Szilveszteri zúzás

Azért jó a két ünnep között mégis dolgozni (napi 8 órázás és közben folyamatos készülés a szilveszteri programra, ugyanis fiatalok jöttek 31-ére, akiknek napközben workshopokat csináltunk és már november óta heti min. egy este ezt tervezzük, igaziból ettől és a karácsonyi programra készülődés miatt elég stresszes volt az egész decemberem, már alig vártam, hogy túl legyek rajta: ), mert éjféltől aztán hatalmas szilveszteri party volt, életem legjobb diszkója, sötét, tökéletes fények, fullon dübörgő zene, király DJ (csak néhány számot 3-4x játszott le, de ezt elnéztük neki), egyszóval tuti Morrisons hangulat, csak éppen ismered a társaság felét, 5 kontinens számtalan országának képviselői rázzák, hatalmas poén volt, általában nincs kedvem sokáig megállás nélkül denszelni, de ezen az éjjel órákon át toltam neki, baromi király volt.

A szilveszteri workshopunkról meg az éjféli ünneplésről persze készítettem képeket is.

Reklám

Azért jó szélvédőre csippentett igényes "Kiárusítás! Márkás férfi cipők 90%-os kedvezménnyel" reklámhadjáratot folytatni, mert a jelek szerint valaki bevetette ezt a csodafegyvert az itteni piacon is és az életigével hívja fel társai figyelmét egy kihagyhatatlan, csakmostcsakönnek! akcióra.

Viral Video Center

Azért jó a legújabb felfedezettem, a ViralVideoCenter, mert különleges, ötletes és profin kivitelezett videók vannak itt jól strukturáltan összegyűjtve egy helyre, így amikor a szilveszteri programunkhoz hirtelen kellett egy király, 1 perces klip a "világról", akkor rögtön tudtam, hol fogom megtalálni és ez maximálisan be is jött. H-bradöröknek és/vagy GoPro mániákusoknak kötelező darab (bar sajnos már túlzóan sűrűn feedelnek, ezért a feliratkozást csak időmilliomosoknak ajánlom).

http://www.viralvideocenter.com/

Asimov

Azért jó a fokolarinok rezidenciájában egy selejtezésre váró könyvekkel teli asztalt választani internetezéshez, mert egy koreai Biblia, egy híres német filozófus műve, egy spanyol Chiara bestof, egy litván kisszótár és urdu zsoltároskönyvek között egy magyar nyelvű Asimov sci-fire bukkantam, amit rögtön le is nyúltam olvasásra. Kíváncsi vagyok, melyik honfitársam színesítette vele a hétköznapjait!

Bemutató: Marczigány* urak

Azért jó Simonnal együttlakni, mert mindketten élünk-halunk a marcipánért és jó szobatársakként az otthonról kapott szállítmányokat szépen megosztjuk egymással és ügyesen eldugjuk a marczigányt-nem-értékelő-de-ha-már-ennyire-kínálod-akkor-veszek-belőle-fúúúj közönség elől (le sem merem írni, hogy a japán egyenesen kiköpte a marcipánburgonyát, amit a hajvágás fizetségeként adtam neki). Karácsony alkalmából aztán iskola-szinten Loppianotól (?) egy csomó nagyméretű Zentist kaptunk, amire először lecsaptak a (be)gyűjtögető életmódot folytató más nemzetek tagjai, de végül miután megállapítást nyert náluk, hogy ez valami ehetetlen cucc, ez a marcipán üteg is a testvériesen osztozkodó kultúrajrópéereknél landolt. Azonban nem csak emiatt jó vele lenni egy szobában, hanem azért is, mert minden este fáradtan dőlünk be az ágyba és csak néhány szót szólunk egymáshoz, amiből rendszerint 10 percenkénti najólvanmostmárténylegaludjunk felkiáltással tarkított egy-két órás mindenre kiterjedő beszélgetés lesz általában fél-német nyelven (ő németül beszél hozzám, én meg olaszul válaszolok, amíg túlságosan bele nem lendülünk), sokat jelent neki, hogy valakinek anyanyelvén mondhatja el a nehézségeit és az a valaki jól megérti, mert ő is elég hasonlókat gondol/érez, mindketten csípjük a fűtésmentességet (meg a ...:) és legeslegfőképp az egészséges kajákat (normális kenyeret, a reggelit mint olyant, esetenként hideg vacsora, stb.).

*Kedvenc focista Mejsikénk után szabadon.

Minden jó, ha a vége jó

Azért jó, hogy minden évben Karácsony előtt hatalmas hajtás van, mert cserébe mindig sikerült megoldanom, hogy Karácsony után egy hétig nyugi legyen (látogatások, játékok, beszélgetések, dechuszonkilencedikézések, stb.) - eddig, mert bár úgy volt, hogy a két ünnep között itt sem dolgozunk, utolsó pillanatban változott a terv és néhányunknak mégis át kell robotolni a hetet (egész napos műszakban), esténként szilveszterre készülés, nyakunkon a következő összevont búcsúztató buli (5-en mennek el január folyamán), úgyhogy ugrott minden, de azért derekasan küzdünk az el/kimerülés ellen, a 24-i éjszakai lazítás és legfőképp a 25-i jó idő és vidám délutáni program és sok-sok együttlétünk után kezdem úgy érezni, hogy az idei Karácsony mégsem maradt el érdeklődés hiányában.

Kultúrális Karácsony

Azért jó a Karácsony, mert ma együtt evett az egész városka (kb. 600-an), majd jött a közös karácsonyi ünneplés, melyen nagyobb létszámú földrajzi egységekként (ország, régió, nyelvterület) adtunk elő valamit - a fülöp-szigetekiek diszkósított dzsingölbellszre táncoltak, az afraiak szokásukhoz híven rázták, a brazilok nyilván sambáztak, a németek karácsonyi dalokat énekeltek és közben adventsbasar képeket vetítettek, a spanyolok egy baromi vicces és profi előadással készültek, mi közép-kelet európaiak pedig a betlehemezést mutattuk be (némileg esetlen módon).

A karácsonyi képek továbbra is itt nézhetők meg.

A legkülönlegesebb, bár nem állítanám, hogy a legszebb

Azért jó a loppián Karácsony, mert nagyon eltér a megszokottaktól, kezdve onnan, hogy sok országban nem Szent-"este" van: itt is egy nagy közös 24-i ebédünk volt (szerény, 16 kilós pulykával), meglátogattuk a poppekat és a női pre-scuolát, késő este különleges mise, aminek a közepén az afrikaiak táncikálásba kezdtek, utána éjszakába nyúló köszöntgetések a templom előtt, majd éjjel közepén otthon gyors, jelképes ajándékozás (1-1 embert húztunk), végül pedig a poppik jóvoltából buli hajnalban (főleg Karaoke) és 4 környékén vízszintes. Cserébe ünnepi vacsora, meghitt Karácsonyfa-nézés, stresszmentes együttlét - nuku (a másnapi műsorozás és a szilveszteri programszervezés réme továbbra is ott lebeg fölöttünk). Sőt, igaziból nagyon rosszul indult 24-e, délelőtt ki volt bukva mindenki és csak egy szikra kellett volna, hogy berobbanjon a puskaporos hordó, de egy össznépi ámítással boldog Karácsonyt varázsoltunk magunknak.

További képek az idei Karácsonyomról!

Változás

Azért jó, hogy szürke és stresszes időket élünk (szabadidőnkben próbák a karácsonyi műsorra, a szilveszteri egész napos programra, búcsúztatások, ide-oda költözgetések és nekem személyesen a rettentő nagy elcsúszás miatt is a néhány héttel ezelőtti intenzív filmvágási projektből kifolyólag), mert tényleg nagyon recsegett-ropogott a gen-iskola szekere, csúsztunk szét és reménytelennek tűnt nekilátni egyedül bárminek is, viszont a múltheti újrakezdésünk iszonyat lendületet adott: ez az új, második házikóm félidő, azaz több mint egy hónap után kezdett el úgy működni, ahogy az eleje óta illett volna (és amilyen intenzíven az előző működött), összeértünk, rácsodálkoztunk, hogy jééé, micsoda jó team vagyunk mi így négyen, számíthatunk egymásra és hihetetlen tempóban fejlődik köztünk a kapcsolat. Ez azért is jó, mert (nem)mellesleg szivárvány egység vagyunk, laikusok kedvéért az iskola hivatalos "motorja", tehát a mi elhatározásunk és csináljukjól hozzáállásunk az egész iskolára kihat. Csak egy példa, ami nagy változást hozott: amikor reggel munka előtt félkómában kibotorkálunk a szobánkból, akkor most már nem csak biccentünk, hanem minden erőnket megfeszítve megpróbálunk valami köszönés-félét és egymásranézést is kieszközölni, hosszabb éjszakák (<6 ora) után pedig akár még beszélgetünk is.

Persze a nyomás csak a Karácsony után fog lemenni és a "kapcsolat" fejlődése még több időhiányt és éjszakázást hoz magával, de legalább mindig nagy élet van és nagyon élvezzük egymás társaságát.

Adj békét, Uram

Azert jo gyalog menni mindennap a misere, mert nagyon megnyugtato setalni a friss levegon, hallgatni a fak suhogasat, mindig racsodalkozom a csillagos egre, futyoreszni tamad kedvem, rendezodnek a gondolataim es egyaltalan: minden nagyon bekes ebben a napi (2x) 10 percben. Azt gondolom, hogy talan ez az igazi mise (ld. tegnap) szamomra.

Standby

Azert jo, hogy szelektiv az agyam, mert amikor felhangzik a olasz mise bevonulasi enekenek elso akkordja, rogton kikapcsol es csak az ekes olasz nyelven elhangzó "Szentmise veget ert..." tudja kizokkenteni a vegetativ uzemmodbol, majd rovid bootolas utan buszken adja ki az utasitast az "Istennek legyen hala" ravagasara.

Zombi

Azért jó, hogy álmomban sok mindenre képes vagyok, mert erről talán minden barátomnak van egy-egy vicces sztorija (kommentbe jöhet:), aki aludt már velem egy légtérben, ma éjszaka Simon kb. 10 perccel utánam feküdt le, mivel még az ágyneműje a szárítógépben volt, majd abban a pillanatban, amikor halkan benyitott, fölpattantam - utólagos elmondása alapján fehér arccal- és értelmetlenül (vagy csak magyarul?:) dünnyögve dülöngéltem a kb. 8 négyzetméteres közös szobácskánk közepén, ő halálraváltan ijedt magyarázásba kezdett, hogy igazán nem akart felébreszteni és igyekszik halkan feltenni az ágyneműjét, mire én va beeene, va beeene ismételgetés közben visszafeküdtem és fél pillanat múlva aludtam tovább.
Ezek szerint már álmomból fel-sem-keltve is tudok olaszul kommunikálni.

Miután már Örkeny életrajzi regényét is meghallgattam

Azért jó, hogy minden meglévő és frissen beszerzett hangoskönyvem kivégeztem már, mert az utolsó magyar órámon nem gondoltam volna, hogy négy év múlva "A világ legszebb szerelmes versei" és "Magyar költők szerelmes verseit" fogom naphosszat hallgatni, mivel  kínomban ezt sikerült hangoskönyvként megszereznem munka közbeni művelődéshez... Ma fejben kb. 60 verset elemeztem, a legtöbbet anno meg kellett tanulnom vagy legalábbis rémlett, a profi felolvasás is sokat dobott rajta, jól van kedves önmagam, jeles, mehetek a helyemre, mondtam én, hogy a végén irodalomtanár lesz belőlem : ))), de ezen felül duplaerővel lobbizom a VPN engedélyezeséért, amivel utána olybá tűnhetne, mintha az R épület kedvenc fröccsöntött székeimen ülnék és ezzel kinyílna előttem a világ - hangoskönyv fronton is...

Forraltbor

Azért jó forralt bort készíteni, mert az európai blokk (főleg az egyik német, a lengyel meg én) már hetek óta ezt a pillanatot várja és hatalmas sikert aratott, mindenütt csillogó szemek, de persze legfőképp a mienk ragyogott a boldogságtól.

Megtiszteltetés

Azért jó egy "holnap vmikor online leszel casomai...?" tömörségű levelet kapni, mert a skype-os folytatás is hasonlóan maffiás volt, gyakorlatilag az hangzott el, hogy "I'll make you an offer you cant refuse." Hát így állunk, sürgőst ki kéne találnom, hogy mikortájt fogok hazamenni júniusban...

Újratervezés

Azért jó, hogy külön-külön mind a négyen megállapítottuk, hogy az utóbbi hetekben teljesen szét vagyunk csúszva, mert a gen egységemmel leülve kimondtuk, hogy ez így nem állapot, és sok hülye próba meg feszített ütemű napi program ide vagy oda, azonnal változtatnunk kell, méghozzá össznépileg, mert külön-külön hiába küzdünk. És annyira rossz volt már a helyzet, hogy nagyon akartuk a változtatást és így tényleg működni látszik!

Főzelek

Azért jó a főzelék, mert hosszú gondolkodás után végre rájöttem, hogy mit szoktunk otthon enni császármorzsán kívül, ami ráadásul gazdaságos, laktató, könnyen elkészíthető és változatos. Főzelék rulez.

Hangoskönyv

Azért jó rákapni Rejtő Jenő hangoskönyveire ("Rudi" előadásában:) és egész nap azt hallgatni munka alatt, mert feljegyeztem magamnak, hogy ezt megmagyarázandó idézek belőlük, de sajnos azt nem írtam le, hogy pontosan miket szerettem volna, így csak egy olyan részlet álljon itt, ami akár egy mai, 2012-es okfejtésként is megállná helyét. Egyébként Rejtő Jenő fő erénye az iszonyat vicces stílusa, ajánlom mindenkinek, hogy az Uramakésemértjöttemen kívül ismerjük Potrien őrmestert és Sába királynőjét (aki borotválkozik), de ezen felül bonyolultságban és történet kitalálásban sem utolsó, ld. A Néma Revolverek Városa.

"A tömeg szíve megmozdult! Valaki sínylődik a távoli óceánon! A szomszéd lakásban megőszül egy zongorahangoló, és senki sem törődik vele. Viszont az eltűnt kutatót a csendes-óceáni szigeten mindenki szívből sajnálja, mindenkit dühbe hoz a felelős tényezők hanyagsága, és a polgárok zöme úgy érzi, hogy rokona lett az elveszett kitűnő tudósnak. A polgárok szeretik, ha kitűnő egyénekkel rokonságba kerülnek. Természetesen nevetséges volna azt mondani, hogy küldjön a távoli ismeretlen szigetre néhány dollárt ennek a tudósnak.

És ez a fő. Értik?

A szomszéd zongorahangolónak küldhetnek tíz dollárt, tehát megtalálja a módját, hogy diszkreditálja az ilyen tolakodó nyomort! Az asszony ruhái, a gyermekek dohányzása, a zongorahangoló könnyelműsége (öt év előtt egy négyágú ezüst karos gyertyatartót vett a nagyanyjának) okai a bajnak. Legyünk őszinték: a zongorahangolót nem meri sajnálni, mert néhány dollárral segíthet rajta. Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!

És gyorsan másról beszélnek. Kicsi tragédia, közeli szegénység, tehát kínos. Ezért talál olyan hatalmas visszhangra minden roppant igazságtalanság. Roppant igazságtalanságokon nem lehet apró adományokkal segíteni, és ez fokozza a sajnálkozó egyének biztonságérzetét. A közügy mindenkinek kedvenc magánügye. De végre is egy ember baját, akinek a felesége idei zöldborsót vesz, amikor még ennyi és ennyibe kerül kilója, nem lehet közüggyé felfújni. És ha már itt tartunk, miért jár a leánya állandóan új selyemharisnyában? Miért nem teszik össze a pénzt?... Látja, ilyen emberek, mint ez a Gustav Bahr, ötcentes szivarokat szívnak... A sógornőm mondta, aki jól ismer néhány híres tudóst, mert kölcsönkönyvtára van. Az ilyen embereken, mint Hangoló Anton és családja, nem lehet segíteni... Látta, hogy a kisfiún szakadt harisnya van? Hát ez az!... Mindenki lehet szegény, de engedje meg, rongyosan azért nem kell járni! Annak nem muszáj lenni! Az unokafivérem sokszor együtt van minisztériumi emberekkel, mert jó társaságba jár, és azt mondja, hogy ez a Gustav Bahr mindig olyan rendes és tiszta volt, mint aki most jön egy skatulyából. Istenem, csak megtalálják szegényt! Tudja, hogy én meg az uram nem aludtunk egész éjjel?!

És sajnálják és ennek még gyűjtenek is esetleg, és ha majd előkerül, meggyanúsítják és pletykáznak róla." (Rejtő Jenő: Piszkos Fred közbelép)

A jövő elkezdődött

Azert jo mostanra tobb mint egy honap kesesben lenni, mert szivesen bejegyeznem januar 9-re, hogy ismet hazikot es csapatot csereltunk, es egyuttal vegyeszmernok vagy Mindenttudo Mama vegzettseggel rendelkezo olvasoimnak nekiszegeznem a kerdest, hogy mivel lehet az athato poce-szagot megszuntetni (TNT recept is johet), de mire ezt februarban kipublikalnam, mar orokre megoldottam volna a problemat egy sosav-hypo komboval, igy tehat a bejegyzesnek nem volna ertelme, ergo idot sporolhatok meg a meg-nem irassal.

Aki ezek után még azt is érti, hogy miért január 29-én tettem közzé dec. 13-i dátummal ezt a bejegyzést, az jó eséllyel tökéletesen képben van a blogírási technikámmal és logikámmal és semmin sem fog már fennakadni a jövőben.

Egy oras higgadas - mar erett.

Azért jó, hogy mostanában egyre nagyobb belső feszültség tombolt bennem, mert ma estére olyan ideges lettem, hogy itt hagytam mindenkit és elmentem gyalogolni, hogy kicsit lenyugtassam magam. Folyik el az egész mindenség, senki nem csinál semmit, legfőképp nincsenek felelősök (az öregek "feladata" lenne szerintem), akik kézbe vennék a dolgokat és abszurd, hogy hazamegy többek között a legkarizmatikusabb, mindenkinek sokat jelentő gen (Henrique) és mégse foglalkozik senki sem a holnapi búcsúbulija részleteivel "majdleszvalahogy" alapon. Persze, majd lesz, ha folyamatosan noszogatok mindenkit, de a meghajlást lehetőleg ők szeretnék végezni, mert az kis energiabefektetéssel nagy népszerűség!...

Magashegyi levegő

Azért jó magasnak lenni, mert nem is gondolná az ember, hogy mennyire jó ismerkedési alap, a magasság egyszerűen elegendő indok a kezdeti kölcsönös szimpátiához, ezt számtalanszor megtapasztaltam már, ahogy a hétvégi (még mindig december:) kongresszuson is: a szlovén sráccal emlékeztünk egymásra tavalyról, az olasz kölyökkel viszont csak idén ismerkedtem össze, de annyira jól kijöttünk, hogy feltétlenül be akar nézni Loppianoba a következő félévben.

Jam és Gen (Rosso)

Azért jó, hogy egy igen kedves ismerősöm búcsúlevelében felemlegette a pár évvel ezelőtti közös kecskeméti Streetlight koncertremenésünk, amiről én már szinte el is feledkeztem, mert a napokban visszaolvastam és megmosolyogtam, hogy én itt nap mint nap találkozom Paullal, aki a fent említett musical frontarca volt és aki az elmúlt hónapokban leszerelt volt Gen Rosso tagként készült az afrikai kiküldetésére. Holnap indul, ezért stílusosan egy jam session-nel búcsúztatták/tuk, aminek a legmókásabb pontja volt, amikor a képen látható apáca felpattant, lenyomott egy impro rappet, majd dolga végeztével egy laza "szoknya" rántással és ugrással ismét lent termett közöttünk - kár, hogy ezt a pillanatot nem sikerült elcsípnem!

Steadycam buvoleteben

Azert jo, hogy meg a firenzei kirandulason lattam egy profi steadycamet testkozelbol, mert teljesen elbuvolt, legszivesebben kiprobaltam volna, de sajnos akkor meg nem igazan tudtam olaszul kommunikalni, a nő meg jo olasz modjara angolul nem ertett, igy nem sikerult sok kulisszatitkot megtudnom. A forgatasi lelkesedesem novekedesevel parhuzamosan elkezdtem do it yourself videokat bujni es eltokelt szandekom, hogy a kovetkezo rovidfilmemhez osszedobok egy 2.0-as verziot.

Csávókámnál megfigyelhető a Bazsi-féle legótkapottazöcsém! testtartás

Advent van, hó nincs.

Azért jó hajnalban kelni, hogy valakit szívességből elvigyek kocsival a közeli város vonatállomására, miközben munkaszüneti nap van és mindenki másnak végre hatalmas alvás van betervezve az előző napi lazulás után, mert pont ezáltal éreztem rá idén először Advent ízére: valami nagyobb jó érdekében képes vagy hajnalban vidáman kelni és tenni a dolgod a gyönyörű kihalt, sötét és alvó városban.

Munkahelyi dühöngés

Azért jó, ha néha kifogy a munka, mert hülyeségekkel kell kitölteni a fennmaradó időt, vagy félgőzzel dolgozik mindenki, nem értem, hogy miért nem dolgozunk rendesen és ha elvégeztük az elvárt mennyiséget, akkor meg miért nem megyünk haza naplopás helyett? Ma úgy felhúztam magam, amikor kis söprűvel kellett sertepertélnem, ami a takarítógépnek fél perc, hogy szívesen ajánlottam volna a fogkefét, azzal még lassabban lehet haladni, csak nem tudtam, olaszul hogy mondják, grrr...

Szakmai

Azert jo sofornek lenni, mert regnalasom elso tenykedese volt kesobbi kenyelmem erdekeben megjavitani a regota működésképtelen taviranyitojat es igy meg valami szakmabavagot is vegeztem, azon kivul Paullal olyan javító-alkotó-társra leltem, mint Nagyon Vad Marci úrban anno a genlakásban lámpa- és Megyeri-híd szerelés terén.

Ejj, ez a fránya forrasztópáka mikre nem vetemedik!

Holt költők társasága

Azért jó egymást sok ideje - és még újabb sok ideig nem látó párocska találkozása, mert az egyik eljegyzéssel végződött, a másik szakítással. És azért jó "szűk családi körben" Loppianoban tartani egy eljegyzest (a brazil srac itt vegzi a geniskolat, a lany, aki mellesleg zona feher, meglepeskent betoppant keszen arra, hogy most mar végre igent mondjon a fiunak), mert ilyen nem fordult elo tul gyakran a varoska torteneteben, ezert alkalomhoz illoen kicsiptuk magunkat a genekkel es (ismet) nagyon jol szorakoztunk egymason.

A képeimet szokás szerint feltöltöttem.

Premier

Azért jó bemutatni a genfestes promóvideóm utolsó előtti verzióját nagy közönség előtt, mert hatalmas taps kísérte és abban a pillanatban ugyanaz a flow öntött el, mint amikor az egész elkezdődött, amikor augusztusban a flashmobnak vége lett, és ott, a teremben ráéreztem: ezzel a "keretes formával" egy 4 hónapja indult nagy projektem zárult le. Az épp prezentáló magyar különítmény spontán felhívott a színpadra és jó volt ott ülni mellettük és érezni azt, hogy ha nem is otthon, velük, de én is megtettem a részem a Genfestért. Na persze az igazi zárás az lesz, amikor nyilvános lesz és nem csak a levegőbe beszélek.

2 in 1

Azért jó, hogy már több hete nem alszom rendesen és minden szabadidőmet egy már mindenki által legalább hírből jól ismert filmre szántam, mert a filmnek tényleg nagy sikere lett... sőt a lány (és fiú sereg) sem maradt el körülem* :D

Azért jó tudni olaszul (vagy bármely idegen nyelvet, amit még egy másik barát is tud), mert az a tapasztalat, hogy egy magyar barátoddal olaszul beszélj, az semmivel sem hasonlítható össze... olyan, mintha egy új barátot látnál veled szemben állni.

Nem is oly rossz ez ha : kettő az egy, csak biz emez kávé nem lehet, mer olaszba ez a 2 in 1 őrjíti mindez  házi népeket.

Idegen tollakból. Írta: AnDi
*tipikus AnDi stílusjegy (a szerk:)

Regionális

Azért jó a szlovénokra, csehekre, szlovákokra, osztrákokra koncentrálni az egzotikus távolabbi országok helyett, mert ennek van igazából értelme, ez a kapcsolat maradhat meg hosszú távon, ez a mi kis régiónk, ahol minél jobban kéne egymásra támaszkodnunk (ez a célja a Mummert ösztöndíjnak is). Már tavaly is erre utaztam rá, így idén régi ismerősként köszöntöttem például a colos szlovén srácot és tervbe vettem, hogy nyáron egy interkontinentális stopp-túra keretében meglátogatom az idén szerzett barátokat - egy esetleges filmforgatás ürügyén, bár addigra már lehet, hogy értelmét veszti, mert júliusban már hiába készítek promót...

A kép csak illusztráció : )

Régen és ma

Azért jó, hogy tavaly is voltam ezen a kongresszuson, mert így van összehasonlítási alapom: azzal, hogy még olaszul is tudok, kinyílt a világ (eddig csak a külföldiekkel tudtam beszélni, mert egy echte talján nem hajlandó más nyelvet ismerni), az általános programokon fordítás nélkül gizdultam, bárkit nyugodtan leszólíthattam és rettentő menő, hogy van egy láthatatlan háló, aminek én is tagja vagyok - ez pedig az idei loppianoi évfolyam, mert bár mindenki szétspriccelt és ezerrel ismerkedett, beszélgetett, honfitársait üdvözölte (már aki megtehette, mint pl. én:), a szálak összeértek, az összenézésekben, egymásba botlásokban ott vibrált a hosszabb-rövidebb ideje tartó intenzív együttlét kihatása.

A lány geniskola (egy része)

Rómában jártunk

Azért jók a Genfest-szervezős szivárvány kongresszusok, mert loppián'nak áll a világ: A jelenlévő résztvevőkön kiválóan lehet gyakorolni a Six Degrees of Separation elvét, mert attól függetlenül, hogy melyik sarkából érkezik a világnak, tuti, hogy mindenki valakinek a valakije; például lakótársa egy egykori loppianoinak, ilyenformán pedig biztosított az élet sűrűjében pezsgés. Bónuszként ráadásul régnemlátott tiszteletbeli héjjbradörökkel lehet találkozni, aki(ke)t bemutatva, majd rajta keresztül a teljes magyar csapatot bevonva nem csak Karinthyt lehet überelni, hanem a csinos magyar lányokra kíváncsi nemzetközi társaknál is be lehet vágódni.

Idegen tollakból. Írta: Rita

Bemutató: End (or beginning?) of a beautiful friendship

Azért volt jó 2 hónapig a kartondoboz-hajtogató, -címkéző és -csomagoló részlegen dolgozni, mert ez talán a legbeszélgetősebb hely az egész Azurban (=a bútorgyár), ennek (is) köszönhető, hogy nagyon sokat használhattam az olasz nyelvet és hogy a társakkal szuper kapcsolatom volt (néhány idősebb szerzetes, egy afrikai fiatal pap, máltai szeminarista, stb.), azonban leginkább a Ryannal kialakult különleges kapcsolatunkért vagyok nagyon hálás: ő egy chicagói gen (=fokoláros fiatal), a Papíhrkutja team alapító tagja, nagyon egy húron pendülünk, hasonlóan gondolkodunk, odavetett félszavakból is értjük egymás, ha az egyikünk elkezd egy ugratást, akkor a másik rezzenéstelen arccal rákontráz, szóval gyakorlatilag néha az az érzésem, mintha egy héjjbradör lenne. Érdekes, mert az első hetekben egy semmilyen srácnak ismertem meg, akivel a szerencse következtében vagyok sokkal többet együtt, mint másokkal az iskolánkból - az áttörés talán attól jött meg, hogy délutánonként csak ketten végeztük ezt a több mint monoton munkát és ezért elkezdtük feldobni a "sötétedős" műszakunkat versenyekkel, fogadásokkal (a górénktól egy teljes házi sütit nyertünk!), kíméletlenül sok poénnal és persze komolyabb beszélgetésekkel, idővel pedig együtt irányítottuk a részlegünket. Frissítés: most mindketten új munkát kaptunk, de két egymás közelében levő szekrényösszeszerelő részlegen vagyunk, így amikor a mindennapos (és ettől kedvenc) számunk felhangzik a rádióban, akkor azért kórusban énekeljük, szóval hiába, hogy az elmúlt két hónapban se nem dolgozunk, se nem lakunk együtt, de a barátságunk egyre csak épül. Henriquenél nagyon-nagyon királyul indult, de a végére az elutazása miatt kifogyott a spiritusz, Ryannél kellett mindkettőnknek a "megérkezési" időszak, de mostanra szárnyalunk. Szuperlatívuszok, én így szeretlek!

Pisai ferde torony építése Egy német ferences "munkatársunk" hazautazásakor Pofátlanul friss kép: Szilveszter Egy eljegyzés után

„Erre rövidebb, arra hamarabb”

Azért jó élőben megtapasztalni a népmesék rejtélyes válaszának igazságát, mert minek mennénk körbe, 200 Km-t autózva a drága autópályán a Forlí repülőtérre, amikor „egyenesen” csak 120 Km és még fizetni sem kell?! Hát majdnem ez lett a drágább, mert igaz, hogy fényképezni is leálltunk az alpesi hágókat idéző hegyek között, de azért nem ez volt a fő oka annak, hogy majd 3 órát autóztunk – és 20 perccel felszállás előtt estünk be a reptérre. De ha a vége jó, minden jó, és ha lekéssük, akkor az én mesém is tovább tartott volna…

Idegen tollakból. Írta: Daddy.

Lazázás együtt

Azért jó, hogy pont akkor jött a Daddy, amikor az egyetlen laza hétvégünk van, mert azt hiszi, hogy mindig ilyen kedélyesen telnek a hétvégéink. De most tényleg tudtunk együtt csatangolni a szép őszi, és egyben szépen kihalt környékünkön. Még a régi, elhagyott Gen-tanyát is meg tudtam neki mutatni – és egyszer sem szólt a telefonunk közben, tök nyugi volt! Mintha kivonultunk volna a világból…

Idegen tollakból. Írta: Daddy.

1-napos PhD

Nem semmi faterom van – idejön és egy nap alatt lenyom egy teljes félévet, ráadásul úgy, hogy egy mukkot sem tud taljánul. Az lenne a jó, ha én is ilyen protekciós lehetnék Aachenben…

Idegen tollakból. Írta: Daddy.

„Őseinket felhozád Loppiano szent bércére”

Azért jó, hogy az embernek vannak ősei, mert néha felbukkannak – akár még itt is, mint ma Daddy. Az meg külön jó, hogy nálunk volt egy üres szoba, így aztán vendégül is láthatta az új magyar-német-indiai-brazil különítményünk.

Idegen tollakból. Írta: Daddy.

Térdem én: meggyógyultam?

Azért jó 2 napja hivatalosan gyógyultnak lenni, mert holnap búcsúztatjuk a Montéba induló 2010-es fokolarino évfolyamot, amin páran Michael Jackson táncot fogunk nyomni a nekik rendezendő műsorban és a denszelés kapcsán rájöttem, hogy letelt a 6 hónapom, de azért aggódom, mert tánctól függetlenül egyáltalán nincs még jól a térdem, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy most először búcsúztatok itt igazán, mert akik most mennek el, azokat már mind jól ismertem és néhányan közülük különösen a szívemhez nőttek, nélkülük a munkahely, a templom, az utca sokkal üresebb lesz (lett), ami persze nagy létszámuknak is köszönhető, fura lesz, az biztos, de ez az ittlét arról szól, hogy folyamatosan jönnek-mennek az emberek és sosincs állandósult állapot.

A végzős évfolyam A táncteam

Behavazodva

Azért jó hullának lenni, mert csak visszaértem a stabil állapotomba, alig alszom, semmi időm sincs, a film befejezése reménytelen, a további elképzeléseim megvalósításához ugyanis abszolút semmi tudásom nincs és a kikísérletezése olyan másfélszer végtelen időt igényelne (de legalábbis 2 szabad délutánt), ráadásul a srác gépét csak akkor nyúlom le, amikor több órám lenne egyben, vagyis semmikor, ugyanakkor éjjel-nappal ezen jár az agyam, hétvégén egy gent búcsúztattunk (programmal), csütörtökre szintén próbálunk (mikor máskor érünk rá, mint ebédszünetben és éjjel 11-től), pénteken jön Daddy egy hétvégére és jövő hétre szerettem volna befejezni a filmet. Érdekes, azt hittem, hogy itt, ahol semmi "felelősségem" sincs, majd sosem leszek ilyen túlterhelt állapotban, de úgy látszik, hogy nekem (sem:) lesz ilyen állapotom sosem, így aztán megint olyanokba próbálok kapaszkodni, hogy majd a kongresszus után minden lemaradásom behozom, válaszolok a levelekre, rendbekapom magam, stb.

Über den Wolken

Azért jó búcsúztatni, mert olyan hitelesen alakítottam a németet Paullal (aki cserébe echte rajnai polgár és nagyon jófej gyerök) és Simonnal, mintha Oktoberfesten nőttünk volna fel, már csak egy hózentróger hiányzott.

Forgalmi vizsga

Azért jó tesztvezetésre menni, mert úgy éreztem magam, mintha még egyszer kéne forgalmi vizsgázni, de szerencsére átmentem: mostantól az iskola egyik hivatalos sofőrje vagyok. Mivel aktívan kampányoltam amellett, hogy amikor csak lehet, gyalog járjunk, hogy így minél kevesebbet használjuk az autót, ez a megbízás olyan, mintha a Greenpeace szóvivőjét kineveznék a Shell marketingigazgatójává (sicc!)...

Bortorkultúra

Azért jó három hónapon át minden napomat kis vörösborral indítani (éhgyomorra)...na nem azért, mert így vidám kedvem van délelőtt és sokkal nagyobb kihívás a targoncákat tologálni : ) - hanem mert egy itteni görög katolikus pap mondta, hogy neki is mindig piros volt a keze és az orvosa ajánlotta ezt a módszert, amitől teljesen rendbejött a vérkeringése. Egy próbát megér 3 hónapnyi aktív szenvedés.... A lakótársaim is eldöntötték, hogy kúrálniuk kéne magukat, nyilván csak azért, hogy eggyé váljanak velem : )

Hidegzuhany

Azért jó sokáig a zuhany alatt álldogálni, mert ha épp nem hangosan énekelek, akkor gondolatok cikáznak át az agyamon, mint például ma reggel, amikor a napomat terveztem és azon morfondíroztam, hogy mennyire reménytelenül el vagyok havazódva, no de sebaj, ezt az aktuális "projektet" egy-két hét múlva lezárom és akkor majd aztán minden lemaradást pótlok, majd lesz időm rendesen szeretni (=idő) a körülöttem levőket és majd baromira jelen leszek... ám közben eszembe jutott az a majdnem-tanítvány, aki nagy lelkesen követni akarta Jézust, csak még szintén hazaugrott volna előtte letudni néhány dolgot - és a Főnök nem ment bele!...

Mintha csak ocsivel lennek egy szobaban

Azert jo, hogy praktikussagi okokbol a hétvégi csapatcsere óta Simonnal (német, őt ismertem korábbról) vagyok egy szobaban, mert reggel a szobankbol a közös térbe kilepve min. 6 fokos homersekletkulonbseg csapott meg, ugyhogy futest tekintve tenyleg nagyon jol meg fogjuk egymast erteni.

Nem volt kivel Sport Szeletben fogadni

Azert jo bowlingozni menni, mert olyan termeszetesseggel inditottam egy hatalmas strike-kal, mintha egyetemi eveimet bowlingozassal toltottem volna, de aztan csak kiderult, hogy ez nem fedi a teljes valosagot es igy csak az elmezony vegeben landoltam.

Hogy szuletik meg egy kreativ otlet?

Azert jo masfel heten keresztul jaratni az agyam egy uj projekten, mert teljesen beporgok, ami az egyik oldalon ijeszto, mivel abszolút dekoncentralt leszek minden más dologban, masreszt viszont csak ilyenkor jonnek az igazan jo otletek es all ossze poccre a kep. Igy volt ez a flashmob filmmel is: mult vasarnap megneztem az anyagot, utana hagytam, hogy villodzon az agyam es most vasarnap ugy ultem le nekikezdeni a vagasnak, hogy fejben mar csontra kesz volt a forgatokonyv.

Bemutató: Henrique

Azért jó 2 hónapig együtt lakni a Henrique-vel, mert ő volt az, akiről max. két nappal az érkezésem után megállapítottam, hogy na ő az én emberem, vele baromi jól ki fogok jönni és ez az összekerülés után maximálisan bejött: ő a csapat lelke, bohóca (de olyan én stílusomban), tőle érkezik a lelkesedés, amolyan inverz-Barneyként semmilyen fotón nem tud normális képet vágni, mindenkivel jófej, egymást túllicitálva tudunk poénkodni és nevetni a másik viccén - ezidáig még csak egy jópofa emberke lenne, de főleg azt éreztem meg rögtön az elején, hogy ő (is?:) ésszel csinálja ezt: tud nagyon komoly is lenni, érdekli a másik, kapható az újdonságokra, egy húron pendülünk az ötleteléssel, tervekkel, sőt, amitől igazán az én emberem, hogy tudunk úgy komolyan beszélgetni, hogy közben néha teljesen idióták vagyunk, ami a legtöbb ismerősömet tökéletesen kizökkenti, nekünk viszont csak újult lendületet ad a mélyre merüléshez. Ő ismer az itteniek közül a legjobban, valahogy mindig egymásba botlottunk és órákig elbeszélgettünk (a régi szép idők, amikor még ennyi szabadidőm volt!), a szivárvány kongresszuson Ritát simán felismerte az általam régebben mutogatott családi képek alapján (nem tudta előre, hogy ott lesz!), az elismerő szavak gyakorlásában elért kimagasló eredményei miatt pedig akár azonnal a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választhatnák. Sokáig úgy láttam, hogy a december 14-i távozása után olyan lesz, mintha a napszemüveges szögedi barétom nélkül kéne Színesestét vezetnem, de október vége felé kiveszett belőle a tűz, vagyis gyakorlatilag azzal párhuzamosan, hogy kezdtem igazán megérkezni, ő fokozatosan kezdett eltűnni a hazaútja közeledtével. Így végeredményben már nem mondom azt, hogy a legjobb itteni barátom volt, de ha egy időben lettünk volna a gen-iskolában... hát bizony kő kövön nem marad! (dec.17.)

Aránylag normális fej Ez egy jövőbeli Michael Jackson fellépésünk után készült Keresd a kismajmot! játék... ;) Pózolj egyedül

Számmisztika

Azért jó, hogy a bloghoz mellékelt képekhez mindig az aznapi dátum alapján adok nevet, mert a maihoz hasonló tökéletes sorszámú kép a következő 100 évben biztosan nem lesz! Ryannal visszaszámlálással és egy másodperces néma csönddel ünnepeltük meg a soha vissza nem térő pillanat tovaszállását.