Azért jó sokáig a zuhany alatt álldogálni, mert ha épp nem hangosan énekelek, akkor gondolatok cikáznak át az agyamon, mint például ma reggel, amikor a napomat terveztem és azon morfondíroztam, hogy mennyire reménytelenül el vagyok havazódva, no de sebaj, ezt az aktuális "projektet" egy-két hét múlva lezárom és akkor majd aztán minden lemaradást pótlok, majd lesz időm rendesen szeretni (=idő) a körülöttem levőket és majd baromira jelen leszek... ám közben eszembe jutott az a majdnem-tanítvány, aki nagy lelkesen követni akarta Jézust, csak még szintén hazaugrott volna előtte letudni néhány dolgot - és a Főnök nem ment bele!... |
1 megjegyzés:
Milyen ismerős a helyzet és a gondolkodás!
Megjegyzés küldése