Friday night

Így telt Loppiánoban a (búcsú)estém

Azért jó péntek este újabb ugrabugrálással levezetni az előző napi duplázást, mert vége a hétnek, kéne valami jó kis kikapcsolódós program: edzésen kiderül, hogy néhány ösztöndíjas készül a városba, de egy speckó krumplis helyre mennek, én meg most nagyon nem vágyom krumplira; a koliba visszatérve ritmikus kopogás az ajtómon: néhányan mennek most rögtön moziba, tartsak velük! - nem lehet, mert éhen pusztulok, még nem vacsoráztam; mások karaokezni indulnak a pincébe, ez mondjuk múltkor is jó móka volt, annak ellenére, hogy a szoftver nem értékelte az énektudásom, de most valahogy nincs kedvem kornyikálni; újabb mozis csapat csíp el és próbál rádumálni, úgy látszik ez egy ilyen nap, de ők meg valami blőd vígjátékra készülnek, még a trailerét sem bírtam végignézni... Így végül számtalan meghívás ellenére antiszociális módon megnéztem egyedül egy olasz filmet, majd időben elhúztam aludni.

Hótfárasztó

Azért jó beváltani egy régi ígéretemet és dupla, két órányi állóképesség növelő edzésre menni, mert aki már próbálta, az tudja: ez kábé olyan, mint amikor Chuck Norris kétszer számol el végtelenig. Ráadásul akivel régebben kitaláltuk, ő végül mégis kiszállt az első óra után, mert kicsit meg volt fázva.

Mivel üssem el a drága időm?

Azért jó összebeszélni öcsivel és eggyel korábbi vonattal menni Kölnbe, mert még pont lesz időnk benézni a kedvenc ruhaboltomba az ösztöndíjas program előtt. "Te hol vagy?" hív fel, miközben lassan kezd kigurulni a vonat. A peronon... Na de majd beülök egy kávézóba és kényelmesen megvárom a következőt - ja, hogy mindegyik pont 18:30-kor zár be? Pech. Kétségbeesésre azonban semmi ok, indulás előtt a tanszéken még leszedtem a telómra a leveleimet és röptiben láttam, hogy befutott egy beszámoló egy német ismerősömtől, aki Bolíviában tengeti napjait, az mindig jó hosszú és ráadásul jókat szoktam rajta rötyögni. Bumm, kiderült, hogy a lényeget, a mellékletet már nem töltötte le ez az oKostóni, ahogyan zénöcsém képekkel teletűzdelt blogbejegyzését sem. Újratervezés, hallgassunk egy kis Regina Spektort és Norah Jonest, legalább kikapcsolok munka után! Bukta, a fülhallgatóm otthon várja sorsa szikszalagosabbra fordulását... Lassan minden unaloműző lehetőség kilőve, gondolkozáshoz fáradt vagyok, az útvonalat kívülről fújom, plusz amúgyis vaksötét van, de azért ezt a hátralevő egy órát most már élvegetálgatom valahogy. "Achtung, Achtung! Aufgrund eines Kabeldiebstahls wird unsere Weiterfahrt auf unbestimmte Zeit verzögert"....
Tisztújító gyűlést tartunk vagy mi a szösz?! : )

Látványos illusztráció

Azért jó hipermodern ultrahangos szívvizsgálatra beutalódni, mert kifacsart nyakkal, de végig skubiztam a képernyőt, kiváló élő demonstrációja volt a szakdogám mostanáig megírt, szívről szóló bevezetőjének. Mondtam is az asszisztensnőnek, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna ez a kivizsgálás*!

*Csak a szokásos, még mindig az autoimmun problémám miatt spanolok le az újabb és újabb kartonozó hölgyikékkel

Húshagyó hétfő

Azért jó, hogy vasárnap éjfélkor a reptérről hazafelé még áhholvanmárafarsanghapsikáim fejjel néztem a kölni pályaudvaron a sok hazafelé tántorgó beöltözött figurát, mert ehhez képest másnap délután az aacheni karneváli felvonulás kellős közepén találtam magam a két legjobb kolis barátommal, amint rote pferdekről és a Schatzi fotóiról éneklünk teli torokból. Plusz egy szatyornyi édességet is összegyűjtöttünk, amit a farsangi kocsikról dobáltak, jól fog ez még jönni a válságos időkben...

Élet a decken

Szegényembert a zsebtolvaj is lehúzza

Azért jó megjárni a 20-as évek Amerikáját, mert a gőzhajók fénykorában szénlapátolóként a fedélzetre felosonva és az úri nép között elvegyülve mintha valóban a végtelen tenger választana el az öreg kontinenstől és a hátrahagyott börtönélettől - bár persze csak addig tart a charleston és a csillogó mulatság, amíg a kapitánynak fel nem tűnik a távolléted és vissza nem zavar a "helyedre"...

Angyal vagy tolvaj?

Az előzményt itt olvashatod

Azért jó, hogy ma megláttam öcskös lelakatolt bicóját, mert megsajnáltam szegényt, felkaptam és egy sarokkal arrébb vittem, hogy legyen társasága és hogy az irodámból szemmel tarthassam, el ne csórják. Nem mellesleg 4 hónapon át ingyen és bérmentve használhatta. De ráfaragtam, mert a gazdája végül némán távozott vele, azt se mondta, hogy fapapucs. Aztán ugyebár jobb adni, mint kapni, én meg az öcsémnek csakis jót akarok, szóval adtam neki erre kedvesen egy lehetőséget a bevásárláskor. Az meg már tényleg a figyelmesség netovábbja, hogy régebben feltűnt, hogy a konyhaszekrényében gyűjtögeti az üres mogyoró- és csokikrémes üvegeket és azóta meglepetésként szorgalmasan hordom neki oda a sajátjaimat is, hadd növekedjen a kiállítása és még direkt hagytam benne egy kis kitörölgetnivalót is, hogy megkóstolhassa például a lidlis verziót is.

És a mintaszerű báty viselkedésért mi a hála? Na mi? Semmi köztársasági érdemrend vagy béke Nobel-díj: ellentolvajnagynak titulált!

Helyreigazítás

Azért jó, hogy úriember vagyok (avagy hogy a bejegyzés nem vész el, csak elkallódik), mert ezennel törleszteném egy régi adósságom és nyíltan elismerem, hogy a tavalyelőtti nyári táboros bejegyzésemben nem bontottam ki az igazság minden részletét: bár természetesen nem én robbantottam ki a zuhanyháborút, azonban annyi apró felelősségem tagadhatatlanul van a dologban, hogy az azt megelőző másodpercekben úgy alakult, hogy a mellettem levő kabinban mit sem sejtő komám felé irányítódott a - történetesen jéghidegre állított - zuhanyrózsám.

Kedves olvasóimtól és az érintettől ezúton elnézést kérek : )

Kreatív reklámfilm

Azért jó, hogy Youtube bácsi kedvesen megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e újból megtekinteni ezt a videót, mert erről eszembe jutott, hogy fél éve tervezem már kirakni a blogra: hihetetlen, hogy némi kreativitással és a megfelelő hanghatásokkal micsoda asszociációkat képesek benne létrehozni.
Ja, és ha nagy leszek, én is bele fogom csempészni egy filmembe a  szonár hangját!

"Mi lesz nyáron?"

Azért jó, hogy nem vagyok az a korán ráparázós fajta, mert még így is sikerült az elmúlt hetek folyamán komoly nyomás alá helyeződnöm, napi min. 9-10 órát töltök a tanszéken, miközben a hétvégéim az írásra mennek el, közben a konzulensem meg egyre csak ismételgeti, hogy "man muss am Anfang ein bisschen Gas geben" és próbál rávenni, hogy az egyetemről hazakóvályogva este 7-8-kor még leüljek néhány oldalt megírni (az írás ugyebár továbbra is mellékes szabadidős tevékenység), bár ez utóbbiban egyelőre nem hagyom magam, a sporthoz és némi minimális szociális élethez ragaszkodom, mindenesetre még azt sem mondhatom, hogy toll a fületekbe, mert egyelőre mindezek ellenére még messze nincs kész az algoritmusom béta változata sem, nemhogy nagyobb mennyiségben tesztfelvételeket tudnék készíteni és az eredményeket kiértékelni, közben pedig még már csak 2,5 hónapom van hátra.
Szóval helyzet van, már itt sem vagyok!

Idei projekt

Bár most nincs vizsgaidőszak, helyette a szakdolgozatra kéne extramód minden időmet fordítani: ilyenkor szokott ugyebár az alkotási vágy elönteni és ez idén sem volt másképp. A Véradó Buli kapcsán most többek közt az emailes marketing csínjának-bínjának kitanulására pörögtem rá, hogy profibb megjelenésű leveleket küldjünk ki sokkal elegánsabban (a forma az eredménye, nem a tartalom!), és bár hihetetlen mennyiségű energiát pazaroltam el ennek kapcsán, azzal nyugtattam magam, hogy ezek a tapasztalatok közvetlenül is a szakmai fejlődésem fontos részei. És hogy nektek mindez miért jó? Azért, mert (még sokkal több idő elpocsékolásával és a yahoo pipes regex képességeinek végletekig kihasználásával) megreformáltam a blogjaim emailes értesítéseit is, így mostantól az is elegánsabb lesz.

Tehát ha akkor sem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, amikor nem írok olyan rendszeresen, mint újabban, akkor kattints ide és iratkozz fel rájuk mihamarabb!

Megjegyzés: Pistinek és a többi aktív "igazi" blogolvasóknak viszont azzal fogok kedveskedni, hogy a blogon kicsit hamarabb fognak a bejegyzések megjelenni, mint emailben : )

A tegnapi folytatása

Hetek óta járok egy közösségbe abban a reményben, hogy jó kis barátságokra teszek majd szert, de minden próbálkozásom ellenére még mindig gyakran egyedül érzem magam a forgatagban ismerős-ismeretlenként -  ámde amikor múlt kedden épp kezdtem volna elkámpicsorodni, akkor beugrott Andi előző napi emailje és nagyon feldobott, hogy azért mennyire jó már, hogy otthon vannak ilyen jó barátaim, akik ismernek, akik tudják, mit kell kérdezni, akik számontartanak és akik "külsősként" egy ilyen körösztgyerekes pillanat apró mozaikjait simán össze tudják illeszteni!
Na ezért fogok hazamenni egy fél év múlva.

A nagy találkozás

Azért jó, hogy a szemfüles kémeim mindenütt ott vannak, mert rögtön jelentették, hogy múlt vasárnap történelmi pillanatnak voltak tanúi, ugyanis a két körösztgyerekem - a legnagyobb titokban - először találkozott egymással. A felek rendkívül ügyesen leplezték a meghatottságukat: a külső szemlélő számára egészen úgy tűnhetett, hogy tökéletesen véletlen egybeesés, hogy egy padban ülnek a misén, sőt, mintha a kedves körösztgyerek-szülő olvasóim sem ismerték volna fel a blogomon gyakran sztárolt WillieJonkucsot és a kicsi Nagy Kristófkát, de mindez persze csak a látszat kedvéért történt így, pont ahogyan a Török Szultán szokta Csülököt barátságosan állon vágni*.

*Aki most bambán néz, az sürgősen ugorjon neki a Rejtő Jenő Összesnek!

Nerdy ping-pong

Azért jó a péntek este, mert a küszöbön álló hétvége szele ma különösen meglegyintette a kreativitásunkat az újdonsült kókler szakdogás társammal, akivel mellesleg amúgy is igen jól megértjük egymást, ha hülyeségről van szó, előszeretettel tanít nekem például rém hasznos különleges német szólásokat, kifejezéseket és szavakat.

Nem otthon vagy, kisfiam!

Azért jó, hogy még félév elején összeismerkedtem egy olasszal, mert a hétvégén itt vendégesekedő anyukájától megtanultam, hogy az úgyéltekminthaszállodábanlennétek olasz megfelelője a "fare la mamma". Egy dolgot felejtettem el megkérdezni: vajon Bolognában is alapszolgáltatás a császármorzsa vagy azért még a legpuccosabb helyeken is felárat kell fizetni?!

Szőrmók Jani

Azért jó ez a reklámfilm, mert zseniálisan villantja fel a különböző korokat és divatstílusokat, nagyon ügyesen játszik a zenével, vicces, hogy bár elsőre a háttér állandónak tűnik, valójában az is folyamatosan változik (ld. akasztó és virág), érdekes, hogy némi ciklikusságot lehet felfedezni és persze hihetetlen, hogy mindvégig ugyanazt az ürgét látjuk. Egyedül a lezárást érzem pancsernek: szerintem az sokkal inkább még mindig a 90-es évek, mint a "korunk" embere, illetve hiányzik belőle a sztájlosság és sárm.

Iglu helyett

Azért jó reggel arra ébredni, hogy hull a hó és hózik, mert a kert vérre-, egész pontosan nyakbamenő csata helyszínévé alakult át, csak úgy röpködtek hógolyók, majd a végére a koli ablakai is célponttá váltak - érdekes módon egyedül az első emelet jobbról a negyedik ablakát nem érte találat, így a tulajdonosa megússza az ablakpucolást. Érdekes módon én pont abban a szobában lakom. Érdekes.

Szakdolgozat írás: szabadidős tevékenység?

Azért jó egy kis lépés az emberiségnek, mert nagy lépés ez nekem: sok hét fohászkodás* után sikerült végre megírnom a diplomamunkám első tartalmi mondatait! Aki követte a vívódásom, az most erreföl biztos azt kérdezi, hogy végül melyik nyelv lett a nyertes: jelentem, az angolt választotam! ... Két bekezdés után azonban úgy döntöttem, hogy inkább lefordítom az egészet németre, szóval most megint dilemmázom, de a nehezén ennek ellenére is túl vagyok, a maradék kb. 69 és egy háromnegyed oldal már bakkfitty!

*Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy mérnökéknél a diplomamunka alapvetően egy komplex kutatási feladatból áll, amin viszont már hónapok óta dolgozom full time, és a tudományos dokumentálást csak úgy "mellesleg", esti szórakozásnak képzelik mellé a professzorok.

Hobbiból

Azért jó a konyhai mosogatókefénk, mert a végén található tapadókorong remek iPhone-szerelő célszerszámnak bizonyult.

Kipurcanva

Azért jó félig betegen felriadni az álmodból, mert először felismerni véltem az otthoni szobámat, majd beúszott, hogy hiszen én ma éjszaka visszaértem Aachenbe, ekkor hirtelen már semmi sem hasonlított az otthonira - már csak az maradt percekig rejtély, hogy akkor miért beszél mama az ajtóm előtt és miért nem értek belőle semmit. Végül fény derült erre is: a koli nem teljesen százas takarítónője motyogott magában az ajtóm előtt.

Warm greetings

Mérnökök, mi a "trükk"?
És ti hogy oldanátok meg?

Azért jó, hogy a mestermunkám kapcsán egy méregdrága hőkamerával játszhatok, mert stílusosan egy különleges felvétellel szeretnék boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak.
Az idei turném január 8-ig tart, szóval az a rossz hírem, hogy addig szokásomhoz híven biztosan nem lesz új bejegyzés, cserébe a jó viszont az, hogy - Erika kivételével - mindenkinek megadathat a lehetőség, hogy itt-ott összefussunk!

Otthon vagyok!

Kinek mikor ugorhatok a nyakába?!

Azért jó, hogy a minap sportolás közben előttem termett egy rég nem látott ismerős és majd kiugrott a bőréből, hogy "mégis"* visszajöttem egy év után Aachenbe, mert - mint azt már számtalanszor leírtam, - ezek az őszinte egymásnak örülések hihetetlenül fel tudnak dobni és számomra ez jelenti azt, hogy otthon vagyok. Az elmúlt egy évben már nagyon vágytam rá, hogy valahol otthon legyek és ez a példa jól illusztrálja, hogy miért élvezem annyira azt, hogy újra Aachenben lakom.
Ami viszont még jobb, hogy ma reggel meg már itthon ébredtem és várom, hogy bőrből kiugró ismerősökbe botolhassak!

*úgy tűnik, hogy nem csak ti kételkedtek, hogy visszajövök-e még : )

Rolling Stones nyomában

Ha tudnátok, hogy másfél hete Münchenben jártam, akkor most biztos részletes beszámolót várnátok vagy legalábbis azt feszegetnétek, hogy minek utaztam 6-8 órát egy irányba, úgyhogy azért jó, hogy nem tudjátok, mert így az egészet kibekkelhetem egy tömör "ismét volt egy király hétvégém" felkiáltással.
De ha már itt tartunk: a legutóbbi hétvégén a koli kömény magjával mentünk el egy környékbeli nyaralóba telelni és az este a kezdeti vonakodás után egy fergeteges énhelyemezésbe és improestbe csapott át, a legjobb szövegeket napokig idéztük, úgyhogy most már - persze zénöcsém mellett - egy teljes lelkes csapatra számíthatok abban, hogy január-február környékén egy "igazi" impropartyt rendezzünk!

Eterna superlong

Beugratós kérdés: ez melyik méret?

Azért jó a sima, 64 cm-es ujjhosszú ing, mert lazán feltűrve senkinek sem tűnik fel, hogy amúgyis legfeljebb csak rövidujjúként tudnám hordani.
Azért jó az extralong, 69 cm-es ing, mert szegény megfáradt szüléknek ideig-óráig csalfa reményt ad, hogy talán ezúttal sikerült kedvenc fiacskájuknak megfelelő méretet találni Karácsonyra.
... és dobpergés...
Azért jó a superlong, 72 cm-es, ráadásul slim fit ing, mert sok-sok év kitartó keresésének eredményeképp szereztem tudomást a létezéséről és (egy centi híján) olyan, mintha rámöntöttek volna, úgyhogy nem sokáig cécóztam, hanem - ezt kapd ki fatér - kapásból felvásároltam szó szerint a teljes készletet, így most 10 új ing anyagilag leégett, de boldog tulajdonosa vagyok!
A karácsonyi turnémon megcsodálható egy-kettő!

Semi-egyetemi lét

Szabadság

Most, hogy kezditek azt hinni, hogy egész nap jobbnál jobb programokkal múlatom az időt, azért jó lesz hozzátennem, hogy ez nagy bánatomra korántsincs így: minden nap 7:15-kor kelek és este 6-ig, fél 7-ig a tanszéken vagyok és csak utána indul a freedom: már amennyire a bevásárlás, mosás, takarítás, hűtőszekrény pucolás és elegendő alvás mellett erre marad időm.
Egyelőre még tartom a frontot, esténként csak beficcen egy kis sport, szosöl ivent, sürgős email vagy apró-cseprő ügyek intézése, de így lassan másfél év full-timeozás után egyre inkább érzékelem, hogy az a fránya szabadságfaló munkáslét kitartóan és egyre sikeresebben flexszel a hawaii tengerpartra néző kalyibám gondosan lelakatolt és triplán elbarikádozott ajtaján.  
Konklúzió: sürgősen ismét szobát kéne cserélnem!

Az új highlight

A nyári kép csak illusztráció
(de a szimpatikusság stimmel:)

Na meg azért is jó tekézni menni, mert összeismerkedtem egy jófej német lánnyal, akin keresztül eljutottam egy olyan keresztény közösségbe, ami tele van nagyon szimpatikus (és feltűnően csinos) fiatallal. Eddig még csak kétszer voltam, de
1) érdekes módon az én asztalomnál csak lányok ültek
2) mérnökváros-Aachen lévén kevésbé meglepő módon az összes többinél meg fiúk
Aztán amikor a párkapcsolati előadás nyitókérdése az volt, hogy ki szingli és a levegőbe repültek körülöttem* a kezek, akkor már végképp nem tudtam lelki szemeim elől kitörölni Andit, amint nevetve állapítja meg, hogy helyben vagyunk, hozom a régi önmagam. Pedig én tényleg ártatlan vagyok!

*A kedélyek megnyugtatása végett: természetesen az enyém is repdesett, de őszintén, ezen ki lepődik még meg?

Elment a kugli

Azért jobb - legalábbis második ránézésre - a teke, mint a bowling, mert igaz, hogy itt még CsőMatyinak is meg kéne erőltetnie magát, hogy strike-ot gurítson, de cserébe sok esetben nem is az a lényeg, hogy durrbele, ész nélkül ledönts minél többet, hanem van egy halom különböző játékmód más-más feladattal és ettől sokkal változatosabb és társaságibb az egész.

Aki nem hiszi, ugorjon ki egy körre!

Teszek-veszek

Azért jó azzal indítani, hogy megjavítom a konyhánk egy éve nem működő hifijének távirányítóját, mert rögtön kikiáltottak a hónap dolgozójának, én meg kifejezetten élveztem, hogy a B.Sc-s szakdogám után néhány évvel ismét beosonhatok egy laborba és oszcilloszkópot és forrasztópákát bizgurálhatok. Ha hozzávesszük, hogy emellett (szigorúan etikusan:) meghekkeltem a koli hálózatát, életre keltettem egy, a kiköltözésem óta agyhalott routert és megoldottam a koli hálózat felelőseinek néhány problémáját kivívva a néma tiszteletüket, apró darabokra szereltem a biciklimet és most mégis gurul, valamint még behatóbban megbütyköltem a jailbreakelt iphoneomat, akkor lassan kezdem elhinni, hogy tényleg nem csak papíron vagyok mérnök úr...

Emberek, ó-ó-ó-ó

Mire jó egy magyar zászló!

Azért jó visszaköltözni a régi kolimba, mert van közönség, aki értékeli, ahogy este az egész napos munka után keresztbeálló szemekkel bambulok magam elé és minden kezem ügyébe eső kaját betolok, ismét sütiket találok a polcomon, ősszel almaszüretet tartottunk, nemrég talján vacsorát csaptunk, máskor lángoló rummal agyonöntözött forraltbort kortyolgatunk filmnézés közben vagy épp bekopogunk egymáshoz, hogy megyünk-e együtt sportolni.

Free shipping

Rutin: múltkor egy könyvespolcot
sétáltattunk haza

Azért jó ingyér' beszerezni és öcsi kíséretében rutinosan hátakkorénmosthazaballagni a város túlsó végéről egy hatalmas íróasztallal, mert végre van rengeteg helyem és görnyednem sem kell - az egyetlen bibi, hogy az eddigi székem túl alacsony volt hozzá, így néhány nappal később "többe kerül a húsleves, mint a kabát gombja!" felkiáltással pofátlanul lealkudtam és házhoz hozattam egy pöpec, bőr irodai széket.