit azon főfejesek kedvét, akik netán valamilyen véletlen folyamán eljutottak az ötödik oldal végéig: összeszámoltam, az elmúlt félévemben 3675 km-t stoppoltam, de ha a Loppiano óta eltelt bő egy évet nézem, akkor ráadásul ennek pontosan a dupláját, azaz kb. 7400 km-t tettem meg idegen sofőrökkel. Még MÁV árakkal számolva (Bp-Siófok, 24 Ft/km) is kb. 175 ezer (!) forintot spóroltam meg vele, helyi ICE árakkal meg ennek min. a háromszorosát.
Most mondja azt valaki, hogy a stoppolásnak manapság nincsen létjogosultsága...

Sellő

Azért jó a hétvégén végre rövidre ön-megfodrászkodni*, mert így semmi sem tartott vissza, hogy úszni mehessek - arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy egyszer csak érkezik egy lány és szivaccsal a lába között, csak karból megelőz minden második körben, miközben én is gyorsban nyomom...

*nem értem a spell-checkert, hogy ilyen alap szavakat miért ítél hibásnak. Én a helyében nem beszélnék, ha "ön-megfohászkodni"-t, "ön-megszobrászkodni"-t és "ön-megjogászkodni"-t ajánlanék helyette... Vagy akkor nevezzék veréb-checkernek!

Finn esten jártam

Azért a jó öreg finnek is fázhatnak, ha a csekély 5,4 milliós lakosságra több, mint 3 millió (!) szauna jut. Meg felsorolták néhány együttesüket hozzátéve, hogy "valószínűleg nem ismerjük őket"... Tja, nem tudhatták, hogy nekem Bélin' az unokatesóm! ; )

Highlight of the day

Azért jó a munkahelyi ebédszünet, mert hetek óta tök összevissza élek, alig alszom, rengeteget vagyok úton, a sok eksön miatt tök rendszertelenül eszem (sokszor semmit, néha pedig töménytelen mennyiséget), most még a lakás-ügy is stresszel, ez viszont egy fix pont: minden nap délben kilibegünk az irodából, kétféle finom meleg főétel közül választhatok és hozzá hatalmas adag salátát pakolok. Ha ez nem lenne, azt hiszem már kidőltem volna, mert nem bírtam volna gyomorral.

Nürnberg és az elmaradhatatlan biciklis videó

Azért jó, hogy Tomi is az olvasóim között van, mert megfogadtam a tanácsát és kaptok egy kis nürnbergi hangulatjelentést, hogy utána, a következő időszakban szép lassan frissíthessem ez alatt(!) az elmaradt bejegyzéseket. Még egy kis videót is készítettem, úgyhogy igazán nem lehet egy szavatok sem : ).
Szóval: gyönyörű a város, pláne ilyen szép őszi időben, mint amilyen a hétvégén volt, nagyon tetszik a munka, az első két hétben például belekóstoltam 3-4 új nyelvbe, és mivel új a részleg, ezért nem kaptafás feladataim vannak, hanem szabadon vagyok hagyva és a lényeg, hogy megoldjam, ami nekem eléggé stílusom. Ugyanakkor rettenetesen sok nekem ez a napi 9 óra irodában ülés és délutánonként rendszeresen hatalmába kerít egy olyan érzés, hogy ennek a napnak soha nem lesz vége...
Ja, és tegnap útjára bocsátottam egy ajánlott levelet a főbérlő asszonynak, úgyhogy ha megint eltűnnék, akkor az azt is jelentheti, hogy folytatom az ügyvédi tanulmányaimat.

És akkor Karlsruhe, Aachen, Regensburg után következzék: a melankolikus Nürnberg!

Aachen, így már rögtön szeretlek!

Nulladik kör

Azért jó ez a hétvége, mert egyszerűen minden passzolt: szokásos munkából startolás, éjjel 11-kor megérkeztem Aachenbe, gyors üdvözlő kör után kb. 1-re használható állapotba varázsoltam másnapra az egyik cangámat, szombaton 8 órán át core skills of success tréningeztünk az ösztöndíjasokkal, ezt követte az elmaradhatatlan fagyizás, este 10-ig felbuzdulva az eddigi sikereimen a másik biciklimnek is nekiugrottam, majd áttértem jövetelem fő céljára, a koli bulira (reggel hatig), másnap délelőtt eltántorogtam a misére, közben a többiek leszüretelték az almafákat, sütöttünk kb. 15 almatortát, majd megpróbáltuk néhány óra alatt húszan - legalább egy töredékét - betolni, levezetésképp pedig egy éjszakai ICE-zésen vettem részt és közben olasz filmet néztem.

Szerelem

Az aacheni agyváltóm agya!

Vannak, akik minden városban tartanak egy szeretőt. Rám minden városban egy szerelésre éhes bicikli vár, amit azért jó, hogy sikerült működőképes állapotba hoznom, mert így továbbra sincs lövésem róla, hogy milyen buszok járnak a (volt) kolim környékén.

Work hard, play hard

Azért jó, hogy halál túlhajszolom magam, mert utána úgyis téli álmot fogok aludni Nürnbergben, majd pihenek akkor. Akkor majd úgyis csak álmodozni fogok tudni olyan pörgésről, mint amiben az elmúlt 2 hónapban volt (és még mindig van) részem.

24 óra Magyarországon

Azért jó egy hónap alatt a harmadik magyarországi esküvőn részt venni, miközben elvileg Németországban tanulok/dolgozom, mert legalább részben tudom pótolni az augusztusi vizsgaidőszak miatt elmulasztott legalább ugyanennyi esküvőt.

Októberi fürdés

Azért jó munkából egyenesen a tökéletes stopp helyre tekerni, leszáguldani Münchenbe, majd egész éjszakás kókadozás után délelőtt kikászálódni Kelenföldön a vonatból, mert kedvenc ídösanyám várt rám, majd a hihetetlen szép őszi októberben némi nanehogymá'-fürdést követően letélísítettük Déviddel a medansziét.

A kép 5 évvel ezelőtti felvétel. Ne lepődjetek meg, hogy Daddy pizsamástul fürdik: mi nagyban játszottunk, ő meg álmosan megjelent és úgy ahogy volt, papucsostul a habok közé vetette magát. Bár ez valószínűleg genetikusan öröklődik, a tavaly augusztusi Karácsonyon ugyanis szintén többen ruhástul fürödtek a rokonságból. Az esetek közös jellemzője, hogy az önkéntesek hangos "fiúk, ne szór" felkiáltással ugranak - és hogy mi mindig segítőkészen próbáljuk őket visszatartani.

Kifulladásig

Azért jó, hogy két nappal a kezdésem után négy napos hosszú hétvége jött, mert korán reggel hazatéptem a menetrendszerinti stoppommal begyűjtve útközben egy luxemburgi meghívást, segítve néhány bajbajutott vendégmunkás honfitársamon és pár száz kilométeren át nevetgélve három korombeli lánytesóval, mert szereltem egy adagot a biciklimen, lecsekkoltam Kristófka köröszténnyé válását, majd pedig Andrásék nagyon egyedi, kajakos-tiszai esküvőjét és a hajnalig tartó óriási bulit követően kedvenc unokatesóm nyakába ugrottam a nagy hír hallatán.

Knorr-Bremse, tárulj!

Azert jo, hogy - most mar bevallhatom - kicsit lesajnaloan megmosolyogtam anno Davidot, mondvan, hogy mit orul annyira egy beleptetokartyanak, mert most egy csapasra megertettem, hogy milyen felemelo erzes, amikor latszolag unottan lecsippantva minden zart ajto megnyílik elotted.

Megkezdtem a gyakorlatomat.

A 3 hét Hawaii előre bekalkulált ára

Azért jó egy programdús 3 hetes otthonlét után Andris hetedhétországra szóló, hangulatos lagzijából menni hajnali négykor a repülőhöz (és Lucához, akivel véletlenül ugyanarra a gépre foglaltunk jegyet), mert ilyenkor másra sem vágyik az ember, mint 3 nap alatt rekordtempóban felkészülni élete talán utolsó (?) vizsgájára, befejezni a féléves laborját, párhuzamosan lakást keresni Nürnbergben, ahova 4 nap múlva tervez költözni, albérlőt szerválni az álomkolijába és szerződést kötni, még egyszer utoljára találkozni az összes aacheni barátjával, meghívni az új ösztöndíjasokat, összecuccolni, majd a menő bérautójával átköltözni 500 km-rel arrébb.

Habzsoltam az életet

Azért jó otthon lenni, mert a Szabó Ervin könyvtárban művelődtem krémes-tanból Peti barétommal, a két szingli bradámmal alaposan megvizsgáltuk a Leves fiatal törzsközönségét, az őrsömmel összehasonlító elemzésnek vetettünk alá néhány cukrászdát, az akkor-még-nem komaasszonyommal villám főzőshowt tartottunk, LZZ szülinapom alkalmából meghívott egy görög továbbképzésre (gyros szaknyelv), Csőnacival és Wall-E-val interaktív retro kiállításon vettünk részt a Vásárcsarnok kifőzde részlegén, fater jóvoltából teszteltem a Loyola kávézó forró csoki kínálatát, a lány genlakást kiettem a vagyonából a defektes biciklimre hivatkozva, egyik szülinap-társamat meglátogattam záráskor új munkahelyén, a Lipóti Pékségben, míg a szintén szülinap-társ körösztlányommal pedig megmentettük szegény nagynénémet a baconbe csavart aszalt szilva kísértésétől.

5 év hűséges szolgálat után egy szavam sem lehet

Azért jó, ha a kedvenc telefonom úgy próbálja meg az ötéves szülinapján magára vonni a figyelmem, hogy egy egyébként "átlagos" magyarországi turnés napomon (lezsírozott találkozóim: 10 óra, 12 óra, 14 óra, 17 óra, 19 óra, true story:) félúton a városba menet meghalja magát egy napra, mert valóban nagyon uncsi lett volna, ha minden terv szerint összejön, és így legalább volt bőven időm azokra, akikkel mégis sikerült találkoznom.

Boldog szülinapot, Kurzschlussstrom úr!

K meets K

Azért jó, hogy pár hete otthon vagyok, mert ilyenkor a saját szabályaim szerint legálisan hanyagolhatom a blogomat, de most megtöröm a csendet, mert ez olyan aranyos (és úúúgy hízik tőle a májam:), hogy muszáj látnotok: Nagy Kristóf(ka) számol be a legutóbbi találkozásáról nagy Kristóffal, azaz szerénységemmel : )

Utcára nyílik a kocsmaajtó

Azért jó AnDiék zseniálisan professzionális nászajándéka és Mama Bamixitje mellett Bangben bedobigálni jó néhány sörikét, mert laposra vertem az egész bagázst.

Ne tévesszen meg senkit, hogy a képen nem látható már az én paklim, ugyanis itt kivételesen önként feláldoztam magam, csak hogy a fotót elkészíthessem : )

Visszakettespadlógáz

Azért jó, hogy Márja és kedves pecás férje nyertek az audis fotópályázaton, mert nagyon jókat rodeóztunk a szlovén szerpentineken.

Hurrá, nyaralunk!

Azért jó a vizsgaidőszakból kivenni három hét szabadságot és hazatépni, mert az első héten elmentünk kedvenc sálaadommal nyaralni, útközben spontán beugrottunk Gyenesre és csupán nagyanyám iránti feltétlen szeretetből percek alatt betoltuk az összes császármorzsát, amit találtunk, ídösanyám nagyokat főzött és minden vagányságban lelkesen bennevolt, a főni király hegyi szállást talált, ahol még a devizaválság mibenlétét is el tudta magyarázni, hugival éjszaka a furdomester tornyába felpapihrkutjázva kitárgyaltuk a kitárgyalnivalókat, öcskössel pedig szanaszéjjel vertük labdázásban a bratyót meg feleségét, akik közül az egyik tuk-tuk hajót hozott a másik meg fincsi sütiket.

Stoppolási statisztikák

Profession meets hobby

Azért jó útban a gyakornoki felvételimre fejembe venni, hogy 150 km alatt el sem indulok a kiváló aacheni kilövési állomásomról, mert ez egy kis felmérésre adott lehetőséget: két óra alatt 26 autós állt meg a hagyományos stoppolási módszerrel (ujj ki), akik gyakorlatilag a teljes társadalmat lefedték: fiatal suhancok, kismama gyerekkel, furgonos, öltönyös bőrüléses luxusautóval, majd kiesik a kocsiból akkora mosolyú lány, idős nyugdíjas pár, stb.

Azért tud élni a kölök!

Azért jó, hogy még nem döntöttem el, hogy a következő napokban/hetekben pótlom-e a két hónapos lemaradásom vagy in medias res folytatom Nürnbergből, mert addig is megemlékezek arról, hogy zénöcsém a nyári gyakorlata (és a nyaralás előtti utolsó vizsgám) után beállított hozzám a koliba, elvégre a Regensburg-Budapest távon legalább annyira útbaesik Aachen, mint nekem Lisszabon tavaly Loppianoból hazafelémenet, kapásból jól megizzasztottam az edzésen, elbűvölte az összes nő nemű kolitársamat, megnéztünk két nagyon állat filmet, szombat este épp ismét egy hatalmas kolibuli volt, ahol már ő izzította be a partyt 5 lány körében (a német lakótársaim nagy irigykedése közepette - nem mintha nekik nem szabadott volna beállniuk;), majd elegánsan vette a kalap...satykóját, mert este már Münchenben volt jelenése. Sztájlos, no!