Az Alma atyja: Steve Jobs

Azért jó Steve Jobs novemberben megjelent életrajzát hallgatni munka közben, mert hihetetlen érdekes: szakmailag (miből lesz a cserebogár), hisz az iPhone (és annak kapcsán Jobs) életét a 2006-os első pletykák óta ("Érintőképernyős telefon?! Tuti bukta, hisz a Nokia már évekkel ezelőtt kísérletezett vele és a kutyát sem érdekelte" - ühümm...) követem, így az utolsó néhány fejezet már ismerős eseményekről szólt, aktuális és jelentős, hisz a halálhírét még itt is mindenki tudta már aznap, de főleg személyileg volt érdekes ebben az időszakomban: nagyon sok tulajdonságában magamra ismertem, ld. ha megszületik benne egy ötlet/terv, akkor abban baromira hisz és meg is valósítja, ha viszont nincs ihlete, akkor képtelen dönteni, képtelen veszíteni, ki tud csinálni bárkit, szinte az őrületig be tud pörögni, mindenáron tökéleteset akar alkotni és a többiektől is elvárja a perfekcionizmust (és emiatt pofára esik), mindene volt az egyszerűség/letisztultság, CEO-ként is beleszólt/határozott elképzelése volt a legapróbb dolgokról (elég fehér-e a dekorációs liliom), hatalmas alkotási vágy és egoizmus tombolt benne (vagy csak állandóan legjobb akart lenni, hogy elismerjék?), fiatalkorában csak úgy dobbantott és karrier helyett Japánban lelkizett és almafarmon almát szedett, nagyon kreatív volt, emiatt nagyon különböző dolgokra indult be (Pixar, design, marketing, hajóépítés, ...), satöbbi*, és mindezek kapcsán nagyon elgondolkoztam, hogy én sok mindent próbálok évek óta (az utóbbi hónapokban meg főleg) tudatosan elnyomni magamban, hogy könnyebb legyen velem együttélni, de lehet, hogy a rend megtörésével tud csak valami új(szerű) születni, makroszkópikusan nézve lehet, hogy így lehet csak nagyot alkotni=adni a világnak?!

*ja és mindeközben sok barátnője is volt - ugye, mekkora a hasonlóság? : )