Nagy tervek

Azért jó, hogy rengeteg ötletem volt, mert nagyon belelkesedtem tőlük, de mindig rá kellett jönnöm, hogy még túl új vagyok, a csapat meg túl töket...túlságosan nagy tehetetlenségű, amíg nem ágyazódom be (ami nem megy villámcsapásra) addig(?) viszont a túl újszerű ötletek (itt is:) csak a biztosítékot verik ki, és legeslegfőképp (esetenként akár pont ezért) itt most sokszor kevés vagyok egyedül a megvalósításhoz, így a pohár utolsó cseppjeként a legnagyobb tervemet, az acapellát is fel kellett adnom, mert szép lassan beláttam, hogy hiába várok a kulcsszemélyre (aki megfelelő zenei képességekkel rendelkezik), ő inkább Pató Pál úr stílus. Kár, mert biztos vagyok benne, hogy csapatösszerázó tréningnek is elmenne, amint 18-an (fahangúak is) együtt próbálunk, nem is beszélve arról az élményről, amikor ez a 18 fiú rohadt menőn kiáll egy színpadra és egy jól irányzott C-dúrral kiüti a ledöbbent nézőket, nem utolsósorban pedig minden csütörtök este hivatalosan "együttes próba" a program, ami viszont jelenlegi állapotában csak a kb. 4-5 zenészt érinti, míg a többiek gépeznek vagy valahol el vannak tűnve, vagyis csapatszellem nulla.

Az egészet azért sajnálom igazán, mert főleg az ötleteim meg a lelkesedésem tudnám adni a társaságnak, és hiába mondják, hogy szép lassan intézzem, mert közben telik az idő és úgy érzem, hogy nem várhatok sokat.

Olyan nagy baj azért még sincs, mert némileg szokva vagyok már ehhez 23 év után : ), illetve időm úgyis kevés van és így teljes erővel belevetettem magam a flashmobon alapuló promo film elkészítésébe - hamar beláttam, hogy jobb is, hogy nincs acapella. Karácsony után pedig úgyis megvalósítom néhány belevaló arccal.