Behavazodva

Azért jó hullának lenni, mert csak visszaértem a stabil állapotomba, alig alszom, semmi időm sincs, a film befejezése reménytelen, a további elképzeléseim megvalósításához ugyanis abszolút semmi tudásom nincs és a kikísérletezése olyan másfélszer végtelen időt igényelne (de legalábbis 2 szabad délutánt), ráadásul a srác gépét csak akkor nyúlom le, amikor több órám lenne egyben, vagyis semmikor, ugyanakkor éjjel-nappal ezen jár az agyam, hétvégén egy gent búcsúztattunk (programmal), csütörtökre szintén próbálunk (mikor máskor érünk rá, mint ebédszünetben és éjjel 11-től), pénteken jön Daddy egy hétvégére és jövő hétre szerettem volna befejezni a filmet. Érdekes, azt hittem, hogy itt, ahol semmi "felelősségem" sincs, majd sosem leszek ilyen túlterhelt állapotban, de úgy látszik, hogy nekem (sem:) lesz ilyen állapotom sosem, így aztán megint olyanokba próbálok kapaszkodni, hogy majd a kongresszus után minden lemaradásom behozom, válaszolok a levelekre, rendbekapom magam, stb.