Veloce!

Azért jó, hogy elkezdtek a többiek azzal ugratni, hogy eeeeksztralasssssan beszélek olaszul, mert naakkoreztkapjátokki! felkiáltással azon az este, amikor a közeli Figlinebe leugrottunk, úgy beszéltem mint egy félbolond, amitől egyrészt egész este majd megszakadtunk a nevetéstől (még a talján pincérnő is nevetve dicsérte meg az olaszom:), másrészt viszont pont ezzel a kis hülyéskedéssel találtam meg a közös hangot újabb néhány gennel, ami a következő egy-két hétben túlnőtt a "dai, krízsztoff, veloce!" hátbaveregetésen, harmadrészt pedig attól, hogy azóta még inkább próbálnak siettetni a hecc kedvéért, valóban egyre pörgősebben beszélek.

Valahogy így toltam azon az estén én is..