Felhevült testtel vízbe ugrani tilos

Azért jó, hogy Daddy régi laptopja pikk-pakk 90°C-ra hevült és ezért használhatatlan volt, mert legutóbb kihoztam magammal, miszlikekre szedtem, kitisztítottam, meghőpasztáztam, helyenként belenyomtam egy kis pillanatragasztót a miheztartás végett, pótoltam az egyik törött csatlakozót a tanszéki műszerészünk jóvoltából, újrainstalláltam és azóta remekül fogja a port a szekrényem felső polcán.

Home office

Azért jó, hogy öcsi elutazott két hétre... hm, ez így nem jó kezdés, fussunk neki még egyszer... Azért jó, hogy öcsinek is volt egy 23"-os monitorja... Na most mit csuklasz, havér? Kellett neked itthagynod!

De akkor melyik is a Sherlock?

Azért valósághű ez a kisfilm, mert .... (hatalmas robbanás) ... jajj, várjatok, állítsátok meg egy pillanatra, muszáj kimennem WC-re!!!

Tengerre, aacheni!

Azért jó, hogy Aachen legnagyobb vízfelülete minden bizonnyal a kertünkben lévő másfél négyzetméteres kerti tó (plusz nyáron a medence), mert így minden kétséget kizáróan bratyóék világhíres kőszegszerdahelyi hajókikötője ihlethette meg ennek az autópálya mentén lehorgonyzott vitorlásnak a tulajdonosát.

Stresszhelyzet

Azért jó, hogy egyik reggel néhány süti társaságában ez a levélke várt a hűtőmben, mert remekül szemlélteti a mostani időszakomat: hetek óta gigastresszes vagyok a diplomamunkám miatt, néha szabályosan rám tör a pánik és napokig ugrál a gyomrom, és még másfél hónapot ki kell húznom félig betegen, magamat agyonhajtva - ugyanakkor kimondhatatlanul örülök, hogy jófej, szerető emberek között vagyok, hogy (végre ismét) élet van körülöttem, hogy járok sportolni, hogy a társasági aktivitásom nem kellett teljesen feladnom és két hónap múlva úgyis csak ez fog számítani.
Szóval inkább maradjon így, mint legyek stresszmentes - de magányos!

*A kép lényege szabadfordításban: a kipurcant fej nem áll nekem jól.

Nemzeti ünnep

Azért jó, hogy március 15-e van, mert egy mennyei kokárdát rittyentettem erre a jeles napra.

Váratlan lakásfelújításaitok

Azért jó, hogy a kedvenc sógornőm újabban egyre gyakrabban küld képeket a debiztosan alakuló lakásukról, mert bár ezeket elnézve némileg kételkedem, hogy hó végére cakkumpakk átköltöznének, de legalább láthatom, hogy nem hiába csattintgattunk Szenteste előtt napokon át gipszkartonokat a bradákkal!

Friday night

Így telt Loppiánoban a (búcsú)estém

Azért jó péntek este újabb ugrabugrálással levezetni az előző napi duplázást, mert vége a hétnek, kéne valami jó kis kikapcsolódós program: edzésen kiderül, hogy néhány ösztöndíjas készül a városba, de egy speckó krumplis helyre mennek, én meg most nagyon nem vágyom krumplira; a koliba visszatérve ritmikus kopogás az ajtómon: néhányan mennek most rögtön moziba, tartsak velük! - nem lehet, mert éhen pusztulok, még nem vacsoráztam; mások karaokezni indulnak a pincébe, ez mondjuk múltkor is jó móka volt, annak ellenére, hogy a szoftver nem értékelte az énektudásom, de most valahogy nincs kedvem kornyikálni; újabb mozis csapat csíp el és próbál rádumálni, úgy látszik ez egy ilyen nap, de ők meg valami blőd vígjátékra készülnek, még a trailerét sem bírtam végignézni... Így végül számtalan meghívás ellenére antiszociális módon megnéztem egyedül egy olasz filmet, majd időben elhúztam aludni.

Hótfárasztó

Azért jó beváltani egy régi ígéretemet és dupla, két órányi állóképesség növelő edzésre menni, mert aki már próbálta, az tudja: ez kábé olyan, mint amikor Chuck Norris kétszer számol el végtelenig. Ráadásul akivel régebben kitaláltuk, ő végül mégis kiszállt az első óra után, mert kicsit meg volt fázva.

Mivel üssem el a drága időm?

Azért jó összebeszélni öcsivel és eggyel korábbi vonattal menni Kölnbe, mert még pont lesz időnk benézni a kedvenc ruhaboltomba az ösztöndíjas program előtt. "Te hol vagy?" hív fel, miközben lassan kezd kigurulni a vonat. A peronon... Na de majd beülök egy kávézóba és kényelmesen megvárom a következőt - ja, hogy mindegyik pont 18:30-kor zár be? Pech. Kétségbeesésre azonban semmi ok, indulás előtt a tanszéken még leszedtem a telómra a leveleimet és röptiben láttam, hogy befutott egy beszámoló egy német ismerősömtől, aki Bolíviában tengeti napjait, az mindig jó hosszú és ráadásul jókat szoktam rajta rötyögni. Bumm, kiderült, hogy a lényeget, a mellékletet már nem töltötte le ez az oKostóni, ahogyan zénöcsém képekkel teletűzdelt blogbejegyzését sem. Újratervezés, hallgassunk egy kis Regina Spektort és Norah Jonest, legalább kikapcsolok munka után! Bukta, a fülhallgatóm otthon várja sorsa szikszalagosabbra fordulását... Lassan minden unaloműző lehetőség kilőve, gondolkozáshoz fáradt vagyok, az útvonalat kívülről fújom, plusz amúgyis vaksötét van, de azért ezt a hátralevő egy órát most már élvegetálgatom valahogy. "Achtung, Achtung! Aufgrund eines Kabeldiebstahls wird unsere Weiterfahrt auf unbestimmte Zeit verzögert"....
Tisztújító gyűlést tartunk vagy mi a szösz?! : )

Látványos illusztráció

Azért jó hipermodern ultrahangos szívvizsgálatra beutalódni, mert kifacsart nyakkal, de végig skubiztam a képernyőt, kiváló élő demonstrációja volt a szakdogám mostanáig megírt, szívről szóló bevezetőjének. Mondtam is az asszisztensnőnek, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna ez a kivizsgálás*!

*Csak a szokásos, még mindig az autoimmun problémám miatt spanolok le az újabb és újabb kartonozó hölgyikékkel

Húshagyó hétfő

Azért jó, hogy vasárnap éjfélkor a reptérről hazafelé még áhholvanmárafarsanghapsikáim fejjel néztem a kölni pályaudvaron a sok hazafelé tántorgó beöltözött figurát, mert ehhez képest másnap délután az aacheni karneváli felvonulás kellős közepén találtam magam a két legjobb kolis barátommal, amint rote pferdekről és a Schatzi fotóiról éneklünk teli torokból. Plusz egy szatyornyi édességet is összegyűjtöttünk, amit a farsangi kocsikról dobáltak, jól fog ez még jönni a válságos időkben...

Élet a decken

Szegényembert a zsebtolvaj is lehúzza

Azért jó megjárni a 20-as évek Amerikáját, mert a gőzhajók fénykorában szénlapátolóként a fedélzetre felosonva és az úri nép között elvegyülve mintha valóban a végtelen tenger választana el az öreg kontinenstől és a hátrahagyott börtönélettől - bár persze csak addig tart a charleston és a csillogó mulatság, amíg a kapitánynak fel nem tűnik a távolléted és vissza nem zavar a "helyedre"...

Angyal vagy tolvaj?

Az előzményt itt olvashatod

Azért jó, hogy ma megláttam öcskös lelakatolt bicóját, mert megsajnáltam szegényt, felkaptam és egy sarokkal arrébb vittem, hogy legyen társasága és hogy az irodámból szemmel tarthassam, el ne csórják. Nem mellesleg 4 hónapon át ingyen és bérmentve használhatta. De ráfaragtam, mert a gazdája végül némán távozott vele, azt se mondta, hogy fapapucs. Aztán ugyebár jobb adni, mint kapni, én meg az öcsémnek csakis jót akarok, szóval adtam neki erre kedvesen egy lehetőséget a bevásárláskor. Az meg már tényleg a figyelmesség netovábbja, hogy régebben feltűnt, hogy a konyhaszekrényében gyűjtögeti az üres mogyoró- és csokikrémes üvegeket és azóta meglepetésként szorgalmasan hordom neki oda a sajátjaimat is, hadd növekedjen a kiállítása és még direkt hagytam benne egy kis kitörölgetnivalót is, hogy megkóstolhassa például a lidlis verziót is.

És a mintaszerű báty viselkedésért mi a hála? Na mi? Semmi köztársasági érdemrend vagy béke Nobel-díj: ellentolvajnagynak titulált!

Helyreigazítás

Azért jó, hogy úriember vagyok (avagy hogy a bejegyzés nem vész el, csak elkallódik), mert ezennel törleszteném egy régi adósságom és nyíltan elismerem, hogy a tavalyelőtti nyári táboros bejegyzésemben nem bontottam ki az igazság minden részletét: bár természetesen nem én robbantottam ki a zuhanyháborút, azonban annyi apró felelősségem tagadhatatlanul van a dologban, hogy az azt megelőző másodpercekben úgy alakult, hogy a mellettem levő kabinban mit sem sejtő komám felé irányítódott a - történetesen jéghidegre állított - zuhanyrózsám.

Kedves olvasóimtól és az érintettől ezúton elnézést kérek : )

Kreatív reklámfilm

Azért jó, hogy Youtube bácsi kedvesen megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e újból megtekinteni ezt a videót, mert erről eszembe jutott, hogy fél éve tervezem már kirakni a blogra: hihetetlen, hogy némi kreativitással és a megfelelő hanghatásokkal micsoda asszociációkat képesek benne létrehozni.
Ja, és ha nagy leszek, én is bele fogom csempészni egy filmembe a  szonár hangját!

"Mi lesz nyáron?"

Azért jó, hogy nem vagyok az a korán ráparázós fajta, mert még így is sikerült az elmúlt hetek folyamán komoly nyomás alá helyeződnöm, napi min. 9-10 órát töltök a tanszéken, miközben a hétvégéim az írásra mennek el, közben a konzulensem meg egyre csak ismételgeti, hogy "man muss am Anfang ein bisschen Gas geben" és próbál rávenni, hogy az egyetemről hazakóvályogva este 7-8-kor még leüljek néhány oldalt megírni (az írás ugyebár továbbra is mellékes szabadidős tevékenység), bár ez utóbbiban egyelőre nem hagyom magam, a sporthoz és némi minimális szociális élethez ragaszkodom, mindenesetre még azt sem mondhatom, hogy toll a fületekbe, mert egyelőre mindezek ellenére még messze nincs kész az algoritmusom béta változata sem, nemhogy nagyobb mennyiségben tesztfelvételeket tudnék készíteni és az eredményeket kiértékelni, közben pedig még már csak 2,5 hónapom van hátra.
Szóval helyzet van, már itt sem vagyok!

Idei projekt

Bár most nincs vizsgaidőszak, helyette a szakdolgozatra kéne extramód minden időmet fordítani: ilyenkor szokott ugyebár az alkotási vágy elönteni és ez idén sem volt másképp. A Véradó Buli kapcsán most többek közt az emailes marketing csínjának-bínjának kitanulására pörögtem rá, hogy profibb megjelenésű leveleket küldjünk ki sokkal elegánsabban (a forma az eredménye, nem a tartalom!), és bár hihetetlen mennyiségű energiát pazaroltam el ennek kapcsán, azzal nyugtattam magam, hogy ezek a tapasztalatok közvetlenül is a szakmai fejlődésem fontos részei. És hogy nektek mindez miért jó? Azért, mert (még sokkal több idő elpocsékolásával és a yahoo pipes regex képességeinek végletekig kihasználásával) megreformáltam a blogjaim emailes értesítéseit is, így mostantól az is elegánsabb lesz.

Tehát ha akkor sem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, amikor nem írok olyan rendszeresen, mint újabban, akkor kattints ide és iratkozz fel rájuk mihamarabb!

Megjegyzés: Pistinek és a többi aktív "igazi" blogolvasóknak viszont azzal fogok kedveskedni, hogy a blogon kicsit hamarabb fognak a bejegyzések megjelenni, mint emailben : )

A tegnapi folytatása

Hetek óta járok egy közösségbe abban a reményben, hogy jó kis barátságokra teszek majd szert, de minden próbálkozásom ellenére még mindig gyakran egyedül érzem magam a forgatagban ismerős-ismeretlenként -  ámde amikor múlt kedden épp kezdtem volna elkámpicsorodni, akkor beugrott Andi előző napi emailje és nagyon feldobott, hogy azért mennyire jó már, hogy otthon vannak ilyen jó barátaim, akik ismernek, akik tudják, mit kell kérdezni, akik számontartanak és akik "külsősként" egy ilyen körösztgyerekes pillanat apró mozaikjait simán össze tudják illeszteni!
Na ezért fogok hazamenni egy fél év múlva.

A nagy találkozás

Azért jó, hogy a szemfüles kémeim mindenütt ott vannak, mert rögtön jelentették, hogy múlt vasárnap történelmi pillanatnak voltak tanúi, ugyanis a két körösztgyerekem - a legnagyobb titokban - először találkozott egymással. A felek rendkívül ügyesen leplezték a meghatottságukat: a külső szemlélő számára egészen úgy tűnhetett, hogy tökéletesen véletlen egybeesés, hogy egy padban ülnek a misén, sőt, mintha a kedves körösztgyerek-szülő olvasóim sem ismerték volna fel a blogomon gyakran sztárolt WillieJonkucsot és a kicsi Nagy Kristófkát, de mindez persze csak a látszat kedvéért történt így, pont ahogyan a Török Szultán szokta Csülököt barátságosan állon vágni*.

*Aki most bambán néz, az sürgősen ugorjon neki a Rejtő Jenő Összesnek!

Nerdy ping-pong

Azért jó a péntek este, mert a küszöbön álló hétvége szele ma különösen meglegyintette a kreativitásunkat az újdonsült kókler szakdogás társammal, akivel mellesleg amúgy is igen jól megértjük egymást, ha hülyeségről van szó, előszeretettel tanít nekem például rém hasznos különleges német szólásokat, kifejezéseket és szavakat.

Nem otthon vagy, kisfiam!

Azért jó, hogy még félév elején összeismerkedtem egy olasszal, mert a hétvégén itt vendégesekedő anyukájától megtanultam, hogy az úgyéltekminthaszállodábanlennétek olasz megfelelője a "fare la mamma". Egy dolgot felejtettem el megkérdezni: vajon Bolognában is alapszolgáltatás a császármorzsa vagy azért még a legpuccosabb helyeken is felárat kell fizetni?!

Szőrmók Jani

Azért jó ez a reklámfilm, mert zseniálisan villantja fel a különböző korokat és divatstílusokat, nagyon ügyesen játszik a zenével, vicces, hogy bár elsőre a háttér állandónak tűnik, valójában az is folyamatosan változik (ld. akasztó és virág), érdekes, hogy némi ciklikusságot lehet felfedezni és persze hihetetlen, hogy mindvégig ugyanazt az ürgét látjuk. Egyedül a lezárást érzem pancsernek: szerintem az sokkal inkább még mindig a 90-es évek, mint a "korunk" embere, illetve hiányzik belőle a sztájlosság és sárm.

Iglu helyett

Azért jó reggel arra ébredni, hogy hull a hó és hózik, mert a kert vérre-, egész pontosan nyakbamenő csata helyszínévé alakult át, csak úgy röpködtek hógolyók, majd a végére a koli ablakai is célponttá váltak - érdekes módon egyedül az első emelet jobbról a negyedik ablakát nem érte találat, így a tulajdonosa megússza az ablakpucolást. Érdekes módon én pont abban a szobában lakom. Érdekes.

Szakdolgozat írás: szabadidős tevékenység?

Azért jó egy kis lépés az emberiségnek, mert nagy lépés ez nekem: sok hét fohászkodás* után sikerült végre megírnom a diplomamunkám első tartalmi mondatait! Aki követte a vívódásom, az most erreföl biztos azt kérdezi, hogy végül melyik nyelv lett a nyertes: jelentem, az angolt választotam! ... Két bekezdés után azonban úgy döntöttem, hogy inkább lefordítom az egészet németre, szóval most megint dilemmázom, de a nehezén ennek ellenére is túl vagyok, a maradék kb. 69 és egy háromnegyed oldal már bakkfitty!

*Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy mérnökéknél a diplomamunka alapvetően egy komplex kutatási feladatból áll, amin viszont már hónapok óta dolgozom full time, és a tudományos dokumentálást csak úgy "mellesleg", esti szórakozásnak képzelik mellé a professzorok.

Hobbiból

Azért jó a konyhai mosogatókefénk, mert a végén található tapadókorong remek iPhone-szerelő célszerszámnak bizonyult.

Kipurcanva

Azért jó félig betegen felriadni az álmodból, mert először felismerni véltem az otthoni szobámat, majd beúszott, hogy hiszen én ma éjszaka visszaértem Aachenbe, ekkor hirtelen már semmi sem hasonlított az otthonira - már csak az maradt percekig rejtély, hogy akkor miért beszél mama az ajtóm előtt és miért nem értek belőle semmit. Végül fény derült erre is: a koli nem teljesen százas takarítónője motyogott magában az ajtóm előtt.

Warm greetings

Mérnökök, mi a "trükk"?
És ti hogy oldanátok meg?

Azért jó, hogy a mestermunkám kapcsán egy méregdrága hőkamerával játszhatok, mert stílusosan egy különleges felvétellel szeretnék boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak.
Az idei turném január 8-ig tart, szóval az a rossz hírem, hogy addig szokásomhoz híven biztosan nem lesz új bejegyzés, cserébe a jó viszont az, hogy - Erika kivételével - mindenkinek megadathat a lehetőség, hogy itt-ott összefussunk!

Otthon vagyok!

Kinek mikor ugorhatok a nyakába?!

Azért jó, hogy a minap sportolás közben előttem termett egy rég nem látott ismerős és majd kiugrott a bőréből, hogy "mégis"* visszajöttem egy év után Aachenbe, mert - mint azt már számtalanszor leírtam, - ezek az őszinte egymásnak örülések hihetetlenül fel tudnak dobni és számomra ez jelenti azt, hogy otthon vagyok. Az elmúlt egy évben már nagyon vágytam rá, hogy valahol otthon legyek és ez a példa jól illusztrálja, hogy miért élvezem annyira azt, hogy újra Aachenben lakom.
Ami viszont még jobb, hogy ma reggel meg már itthon ébredtem és várom, hogy bőrből kiugró ismerősökbe botolhassak!

*úgy tűnik, hogy nem csak ti kételkedtek, hogy visszajövök-e még : )

Rolling Stones nyomában

Ha tudnátok, hogy másfél hete Münchenben jártam, akkor most biztos részletes beszámolót várnátok vagy legalábbis azt feszegetnétek, hogy minek utaztam 6-8 órát egy irányba, úgyhogy azért jó, hogy nem tudjátok, mert így az egészet kibekkelhetem egy tömör "ismét volt egy király hétvégém" felkiáltással.
De ha már itt tartunk: a legutóbbi hétvégén a koli kömény magjával mentünk el egy környékbeli nyaralóba telelni és az este a kezdeti vonakodás után egy fergeteges énhelyemezésbe és improestbe csapott át, a legjobb szövegeket napokig idéztük, úgyhogy most már - persze zénöcsém mellett - egy teljes lelkes csapatra számíthatok abban, hogy január-február környékén egy "igazi" impropartyt rendezzünk!