Egy példa

Azért jó, hogy most pénteken ismét búcsúztattunk, mert ennek a szervezéséből például - közös megegyezéssel - teljességgel kihagytam magam, bár volt néhány sorsdöntő pillanat, amikor majdnem meginogtam, a konferálós színdarab főszerepére nagyon kapacitáltak és besegítésre provokált azt látni, amint a korábbi (elvetett vagy már ellőtt) játékötleteimet tervezik ötlet híján megvalósítani, így végül egyetlen személyreszabott, és mindenkinek meglepetés-játékkal készültem.

Vérfrissítés...

Azért jó, hogy most hétvégén majd 3 hónapos házikó fehérkedés után gen egységet cserélünk, mert a váltások mindig nagy megújulást, lendületet adnak. Ugyanakkor ezzel az utolsó teljes idejű egységem kezdem meg, ami nagyon elszomorít, mert 2 hónapos zombi-üzemmód ide vagy oda, nagyon jól érzem magam a bőrömben, élvezem, hogy itt vagyok és sajnálom, hogy így szalad az idő, úgyhogy szeretném ezt az időszakot és új csapatot még jól élni.

A régi csapattal búcsúztatjuk a hazainduló brazil piccolo Fellipset

Frissítés: tényleg jót tesz a változás nekem.

Haj- és hajcsárcsere

Azért jó, hogy mi, volt fehérek állítottuk össze az új gen egységeket, mert sikerült a számomra legnehezebb emberekkel összepakolni magam, szóval kihívás és tapasztalatra való lehetőségem bőven lesz az utolsó 2-3 hónapomra (is)... : )

Olaszos gen egység búcsúztatás

Epigramma odaátról

Azért jó a december végi kipurcant állapotomban írt epigrammám, mert a januári szárnyalás után most megint a szomorú fele keserít el nap mint nap.

Csak ilyenekre telik az energiámból

Passzív félév? Remélem nem!

Azért jó, hogy február közepén, a német utam után váltottam, mesterségesen visszafogtam magam, próbáltam minden felelősséget letenni és helyette a felszabaduló időmet az emberekre, beszélgetésekre fordítani, mert ez elég jól sikerült, (amúgyis egy nyugodtabb periódusa volt az iskolának) és kb. egy hét után teljes zombi üzemmódba süppedtem - ötletek, megváltási vágy, többiek lelkesítése és úgy egyáltalán gondolatok nélküli időszak (a heti fehér-megbeszéléseinken állandó bombázás helyett kukán ültem 2 órán át...), ami azóta is tart, mivel továbbra sem vagyok benne biztos, hogy jó-e, ha újraaktiválom magam (és utána újra túlvállalom magam, plusz az alkotási vágytól újra előjön a (még) határozottabb, bepörgött énem). Szép lassan feltűnt a váltás a többieknek is, néhányan mondogatják nekem, hogy ez így nem okés, nekem nem szabad csak úgy kiszállnom, mert én is jobban érezném magam az alkotó bőrömben és nekik is szükségük van a motorra, úgyhogy gondolkozom sokat, hogy vajon melyik változatom a szeretet, mert nekem tök mindegy, elvileg azért hagytam fel a másik módommal, hogy csökkentsek sok felgyülemlett dolgot, legyen időm a többiekre és ne akarjak mindig újabb és újabb dolgokat megvalósítani (illetve az "aki nem csinál semmit, az nem tud hibázni" - persze nyilván hazug - elv miatt), illetve logikus módon próbálnék nagyon lightosan aktivizálódni, de mindig megállapítom, hogy ha kicsit is beindítom az agyamat, akkor hirtelen tele leszek tervekkel, alkotási és változtatási vággyal és ebből megint túlpörgés lesz, így most inkább gyorsan satufék.

Figyelem! A blog lehet, hogy lehangolónak tűnik, ez csak a látszat, ugyanis a belső nem alapján csak a "legszükségesebb" blogbejegyzésekre szorítkozom - így a könnyed, vicces, vidám (és emiatt felületes?) történések kimaradnak!!

Az Alma atyja: Steve Jobs

Azért jó Steve Jobs novemberben megjelent életrajzát hallgatni munka közben, mert hihetetlen érdekes: szakmailag (miből lesz a cserebogár), hisz az iPhone (és annak kapcsán Jobs) életét a 2006-os első pletykák óta ("Érintőképernyős telefon?! Tuti bukta, hisz a Nokia már évekkel ezelőtt kísérletezett vele és a kutyát sem érdekelte" - ühümm...) követem, így az utolsó néhány fejezet már ismerős eseményekről szólt, aktuális és jelentős, hisz a halálhírét még itt is mindenki tudta már aznap, de főleg személyileg volt érdekes ebben az időszakomban: nagyon sok tulajdonságában magamra ismertem, ld. ha megszületik benne egy ötlet/terv, akkor abban baromira hisz és meg is valósítja, ha viszont nincs ihlete, akkor képtelen dönteni, képtelen veszíteni, ki tud csinálni bárkit, szinte az őrületig be tud pörögni, mindenáron tökéleteset akar alkotni és a többiektől is elvárja a perfekcionizmust (és emiatt pofára esik), mindene volt az egyszerűség/letisztultság, CEO-ként is beleszólt/határozott elképzelése volt a legapróbb dolgokról (elég fehér-e a dekorációs liliom), hatalmas alkotási vágy és egoizmus tombolt benne (vagy csak állandóan legjobb akart lenni, hogy elismerjék?), fiatalkorában csak úgy dobbantott és karrier helyett Japánban lelkizett és almafarmon almát szedett, nagyon kreatív volt, emiatt nagyon különböző dolgokra indult be (Pixar, design, marketing, hajóépítés, ...), satöbbi*, és mindezek kapcsán nagyon elgondolkoztam, hogy én sok mindent próbálok évek óta (az utóbbi hónapokban meg főleg) tudatosan elnyomni magamban, hogy könnyebb legyen velem együttélni, de lehet, hogy a rend megtörésével tud csak valami új(szerű) születni, makroszkópikusan nézve lehet, hogy így lehet csak nagyot alkotni=adni a világnak?!

*ja és mindeközben sok barátnője is volt - ugye, mekkora a hasonlóság? : )

Éljen a magyar szabadság!

Azért jó március 15-e, mert a névnapom alkalmából minden évben munkaszüneti napot rendelnek el, bár idén sajnos ennek ellenére is csak egy jóbarátomnak és egy meglepetés-ismerősömnek jutottam (időben) eszébe, még Coloska is csak néhány nappal később rakta össze, hogy hát persze, kisöcskös korában minden évben azzal etettem, hogy annyira nagy ember a bátyja, hogy az ő tiszteletére fellobogózzák az egész fővárost, de sebaj, tisztességesen megünnepeltük Gregórióval, egy (hasonlóan, sőt, sokkal inkább:) lökött itteni magyar szeminarista barátommal: először a gyárban, ahol dolgozunk, egy raklaposzlop tetejére állva elszavaltuk a Nemzeti Dalt, majd spontán magyar estet csaptunk: előbb mennyei paprikás csirkét főzött, aztán meg jókedvünkben éjfélig nótáztunk a teraszunkon (Antonios azóta is azt óbégatja, ha meglát, hogy "Tsillagok! Tsillagok!"). Éljen a magyar szabadság!

"Éljeeeeen a paprikás csirke!" Ebbe a legényesbe még egy szögedi magyar pap is beszállt

Smink

Azert jo a marcius 11-i nagy fokolaros Chiara-unnepsegen szinpadra menni, mert az utolso tizedesjegyig meg volt tervezve minden (fenyek, szovegek, studio - ez utóbbinál baromi erdekes volt, hanyan, mit és hogyan dolgoznak egy forgatason a profik, smink(!), "stylist" - nekem pl. undorito hajat csinalt), mert egyetlen dologra nem volt ralatasuk: arra, hogy en mit beszelek magyarul Genfest-meghivas cimszoval - igen magas labda, eltokelt szandekom volt, hogy beleviszek egy karinthys halandzsaszot, ha mar pár száz (!) novellajat meghallgattam munka kozben, de vegul aznap reggel magambaszalltam es ugy dontottem, hogy eleg a rim, hogy szolidan el legyen benne rejtve azért a szemelyisegem.

Vannak fotók is (bár azt nem adja vissza, hogy milyen a lányokkal együtt menni 3 napra a római központba;).

Velence? Akkor Vinsz.

Azert jo Velencebe menni, mert az egyik kedvenc varosom, talan mert az elso nemzetkozi stoppolasom is ide vezetett, ugyhogy amikor most viszontlattam a korforgalmunkat, ahol anno kb. 4-5 orat acsingoztunk (es tehetetlensegunkben, meg a haromnapos egymasrautaltsagunk miatt izzott kozottunk a levego), irtam rogton egy smst a KaVe team masik tagjanak. Elgondolkoztatott, mert talan itt lattam eloszor, hogy evszazados baratsagunk aranykora kozeledik a végéhez, bar az meg 1-1,5 evig eltartott, hogy teljesen nyilvanvalova valjon: kulonbozo utakat valasztunk. Azota is sokszor foglalkoztat, hogy miert alakult igy, mostanaban meg foleg, mert ugy erzem, Ryannal a baratsagom nagyon hasonlo ehhez es konnyen elkepzelhetonek tartom, hogy - bar nem orulnek neki - hasonloan vegzodik, vagyishogy vegzodne, de sajnos-szerencsere(?) annyi idonk nincs mar, hogy hosszutavon bebizonyosodhasson ennek az ellentete.

Papihrgondola Bolondok

A mostani látogatásunkról persze feltöltöttem a képeket.

Fekete, feher, igen, nem?!

Azert jo ez az egesz, mert egyaltalan nem uj jelenseg, ld. KA, genlakas vagy ugy altalaban minden otthoni felevem: minden alkalommal elhatarozom, hogy ezuttal ugyesebben fogom intezni es legkesobb a hatar elott picivel visszatancolok, de ujabb es ujabb kihivasok es aktivitas nelkul nem erzem jol magam a boromben, ill. orok adossagaim is vannak (amiket pont annyira eselytelen barmikor visszafizetni, mint az allamet), ami ugy latszik szuksegszeruen tulporgeshez, lavinahoz, majd kipurcanashoz, leallashoz vezet, hogy utana ismet elkezdjek morfondirozni: hol a hiba, mit rontok el, jobb lenne be sem indulni, miutan most aztán tényleg letudok minden tartozast (ahogy azt Pistike elkepzeli, avagy az allam fogadkozik egy krizis alatt)?

Velence

Belso igen

Azert jo leallni, mert szeretnek eleget(?) aludni, mas gen egysegekhez bekukkantani es csak ugy beszelgetni (ezen mindenki meglepodik, mert nem szokas barminemu cel es tema nelkul atmenni a tobbi hazikoba), rendszeresiteni a terdtornat (ez neha kulso, neha belso igen), illetve a blog korabbi, kb. 30 felig megirt fontos bejegyzeset befejezni, rendszerezni es atallni a ritkabb beszamolasra*.

Ryan szülinapi tortája alap...

*Mert bar teny, hogy nagyon le vagyok maradva, mostanaig kaptatok minden (!) napra egy kis morzsat!!

Külső igen

Azert jo, hogy vannak dolgok, amiket MUSZAJ lenne megcsinalnom, mert ha ezeket mind letudnam, akkor nem nyomasztana ejjel-nappal a halogatasa es felszadultan koncentralhatnek arra, hogy milyen igenekhez szeretnek prioritast rendelni, igy a nemek miatt "feszabadulo" idomben szeretnem letudni az osszes mummertes formasagot, a rengeteg kolis palyazast es a honapok ota nyomaszto kedves emailek legalabb apro hanyadara nyekkennek.

A sofőrködésre és a a genfehérkedésre továbbra is: igen.

Belső nem

Azert jo a sajat lelkesedesemnek nemet mondani, mert ez sokkal nehezebb, fajdalmasabb - es joval tobb: nem valositom meg a kreativ reklamfilmotlete(i)met, a megmaradt gyumolcsot hagyom rohadni es nem kezdek vad sutisutesbe, kozos filmnezeseknek konyec, kozossegi hely rendbentartasa (plane tupirozasa!) igeny hianyaban vege, esti mokazasokbol kiszalltam es vegezetul ami Titeket is erint: nem folytat(hat)om az Azertjot teljeskoruen, csak a "jelentős" címkés bejegyzésekre próbálok koncentrálni.

Azert a 9 napos mozarellabol nem hagyhattam ki, hogy lejart szavatossagu vilagrekordot felallitva rantott sajtot fozzek*

*Azóta már megdöntöttem ezt a rekordot is, 10 napra javítva a szintidőmet.

Külső nem

Ez csak egy jópofa kép a Gen Verdével

Azért jó visszaérkezni Németországból, mert már kiutazásom előtt eldöntöttem: kiszállok a buliból, erővel korlátozom magam, hogy ne akarjam a folyamatosan termelődő ötleteimet és projektjeimet megvalósítani (ld. később), de legeloszoris amelyik rámsózott/rámsózásra váró feladatra lehetséges, nemet mondok, így kiszálltam a május 1-jei elő-elő-megbeszélésekből, a márc. 11-es egyeztetéseken jeleztem, hogy nem szeretnék az iskola küldöttje lenni, mert nem tudok most ráhangolódni (megköszönték, hogy megosztottam az érzéseimet és biztosítottak, hogy megpróbálunk dolgozni azon, hogy közelebb kerüljön hozzám, grrrrr, fokolár...), próbálom minimálisra szorítani a formális egyeztetéseket, fényképezést, mental supportot mások projektjeihez és minden egyéb Kristóf-segíts felelősséget hárítok ezerrel.

Válasz?

Azért is jó kis időre otthagyni Loppianot, mert hazafele azon gondolkoztam, hogy a loppián' életformából/hétköznapi rutinból mintha semmi sem maradna meg (ezt láttam Paulon meg a többi genen is, aki már lelécelt), ld. biztos nem fogok a jövőben ennyi misét látogatni hetente, mint itt. Miközben ezen morfondíroztam Pisából hazafelé vonatozva a Kreskenéktől kapott Bütz mich!-es karneváli kalapomban feszítve, hogy van-e így értelme az egésznek és mit is fogok egyáltalán magammal "vinni" az olasz kalandomból, ihletem támadt rádumálni a velem szemben ülő kenyai nőt a csokis kekszemre és onnantól végigbeszéltük az utat olasz-angol keveréknyelven... Talán ez a válasz?

Még a repülőn is ebben feszítettem, bár a felszállás idejére levetették velem... : (

Dobbantás

Azért volt jó menekülni a rámszakadó Loppianoból, mert sikerült már Pisában kikapcsolnom (ahol is a repülőm indulása előtt a ráhagyásomat újabb ferdetoronycsekkolással töltöttem) és nagyon hamar éreztem megint a teljes váltást: hirtelen távoli, ködös emléknek tűnt már csak a havas Toszkána, akár mindent ott tudtam volna hagyni Loppianoban (pedig összvissz a kis hátizsákomnyi cuccal ugrottam át megint az egy hetes kiválasztásra) és így különösen jólesett, amikor a házikóm egy poénos képpel, Simon és Antonios pedig kis üzenettel figyelmeztetett, hogy várnak vissza - és persze innen meg már megint Németország tűnik távolinak, és nem sok kedvem van már a hivatalos papírokkal, kolijelentkezésekkel és egyéb német levelek írásával foglalkozni.

Fagyos Pisa Teflonkínzás*

*‎"K., guarda che cosa Patrick e Johnathan stano facendo! tu devi tornare subito!!" - felkiáltással jelent meg facebookon.

Pro és kontra

Egy hét után újra saját tollakból...

Azért jó egy élményekkel teli hét után tegnap visszatérni Loppianoba,  mert nagy a kontraszt a két "életem" között: kint megy a tanulás, mint a güzüke, itt a "laza" Loppianoban vagyok (még), a Kreskenéknél nagyon otthon és felszabadultan/szeretve éreztem magam, ez úgy látszik, hibádzik Loppianoban, az ösztöndíjválogatáson durva volt megint látni az elit(kedő) világot, a nyomulást, (ön)pozícionálást (és főleg nagyzolást),  most még sokkal távolabbnak éreztem magam attól, hogy ne vállalhassam fel őszintén magamat, hazai(bb) ízeket kóstoltam a sok vendégeskedés alatt, pihentem is, nyugi volt és főképp naaaagggyon jó volt kötetlenül lenni sok időt sok lánnyal, erőst megérződik az elmúlt 4 hónap (...).

"Rövidfilm"

Azért jó sofőrrel vitetni magam a reptérre, mert az enyveskezű, fürge lábú tolvaj főszerepet a "Lámpánál Járó Motornál Csicsergő, Zöldre Várakozó Gyanútlan Német Csaj Wireless Autókulcsát Egy Gyors Ajtófeltépő Mozdulattal A Rettentő Gonosz Arcot Vágó Idegen Felkapja És Csak Egyre Messzebbre Szalad Vele" (mb am "The Theft", 2012) című gyakorlófilmben kire másra, mint rám osztják.

Idegen tollakból. Írta: Röhögő utas (Oscar-jelölt: legjobb mellékszereplő)

"Cseh emléktorna"

Azért jók a hideg karneváli napok, mert négy lány társaságában becsületből végig lehet csápolni a traktoros menetnek "kamelle"-t artikulálatlanul ordítva és zsákszámnyi édességet gyűjtve, de estére ez úgy kifárasztja a firnyákokat, hogy kénytelenek a mi kreatív játékainkat használni pantomimezéssel és természetesen az elmaradhatatlan nemzetközi "Chef, Vice" arcszenezéssel.

Idegen tollakból. Írta: Török bazsa.

"Ki kér meg először?"

Azért jó, hogy az utóbbi években minden mummertes egy koleszban lakott, mert őszre túl sok magyar lesz egy kupacban, így megvan az alibi, miért fogok másutt, németekkel lakni - s ha már itt vagyunk, bradával végigjártuk a lehetséges jelölteket spontán helyi idegenvezetésekkel, ismerkedéssel és leginkább egyre növekvő lelkesedéssel.

Idegen tollakból. Írta: egy aacheni családtagom.

"Transzmissziós koefficiens"

azért jó, hogy vannak ultrajófej csajok a brada évfolyamában, mert bár átvágnak és éjjel szép cipőben villamos híján gyalogolnunk kell, ám cserébe minket kérnek meg tesztelni, hogy az utcáról nézzük, valóban látszik-e, amikor a szobában vetkőznek* :) *és igen, látszik

Idegen tollakból. Írta: Brada

"Széna vagy szalma?"

Azért jó korábbi kiválasztottként az idei ösztöndíjas-jelöltek között lebzselni, mert mi már tudjuk azt, amin ők még halálra izgulják magukat.

Idegen tollakból. Írta: a Mummert-brada

"Ő kérjen elnézést"

Azért jó, hogy ma végre megérkeztem Kölnbe, mert találkoztam a bratyóval és miután képbe hozott, majd azt követően észrevétlenül lelécelt Aachenbe, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy az évfolyamtársainak a róla szóló panaszait (hogy volt pofája elszaladni anélkül, hogy elmondta volna az eljegyzését?!) reggelig hallgassam. Háromszor.
Illetve szintén tőle: azért jó a mai napi beszámolóm, mert szokás szerint hetekkel lemaradva háromszor újraírtam volna, ehelyett ugyanezt a bratyóval játszattam el.

Idegen tollakból. Írta: Bratyó (aktív blogját belinkelném, de titkosította)

Kimozdultam végre

Azért jó, hogy még csak 24 órája vagyok Németországban, mert máris egy víz alatti rögbi meccs sűrűjében találtam magam és most újból érzem a térdfájást lelkesedést, hogy ősztől folytassam ezt az egyedi sportágat, valamint ebben az időben már 3 iskolába, mint kisvárosi látnivalóba lógtunk be Papihrkutja Baullal (ebből 2-ből megpróbáltak kipenderíteni minket) és lágyan ömlő esőben szanaszéjjel fagyott kezekkel és lábakkal eltekertünk Düsseldorfba is, hogy megnézzük, mik azok a helyek, amik nyáron, jó időben baromi hangulatosak lehetnek.

Kontraszt

Azért jó olyan jófej emberekkel megismerkedni, mint Papihrkutja Baul és családja, akiknél a Németország-turnémat kezdtem egy másfél napos olaszról németre átszoktató tanfolyammal, mert ez pont jókor ellensúlyozza azt az elkeseredésem, hogy olyan rossz emberek is mászkálnak köztünk, akik mise után a villamosmegállóban álldogáló, őrsömbe járó Valakit csak úgy megkéselik.

Fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

Azért jó a címet olvasva azt gondolnotok, hogy a blog-előzmények alapján ez egyáltalán nem meglepő, mert ez csak félig igaz: az elmúlt hetekben annyira kipurcantam, hogy próbáltam kiszállni, megszüntetni a házunk gócpont-jellegét, rávenni magam, hogy ne törjem magam a csapatösszerázásáért, elengedni a fülem mellett, hogy nem megy az internet, stb. csak arról nyilván nem írok, hogy ma is átlagos nap volt, 8 óra munka, semmi különös nem történt; de a fő teher, a régi felelősünk (ráadásul még csak felhőtlen sem volt a kapcsolatom vele) búcsúztatóbulijának apró feladatait hiába próbáltam, nem sikerült rálőcsölnöm a többiekre (amit meg mégis, az olyan is lett), úgyhogy mostanra nagyon-nagyon-nagyon fáradt vagyok az iskolától, már egy-két hete csöndesen mondogatom is ezt a közeli embereknek meg hogy csináljanak valamit, mert ez kibukáshoz vezet - de nem volt rá fülük, úgyhogy letudom ezt a búcsúztatóprogramot, rá két nappal elmegyek Németországba egy hétre az ösztöndíjam miatt és mikor visszajövök, nem leszek tovább motor - nincs értelme meghalnom, ha a többieknek ez nem annyira fontos, hogy ők is felvegyék a kesztyűt és tegyenek azért, hogy jól működjön az iskola.

Szokásos: konferálás és paródia N'Sync: Bye bye-hoz tanultunk be páran egy koreográfiát

Máshogyan megközelítve: megint egyszer úgy érzem, túl sok mindent kéne/szeretnék csinálni, idővel az egyre gyűlő lehetőségektől rogyik össze körülöttem minden és én a szokásos végső megoldásomhoz nyúlok: dobbantok a recsegő házból. De mint mindig, egyszer még a "hiteleket" rendeznem kell - ezt például visszaérkezésem után.

Erős ellenlobbi

Azert jo, hogy Loppiano kulonleges hely, mert a sok hotlan nepseg ugy latszik erosebben imadkozott a ho ellen, mint en erte, mivel Olaszorszag nagy reszen megszunt az elet az ismet lezudulo tomenytelen mennyisegu hotol (inkl. tolunk 40 km-re!), de nalunk semmi, igy mely szomorusaggal kell tudomasul vennem, hogy igluepites helyett megis megyek Nemetorszagba.

Brazilok

Azert jo 20 brazil Gen 3-at fogadni, mert olyan belevaló srácok voltak, hogy megallapitottam, celt tevesztettem, valoban inkabb Del-Amerikaban kellett volna landolnom :)

Idougras: Offisöl

Azért jó, hogy nem vagyok ideges, mert ha nem vagyok ideges, akkor nem kell 20x leírnom, hogy nem vagyok ideges, lényeg, hogy tatataaam...

Balkezes

Azert jo poenbol (es reszben a nem-szuno gyenge csuklofajdalmam miatt) bal kezzel vegezni a munkat (furas, smirglizes, szereles, nejlonozas, emelodaruzas, alairas!), mert nem tudom megerteni azt az ismerosom, aki mindket kezevel kepes irni akar tukorirassal is, es mindezt a fentiek szabadon valasztott kombinaciojaban tudja végezni szinkronban.