"Oooh, happy day!"

Azért jó, hogy részt vettünk a nyitott templomok éjszakáján, mert egyszerre négyféle stílusú kórust hallgathattunk, sőt a végén mi magunk is gospelt énekelve és táncikálva zárhattuk az estét.

Idegen tollakból. Írta: még mindig Máája, mert a többi Héjjbrada tojt nagy ívben a felkérésre. True story.

"Álomarcok az álomkoliban"

Azért jó, hogy október 23. idén csütörtökre esett, mert a kedvenc idősebb Héjj bradák és a kedvenc sógornőm felnyergelték a kedvenc fehér paripákat, hogy meglátogassanak minket Aachenben az álomkolinkban.

Idegen tollakból. Írta: a sógornők menye, akarom mondani a sógornők sógorának sógornője

Pozitív üzenet Mamának: a szexi hősök lefülelik a csúnya gonoszt

Azért jó, hogy nem vezették be az internetadót, mert így mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, hogy megnézze Lindsey Stirling legújabb videóját, ami szerintem nagyon hangulatos lett. Ügyes, hogy ennyi mindent ki tud hozni a hegedű és tánc párosításából és egyben hihetetlen, hogy egy youtube klip kedvéért ilyen komoly forgatást rendeztek. Jó business lehet ez!

Progresszív látogató

Azért jó, hogy a drágalátos cserkészőrsöm 5 éve fogadkozott először, hogy ők majd mindenképp meglátogatják hőn szeretett és tisztelt őrsvezetőjüket Karlsruhéban, mert miután ez az évek folyamán Loppianora, később Aachenre, Nürnbergre vagy épp Mannheimra módosult, Aachenbe visszatérésem után nem sokkal Tomi őrs valóban úgy döntött, hogy neki bizony nem csak a szája fog járni, hanem a holland erasmusos félévét kihasználva meglátogat egy király hétvégére!

Praktikumsbericht

Egy villamosmérnök százat ráz

Azért jó félévente beszámolókat írni a Mummert Alapítványnak, mert aki úgy érzi, hogy nem forgatta elég rendszeresen a harapófogóját és nem kérdezett ki a mannheimi szakmai gyakorlatomról, kíváncsi a visszatekintésemre vagy aki csak szimplán szeretné tesztelni a német tudását/tudásom, az jelentkezhet nálam és szívesen elküldöm esti olvasmánynak.
Frissen a nyomdából!

Szamár a ködből

"Az ajtó arra való, hogy becsukjuk" - mondta a családi hagyomány szerint nagyapám gyakorta kimérten, ám a jelek alapján úgy tűnik, hogy ez a hozzáállás a második nemzedéknek sem akaródzik beépülni a világképébe. Most azzal a lendülettel, amivel egyik éjjel próbáltam kómásan a bezárt tűzálló üvegajtón keresztülmenni, folytatom az Azértjót.

Újabb célegyenes

és még pihenésre is jut időm!

Azért jó, hogy lassan célegyenesbe érek és ezzel párhuzamosan nagyon összesűrűsödött minden, mert ugyanúgy élvezem, mint a vizsgaidőszakot: kezd összeállni a kép és értelmet adni az elmúlt néhány hónap, a munkahelyen ismét motiváltan futok versenyt az idővel, hogy szépen lekerekíthessem az elmúlt fél évet, sikerélményem van, közben pedig minden porcikámban bizsereg a szabadság szele, tervezek, intézek, kombinálok, készülődök, pakolok és hihetetlenül hatékony vagyok. És persze a remek hangulathoz kell ez az álomszép idő is!

Látogatók

Azért jó Aachenben lakni, mert ilyen népes látogatói sereg üthet meglepetésszerűen rajtad. Kár, hogy én lassan egy éve már nem lakom ott. Egész pontosan az a kár, hogy erről Paul és kedves családja nem tudott... Még egy ok, hogy hamarosan visszaköltözzek az álomkolimba!

A 750. bejegyzésnek stílusosnak kell lennie

Azért jó felajánlani az ősztől szintén ösztöndíjas öcsikémnek, hogy kiviszem neki előre vonaton a képernyőjét, mert útközben a magán mozitermemben 23 colon élvezhettem a filmeket (a kalauz is igen jókat derült a látványon).

"fÖlnövünk"

Azért jó Kristóffal találkozni a Máriapolin mert tök jó látni, hogy mennyit nőtt, már tud járni és rendesen beszélgetni. Ráadásul a kis keresztfia (Nagy Kristóf) is ott ült az ölében… :)

Idegen tollakból. Írta: a szögedi nagymester

Nem úszom meg

2009. augusztus

Azért jó, hogy most hétvégére írták ki a Balaton-átúszást, mert ennek köszönhetően
1) az elmúlt másfél hónapban heti 2-3x edzettem munka után a közeli szabadtéri uszodában és összesen több mint 35km-t tettem meg
2) mindezt kizárólag gyorsban, mert az volt a célom, hogy a régi, mellúszós eredményemet megdöntöm
3) az elmúlt hetekben a sok munka miatt újabb 50+ túlórát halmoztam fel, így egy komplett hétre haza tudok látogatni
4) a tegnapelőtti 19 órás munkanap, éjszakázás és kocsikázás ellenére ma hajnali 3:45-kor keltem, hogy elcsípjem a vonatom
5) ha már úgyis a Balatonon vagyunk, akkor a hétvégén (unoka)tesópartit csapunk Gyenesen
6) ha már otthon vagyok, akkor leugrom a cserkésztáborba is
7) és persze a máriapolira is beköszönök
Erre tegnap a 30°C ellenére lefújták az átúszást.

Gázfröccs

Azt gondolhatná az ember, hogy életed második legjobb napja, ha egy full extrás BMW 520-as GT-t tolnak alád és megbíznak, hogy Düsseldorf és Mannheim között rodeózz egy kicsit (300km egy irányba). De ehhez azért jó lett volna, ha odafelé nincs akkora forgalom, visszafele pedig a sebességkorlátozás nélküli Németországban nem egy olyan autópályát fogok ki, amin 10 km-t leszámítva végig 130-as, rosszabb esetben 100-as korlát volt érvényben. Na persze a gyorsulás, a head-up display, a végtelen sok felfedezésre váró gomb, a 6,9 literes átlagfogyasztás és nem utolsósorban az élmény, amikor csak úgy mellékesen odaveted ezt Pistinek, azért így sem rossz móka...

Agydinamó

Azért jó, hogy munkába menet egy aluljárón keresztül vezet az utam, mert minden reggel élvezem, hogy a biciklilámpám automatikusan fel-, majd a végén lekapcsol.

Bevarázsolta a kapuba

Azért jó, hogy a sportközvetítésben elhangzottakat szó szerint is lehet értelmezni, mert a végeredményen könnyesre nevettem magam.

Idei VB: check

Azért jó, hogy hétvégére vendégségbe jöttek Lorenz barátai, mert szombat este nagy garral eltekertünk egy közeli stadionba óriáskivetítőn élvezni a Németország-Ghána meccset és bár az első (gól nélküli) félidőt sikeresen lekéstük, cserébe mi voltunk a leghülyébben kifestve és - ellensúlyozva, hogy a többieknek is pont ugyanannyi közük van a focihoz, mint nekem - próbáltuk a leghangosabban ujjongók címét is elnyerni. ami alapvetően lehetetlen küldetés lenne, nekünk viszont egy alkalommal majdnem mégis sikerült - míg nem rájöttünk, hogy azért nem őrjöng rajtunk kívül senki, mert a maradék 8896 szurkoló olyan apróságokra is figyel, mint hogy melyik térfélen ment be a labda. Öregem, muszáj ilyen kekeckedésekkel megzavarni az igazi drukkereket?!

Pfadi

Azért jók a svájci cserkészek, mert devinsupertramp majdhogynem elbújhatna mellettük, olyan hihetetlenül professzionális és igényes videókat készítettek, egyszerűen nem tudok napirendre térni felette, mindez megspékelve ékes Schwiizerdütschcsel, úgyhogy rögtön kapcsolatba léptem velük, hátha a következő forgatásnál el tudom lesni a titkukat... de sajnos csúnyán lepattintottak: ezek a videók néhány évvel ezelőtt születtek, mostanság nem készülnek hasonlóval, alászógája.
Mindenesetre mamának és a többi cserkész szülő- és sorstársnak ajánlom (nosztalgiának) ezt a videót, ezt a másikat pedig mindenkinek, aki eddig azt hitte magáról, hogy tud németül (segítségképp olasz és francia szinkronnal is megtalálható). A lenti videó pedig egy három részes sorozat első darabja, ami szuperül bemutatja a cserkész életérzést.

A pult túloldalán

a szórólapjainkra nagyon ráharaptak

Azért jó, hogy egy másik sráccal együtt rámbízták a cég standjának felépítését a karlsruhei(!) állásbörzén (= hajnali öt órás kelés) és azért jó, hogy negyed órával a megnyitó előtt kiderült, hogy a főnök egyedül lesz, mivel a társa lebetegedett, mert rögtön megragadtam a nagy lehetőséget és spontán felajánlottam, hogy szívesen beugrom a helyére. Tökéletes win-win helyzet: nagyon elememben voltam és rettenetesen élveztem, hogy csomó fiatallal beszélgethetek és lelkesíthetem be őket teljesen a saját stílusom szerint, hogy jöjjenek ehhez a király céghez, a főnök pedig szintén nagyon elégedett volt, hogy milyen természetességgel csinálom és mennyi fiatalt sikerült együtt megszólítanunk - mindeközben valahogy egyáltalán nem izgatott, hogy alig két hónapja vagyok csak az Opascánál, ráadásul gyakornokként, és mellesleg nem is a német az anyanyelvem...

Repül az idő

Azért jó, hogy másfél hónapja nincs időm írni, mert a képek néha magukért beszélnek.

Svájci hőség

Azért jó, hogy a hétvégén Svájcban jártam, mert végre egy ország, ahol kellően meleg volt ahhoz, hogy rövidnadrágot hordhassak (hála drága unokatesóm ruhatárának), rengeteget beszélgettünk az onklikámmal, bespájzoltunk mogyorós joghurttal és Farmer Croccal (R.I.P. mindkettő), menetrend szerint körbebicikliztük a zugi tavat, majd pedig az ifjú párral éjszakába nyúlóan élveztük a lampionos teraszt és Dóri csodaturmixjait. Nem is beszélve arról, hogy itt készült el az egy éven át futó afterflashmob legfrissebb felvétele!

Fail

"Azért jó, hogy erre a hétvégére végre nincs tervem, mert most aztán majd jól kipihenem magam" - fogadtam meg csütörtökön. Kevesebb mint 24 órával később már Svájc felé vágtáztunk a lakótársammal.

Gyenesi esküvő

Azért jó, hogy lassan három hét éjszakázás után már csak egy vágyam volt, mégpedig egy jó nagyot aludni, mert ez még várat magára: vasárnap éjjel kipakolás, hétfőn munka után bepakolás, majd kedden irány ismét Magyarország, hogy egy szokásos laza, pihentető, ingerszegény Budapest-turné után a Balatonban és a 2014-es idényt megnyitó lagzin landoljak. A romantikus, nádfedeles, szitroön kacsás fhancia-angol-magyah ösküvőőn egyedül a Szibériából rendelt jeges szelet nem tartottam túl autentikusnak, de ez valószínűleg a nagyobb bodzapálinka fogyasztás és az amúgyis magas bulizási hajlandóság további emelése érdekében volt elkerülhetetlen. 

És ez még nem minden

Azért jó egy héttel később kedd éjjel visszaérni Mannheimbe, mert csütörtök este, két megfeszített nap után már ismét 300-zal zötyögök a vonaton, ugyanis Kölnben újabb ösztöndíjas program vár rám. Az alumnik közé beépült ügynök-tesóval egy feltűnésmentes kacsintással köszöntjük egymást, szombat este viszont rendes lehetőségünk is akad, hogy egy lehallgatás-biztos helyen, lánybúcsúnak álcázott testőrgyűrű és egy kupica vadászmester kíséretében kiértékeljük az elmúlt (hó)napokban tapasztaltakat.

Hazai Húsvét

Azért jó egy professzionális utazásközvetítő (aka. svájci onkli) a háznál, mert néhány email után a kedd éjjeli beesés és kipakolásból kapásból becsomagolás lett: másnap 10-11 óra munka után irány Memmingen, éjjel 11-kor randi hasonlóan fit unokatesómmal és kedves feleségével, majd hazadaráltunk Húsvétolni, ahol a hajnali fél hetes érkezés után végre kipihenhetem mag... Bumm, a szomszéd szobában max. hangerővel kezd bömbölni a zene, majd ha ez még nem lenne elég, az ajtó is kivágódik és elmosódottan, lassított felvételben látom, ahogy a kedvenc szomszédom bevetődik mellém valami revansról hadoválva. Ennyit a pihenésről, welcome home!

Óra indul

Azért jó Mummert ösztöndíjasnak lenni, mert Stuttgartban egy héten át tölcsérrel öntötték belénk a management potenciált: minden nap kora reggeli kezdés, sok száz végigpörgetett és - a brazil esőerdők nagy bánatára - kinyomtatott dia, éjszakába nyúló case studiek, főzőshow, nagy reggelizések, hétvégén egész napos csapatépítő program a szabadban (legjobb!), a minimális szabadidőben pedig Mercedes-múzeum, stuttgarti borvidék-tesztelés és este olasz gyakorlás egy német-loppián ismerős jóvoltából.

... és most hol laksz?

Azért jó, hogy Lorenz eredetileg csak a kezdeti időkre fogadott be, mert villámgyorsan rájöttünk, hogy remekül kijövünk egymással, nagyon jófej srác, esténként nagyokat dumálunk meg nevetgélünk, úgy tűnik, hogy mindketten jobban élvezzük, hogy nem egyedül lakunk, mint amennyire kényelmetlen, hogy egy egy főre berendezett szobán (íróasztalon, ruhásszekrényen) osztozunk ketten. Eredmény: amikor az érkezésem után két héttel valóban sikerült volna egy jó kis koliszobát szereznem (munkahely mellett, potom áron, berendezve, ahogy annak lennie kell), akkor közös megegyezéssel végül úgy döntöttünk, hogy inkább itt maradok egész félévre. A következő egy-két hónapban ráadásul úgyis alig leszünk itt...

"Majd gyere haza gyönyörködni benne"

Azért jó, hogy március 15-én van a névnapom, mert így mindig is különösen közel állt a szívemhez a nemzeti zászló. Így aztán ennél* a képnél (és a mögötte álló többnapos betonozási munkálatoknál) szuperebb meglepetést nem is kaphattam volna kedvenc öcsikémtől, aki kiskorában sok éven keresztül döbbenten konstatálta ezen a neves napon, hogy nem hülyítettem, az én tiszteletemre valóban fellobogózták a teljes várost!

*Hey dude, valami hiba csúszott a gépezetbe - állapítja meg ámérikaiasan öreganyám és megigazítja a kokárdáját. Nincs mese, gyertek vendégségbe, ha a piros csíkos helyett az "igazira" vagytok kíváncsiak!

Számok bűvkörében

Egy emlékezetes otthoni pillanat

Azért jó, hogy szeretem a számokat, mert a múltkori stoppolós összesítés után kíváncsi lettem, hogy az elmúlt évben nagyságrendileg vajon mennyit vonatoztam, repültem, autóztam, de (egyelőre) feladtam, mert túl sokat kéne gugliznom a távolságokért. 

De azért nem maradtok meglepő számok nélkül:

• az első németországi picit kevesebb, mint egy év alatt 108 napot töltöttem Aachentől távol, ebből 90(!) napot otthon - most merjétek azt állítani, hogy keveset járok haza!
• a szórás is érdekes: 12-ből csak két olyan hónap volt (november és június), amikor egyáltalán nem láthattatok magyar földön (frissítés: azóta 3/18!) - talán még a genlakásos évem alatt sem volt jobb arányom, pedig akkor csak 20 km-rel költöztem arrébb
• az elmúlt egy évben 4 biciklivel gazdagodtam és 7-et javítottam (meg?)
• 5 év alatt 12x költöztem új lakásba - csoda ezek után, hogy kezdem unni?!

Megjegyzés: ez a bejegyzés eredetileg 2013 őszén jelent volna meg és az adatok is a tavaly októberi állapotot tükrözik!

Az érem két oldala

tegnap ilyennel utaztam

Amikor a BMW Z4-es sofőrje 220 km/h-val száguldva szabadkozik, hogy a téli gumijai miatt nem mehetünk gyorsabban, vagy amikor két vidám, fiatal lány vesz fel és őket szórakoztatod a történeteiddel és énekelnek lelkesen az első sorban, esetleg amikor a legelső autós megáll neked vagy egy kedves magyar házaspár tukmálja beléd a csokit meg fincsi sajtos kiflit, akkor nem kérdés, hogy miért jó stoppolni. Ámde amikor órákon át ácsorogsz egy reménytelenül elhagyatott benzinkúton, amikor 80-nal poroszkálsz egy anyókával és sorban húznak el mellettetek a kamionok, amikor már látod, hogy vészesen megy le a nap és te még mindig csak Ausztria túlsó végén üldögélsz a padkán és számolod a felhőket, olyankor az előbbi élmények nélkül már nem lenne annyira világos a válasz...

"Váratlan utazásaim"

Nono, ki tenorizál kit?!

Azért jó megijedni a betörőtől, mert mire kinézett szegény tenorizált öcsém az ablakon, addigra átváltozott meglepetés bratyóvá!

Idegen tollakból. Írta: az érkezésemről mit sem sejtő, éjszaka a szobájában nyugodtan pakolgató öcsikém

Újratervezés... újratervezés...

Péntek este óta hajléktalan és munkanélküli vagyok, de annyira azért nem drámai a helyzet, tegnap kitaláltam a tutit: ma egy nürnbergi haveromhoz bekéredzkedek egy éjszakára (ő még nem tud róla), aztán felhúzok Aachenbe, hogy legyen fedél a fejem fölött és onnan keresek majd mannheimi lakást. A terv némileg módosult, amikor napközben összehaverkodtam egy mannheimi gen sráccal, aki kapásból felajánlotta, hogy lakhatnék nála a kezdeti időkben: remek, akkor tonképp holnapután jönnék is! Tehát: Ottmaringból Nürnbergbe, másnap cuccostul Nürnbergből Mannheimbe, majd kapásból tovább Aachenbe, hogy amíg még nem kezdek, addig se legyek neki útban.
Ámde azért jó zuhanyozni, mert rendszerint olyankor támadnak a legjobb ötleteim: ma reggel megálmodtam, hogy ennyi erővel haza is mehetnék, miután Mannheimban lecuccoltam. Ebédre továbbfejlesztem a tervem és kész is a végleges taktika: délután vissza Nürnbergbe, este rádumálom a lakótársam, hogy még egy hétig őrizgesse a cuccaim, egy másik srácot pedig arra, hogy befogadjon egy éjszakára, másnap kora reggel irány Magyarország, a határ előtt még gyorsan felhívom a mannheimi főnököt, hogy akkor tényleg minden oké-e a részükről és lefixálom, hogy mikor kezdenék, határozatlan ideig otthon vagyok és onnan keresgélek szállást (ahogy azt Móricka elképzeli), majd vissza Nürnberg, felnyalábolom a logisztikusokat is megszégyenítő alapossággal szétterített cókmókjaimat, átdarálok Mannheimba, másnap felhúzok Aachenbe, hogy ott is lerendezzem az ügyeimet, majd frissen és üdén (höhö, na persze) elkezdek dolgozni.

És igen, megint pöccre összeállt minden: kedves világ, én így szeretlek!